"Épp együtt állnak a csillagok, és az ég is felhőtlen..."

Sziasztok!
Vidám post következik! Bizony ám! :D
Kezdem az elejéről: január 17-én volt Debrecenben The Grenma koncert. Még utoljára gimiben voltunk a csajokkal. Écivel egy ideje majdnem napi szinten beszélünk és eldöntöttük, hogy elmegyünk. Meg is vettem és ki is nyomtattam a jegyeket. Még aznap volt egytől egy vizsgám matekból. De mivel Éci megnyugtatott, hogy lehet nála puskázni, úgyhogy éltem is a lehetőséggel. Nem szoktam puskázni, mert béna vagyok, de ez az anyag megtanulhatatlan volt számomra. Szóval telefonból szépen ki is néztem, tuti észre vett amúgy a Tanárnő, de mivel nem szólt, engem nem érdekelt. Nagyon örültem, mert négyes lett. :D
Gyorsan hazajöttem, feltakarítottam, bevásároltam és már mentem is vissza este a busszal Debrecenbe. Éci is visszautazott és a buszvégen találkoztunk. A Grenma csak fél 10-től volt, szóval beültünk a Roncsba és elszürcsölgettünk egy italt meg beszélgettünk. Tök jól eltelt az idő, már kezdődött is a koncert. Nos, a gimis koncertünk alkalmával az első sorban tomboltunk, de jól össze is tapostak és vertek minket. Most egyikőnknek sem volt kedve ehhez, szóval oldalt középen tökéletesen elvoltunk. Kicsit nehezen indult a koncert, valahogy nem találták meg az összhangot Csongorék, de később összerázódtak. Nagyon jól éreztük magunkat, a kedvenc dalaimat mind eljátszották. Baromira nosztalgikus volt, szinte újra felhőtlen tininek éreztem magam. Haha. :D
A koncert után hozzánk jöttünk, mert így volt busz és egyszerűbb volt ez a megoldás. Olyan éjfél körül értünk haza, nem voltunk fent túl sokáig, mert mind a ketten eléggé fáradtak voltunk. Sajnos Écinek másnap reggel mennie kellett, pedig jó lett volna még ha marad. Nem voltunk még egymásnál, szóval tök sok mindent tudtam volna még neki mutatni, na de majd legközelebb. Jó kis élmény volt, egy csajos este. :D

Karácsony, újév

Sziasztok!
Kicsit megkéstem a blogolással, de nem is nagyon volt most rá időm. A karácsony szörnyű volt, az egészet végig bőgtem. Még papával is összevesztem, apa viselkedését meg inkább hagyjuk...
Pedig én vártam, próbáltam esélyt adni neki, de egyszerűen az élet anya halála óta keserű és üres. Persze ott van nekem Laci és nagyon vártam, hogy végre hozzájuk is menjek karácsonyozni. Náluk jól éreztem magam és egy kicsit kikerültem az itthoni  zűrzavarból, de ő sem lehet mindig mellettem...
Persze vele is sikerült kicsit összeveszni, mert mostanában rá sem számíthattam teljes mértékben és a karácsonyi bullshit és ez az egész dolog összegyűlt bennem. Nem is veszekedés volt, inkább csak szomorú és mérges voltam rá meg úgy az egész világra.
Egyébként a Black Friday alkalmával megláttunk 22 ezerért egy Wacom Intuos S-t és én ezt kértem karácsonyra. Nagyon jó árban volt, a régi rajztáblám meg már van vagy 7-8 éves és egy kínszenvedés volt már vele rajzolni. Apától pedig Budai Lotti- Rizsporos hétköznapok c. könyvét "kaptam". (Itt a kaptam azt jelenti, hogy megvettem magamnak, becsomagoltam és betettem magamnak a fa alá. :'D)

Decemberi önpusztítás

Ahoy!
Mint a címből is láthatjátok, ismét elkövettem magammal valamit. Valamiért mindig év végén vágom magam tropára, mert amúgy túl könnyű lenne az életem...
Törtét ugyanis, hogy hétfő este ott maradtam Lacinál és másnap 9-től pszichológia vizsgám lett volna. Sejtettem, hogy ott fog marasztalni, ezért vittem a tanulnivalót és szépen le is ültem, meg is tanultam becsülettel, amit kellett. Ezután az este folyamán bekapcsolt az önpusztító rendszerem és olyan erővel fejeltem le a Laci ágya fölött lévő polcot, hogy azon csodálkozom, hogy nem szakadt le. xD Akkor még nem is fájt annyira, a fejem tetejét vágtam be az élébe, de azt hittem a hajam megvédett. Aztán egyre jobban kezdett lüktetni a fejem, két helyen csúnyán fel is dagadt.
Az éjszaka folyamán egyre rosszabb lett a helyzet, a fejem szét akart hasadni, kicsit szédültem és nem tudtam elaludni a fájdalomtól és a fejemben lévő nyomástól.

Átváltozások

Halihó!
Tegnap véget ért az első félévem, vagyis csak a tanítási napok. :D Nagyon gyorsan elrepült ez a félév és még mindig szeretem az iskolát. Különösen a hangulatát, a hozzáállást, a programokat és a KAJÁT! Iszonyat finom és egészséges ételek vannak a konyhán és a diákkedvezményemmel egy ebéd 770 Ft-omba fáj. A tanulás is viszonylag jól megy, bár az énekkel picikét hadilábon állok, de hát na... xD Lett egy barátnőm is, de hát miért is ne lenne olyan a sors, hogy pont ő legyen az az ember, aki itt hagyja az iskolát?! Valószínűleg nem véletlenül hozott össze minket az élet, ugyanis sokat segítettem neki a döntés meghozatalában. Ugyan azokon a szakaszokon ment át mint én, csak ő nem kínlódott 2,5 évet. Jól tette, örülök, hogy boldog, de szomorú vagyok, hogy itt hagyja az iskolát. :(
Szerintem sokat változtam ezalatt a fél év alatt, kicsit visszatért a vidámabb énem. Persze már soha nem leszek olyan, mint régen, de észrevehetően javult a kedvem.

Hétfőn Écivel is sikerült összefutni és segített az index kitöltésével. Neki köszönhetően sikerült az évfolyamomnak normálisan kitöltenie az indexet. xD
Mamáékkal is jobb lett a kapcsolatom, mivel nem vagyok állandóan ideges, így nem robbanok minden kis hülyeségükre és jobban tolerálom a beszólásait. Még be is buszoztam velük ügyet intézni. Holnap papának szegecset meg papírt kell vennem. xD Hetente leugrom hozzájuk, és mikuláskor meg is leptem őket egy-egy csokimikulással. Örültek neki, olyanok már, mint a gyerekek. :D

Interjú velem

Halihó!
Vchristian készített velem egy alkotói interjút. Ha érdekel benneteket, akkor kattintsatok IDE.