Just Kykky :'D

Hooy! :)

Vasárnap írtam utoljára és ma csütörtök van, úgyhogy hosszúú lesz a beszámolóm. :D
Hétfőn fodrásznál voltam. Most jobban bekékültem, de a hajamból eléggé levágott és így kicsit
rosszul éreztem magam. :( Szerettem, hogy annyira hosszú volt T___T Elvette az erőm :'(
Kedden Laciék aludtam és este felé elmentünk focizni. Vittük Tomit és az unoka tesójukat , Sankót is. Olyan gonosz volt velem mindenki. Anyuékkal telefonáltam és ott gúnyolódtak, hogy óvatosan, ne akarjam már az utolsó gimis nyaramat ágyban fekve tölteni... Aztán Laci anyukája is megkérdezte, hogy én is focizok? :O (mert átöltöztem) És mondtam, hogy igen. Erre burkoltan megkérte Lacit, hogy vigyázzon rám helyettem is. Köszönöm emberek a belém vetett hitet. Komolyan... :'D
De jelentem foci közben nem törtem el vagy ki semmim, csak amikor indultam Laciék, akkor a magassarkú szandámban az első lépésnél kifordult a bokám, de túlélem. xD
Játszottunk kicsit, bár elég hülyén éreztem magam, mert nagyon béna voltam és csak hátráltattam a többieket és ezt nem szeretem. Ezért szoktam inkább csak megfigyelni a dolgokat. Aztán jött pár srác és Laciék kiálltak ellenük, szóval én szurkolóvá avanzsáltam. Nos, határozottabban jobban ment nekem a HAJRÁLACIIIII, mint a passzolgatás vagy a kapura lövés. :'D

Aztán másnap elmentünk csak mi 3-an fagyizni biciklivel, mert ott volt Laciék unokahúga, akitől állandóan menekülünk. xD Visszafele a fagyizóból találkoztunk a mamájukkal, aki közölte, hogy a kiscsaj még mindig ott van. Így inkább visszafordultunk és elindultunk valamerre....
Nos, az a valamerre annyira jól sikerült, hogy összesen majdnem 18 km-t tekertünk. xD Elindultunk egy biciklis úton és csak hajtottunk bele a vakvilágba. Jó idő volt, hátszél és a dombok is lejtettek.
Vizünk is volt valamennyi és ivókutak is akadtak időnként(tudjátok, azok a régi kék falusi kutak ♥).
Találtunk egy tök szép és újonnan épített hotelt, ahol természetesen megálltunk fotózkodni. :D
5 óra után indultunk és már 6 óra volt, amikor egy dombon csak bumm... Laci biciklije ledobta a láncot. Na, itt egy csöppet mindenki bekakkantott, mert nem voltunk egy gyaloglós távolságra és

ráadásul nekem aznap este mennem kellett, mert másnap mindkettőnknek dolgunk volt... A fiúk visszatették a láncot és lassabban, óvatosabban, bicikli csere után visszafordultunk. Végül nem esett le 2-ra a lánc, de Tomi átvette a kerót és Laci a dombokon inkább húzta. Csak volt pár apró problémánk: az odafele út tökéletes volt, de egy elég kiszámíthatatlan bicikli is volt velünk, veszettül fújt a szembe szél és még a nap is jól a szemünkbe sütött. Úgyhogy a visszafele vezető út már nem volt olyan felhőtlen, de még így is jól szórakoztunk.
Minden esetre megbeszéltük, hogy legközelebb szervezettebben és más biciklikkel indulunk el. :'D
7 óra után estünk be Laciékhoz. A vacsora mellett beszámoltunk az anyukájának az eseményekről és már indulni is kellett a buszhoz.
Szeretem, amikor ilyen tevékenyen telnek a napjaink. :D Tökre élveztem az egészet. :) ♥ Olyan sportman lesz belőlem, még a végén lemegy a csokihasam (mert nekem nem sörhasam van xD).

Ma bementem a Megyóba, mert le kellett adni a diákomat és helyette kaptam egy ilyen diákhelyettesítő lapot, úgyhogy tudok venni bérletet, ami nagyon jó hír. :D Miközben vártam a buszt egy csávó elkezdett velem beszélgetni. Nekem halványlila gőzöm nem volt ki ő, de ezek szerint ismert xD
Amúgy beértem a Megyóba és kemény 2 perc volt az egész, de még talán annyi sem. Szerintem ezt az ofőnek kellett volna intéznie, hiszen csak össze kellett volna szednie a diákokat és kiosztani ezeket a lapokat...De hát Mártáról beszélünk...
Aztán elmásztam a buszvégre, ahol végre tudtam venni bérletet és szépen leültem a buszmegbe. A pad szélén bambultam, amikor egy jól láthatóan fogyatéékos csávó teljes lendületből megindult felém, aztán mellettem leguggolt és berakta a szemetet a bokorba. Én annyira meglepődtem és meg is ijedtem, hogy köpni nyelni nem tudtam hirtelen. Egy velem szemben álló csajjal csak néztünk meglepett fejjel egymásra. A csávó el is húzott egyből. Én meg nem nyúlok a szeméthez, ki tudja milyen koszos és mik vannak benne...

Közben találkoztam egy volt osztálytársammal és beszéltük az érettségi eredményeket. A busz már megérkezett és vártuk a sorunkat a tömegben. Kérdezett engem is, soroltam a jegyeket meg a pontokat és egyszer csak azt vettem észre,  hogy több ember is döbbenten néz rám. Hát igen... Egy kék hajú, full feketébe öltözött csajból nem biztos hogy ezt nézték volna ki... Muhahaha. Ezért ne ítélj külsőre! ;D
Mondjuk hazafelé eléggé felhúztam magam, mert a buszon egy vénasszony állandóan hátra nézett és bámult. De nem azzal a csodálkozós bámulattal, hanem rosszindulattal. Még a leggyilkosabb nézésem se végezte ki, egész úton nézett.. Ááá. Olyan idegesítőek az emberek. Lehet kevésbé bunkó módon is megnézni valamit vagy valakit. Nem kell pofátlanul megbámulni mindent és mindenkit, ami és aki csak egy kicsit is másabb... Undorító -.-

Na, ennyit az elmúlt napokról. Voltak még dolgok, de már így is jó hosszúúúúúúú bejegyzést írtam.
Majd jelentkezem.

Pááá! :)