Hétfő .__.

Halihó!
A tegnapi meg péntek és szombati nagy kiborulássorozatom remélhetőleg kicsit lecsillapodott. Habár még mindig nem tudom elhinni neki, hogy letenné a cigit. Sajnos e téren nagyon megrendült benne a bizalmam, ami nem túl jó, de egyelőre nem vagyok képes a cigi ügyben hinni neki.
Elvileg szerdán megyünk és békülős kajálást tartunk. Bár én még mindig haragszom és szerintem haragudni is fogok egy jó darabig rá.

Ma nagyon nem volt kedvem suliba menni. Tudtam, hogy nem sok értelme lesz a mai napnak, dehogy ennyire.... Művtörin az expresszionizmust vettük, mert a mi rajz csoportunk egy idióta projektben vett részt, ami nagy részt arról szólt, hogy miként hatott a művészekre a holokauszt és társai. Hát dög unalom volt, Attila bácsi még az első rajz óránkon is csak az elmélettel gyötört minket. Második órában is azt hiszem vmi képeket néztünk (kiesett, bocsi xD iszonyat unalmas volt) aztán 3. óra utolsó felében csinálni kellett egy plakátot és felírni azokat a szavakat, amiket a mutatott képek hatására írtunk fel. Mindenki nagyon örült, hogy vége van ennek a 4 gyötrelmes órának. A tesi egészen elment, első felében tánc próba volt. Utálok táncolni és béna is vagyok. xD A magas embereknek nem áll jól a tánc. Most képzeljétek el, ahogy egy zsiráf ugrál tütüben... Na kb. olyan nevetséges az is, ahogy én táncolok. xD Viszont alapból meg nem lesz olyan rossz. Azt hiszem. Bár már elfelejtettem amit tanultunk. Hahi .___.

Gabi, Éci, Lilla és az én alkotásom xD 

Társ ismereten meg Márta cseszett le minket. A szokásos dumájával. Nem kívánok róla több szót ejteni, ahhoz túl jó a blogom, hogy vele fertőzzem. xD Omg és holnap 2 kiállításra is elcipel majd minket. És KÖTELEZŐ! menni. Hogy tehet kötelezővé bármit, főleg ami délután van?! Ráadásul azt hiszi, hogy barokk zenét töltök a telefonomra, mert le akarja játszani a kiállítás kapcsán. Ami szerintem iszonyat nagy tajparasztságra utal, főleg, hogy a templomban van a tárlat... Nem vagyok hívő, de na...
És még jegyzetelni is kell, mert feladatot kapunk. És ha kérdezget a barokkról és nem tudjuk, akkor pénteken azt is beleteszi az archaikus kultúra, antikvitás, Biblia, középkor, reneszánsz cuki esszé közé. Nem hittem, hogy képes leszek egy tanárt ennyire utálni. xD

De legalább hamarabb eljöhettünk egy társ ismeretes röpdoga után. -.- Szóval már 13:31-kor le is tett a buszom a faluba.

"Csak én" rovat következik:

Egyik éjszaka hallom, hogy valami nagyot csattan. Nem igazán figyeltem rá. Még apa fent volt, szóval úgy voltam vele, hogy biztos eszik vagy fürdik. Hát nem igazán. xD Mentem ki a WC-re és még szerencse, hogy belenéztem a kagylóba. A WC fölött lévő illatosító ragasztója megadta magát és úgy döntött, hogy pontosan beleesik a WC-be. Tényleg mázli, hogy apa fent volt, mert nem tudom mivel szedtem volna ki. xD Hozott egy nagy csavarhúzót és azzal piszkálta ki és dobta bele a kukába. xD

Ez meg még pénteki kép. Nálunk ofőnél lehet egy virágos felelés mentesed. Na, mivel nagy feleltetést ígért aznapra és természetesen senki nem tanult (xD) ezért mindenki lement a közeli piacra a virágárus néni legnagyobb örömére, hisz az összes tulipánt felvásároltuk tőle. Én már egy pistikét vettem (az a kis pici rózsaszín virágú izé a fekete cserépben jobb szélen). Persze Márta egyből kiakadt és azt mondta, hogy jövőre nem lesz ilyen felelés mentes. Érdekes, tavaly is ez volt. xDDD
Pedig mi csak puszta szeretetből vettük neki. Semmi hátsó szándékunk nem volt. :( xD

Ennyi lennék mára. 

Pá! :)

Csalódottan...

Hát sziasztok!
Ez megint nem lesz egy túl derűs bejegyzés. Úgy tűnik valami mindig elrontja a dolgokat, dolgainkat. Pénteken ott aludtam Laciék és benyögte, hogy ő cigizik. Lehet, hogy egyeseket ez nem hatna meg, de én nagyon dühös vagyok rá. Kb. fél óráig hozzá se szóltam, legszívesebben fejbe vágtam volna, hogy mi a jó büdös francot csinál?! Normális?! Nem elég, hogy anya meg apa láncdohányosok, most már az ő bűzét is szagolnom kell?!
Másrészt csalódtam benne, óriásit. Azt hittem több vér van a pucájában, minthogy az idióta haverjai rádumálják erre. Harmadrészt becsapottnak érzem magam és naivnak. Éreztem én, de reménykedtem benne, hogy csak összefüstölték. Nem tudok ezért neki megbocsátani. És nem hiszem el neki, hogy le tudja tenni. Látom én, hogy milyen hülyét csinál az a füstölgő temető a szüleimből és az osztálytársaimból. Nyáron állandóan együtt leszünk (elvileg) és előttem ha cigizni mer én kitépem a kezéből. Most akkor majd alig várja, hogy elmenjek és elszívhasson egy szálat?
És majd kevesebb helyre megyünk (nem mintha túlzásba vinnénk a mászkálást) mert elmegy a pénze a cigire?! Én ezt nem akarom. A káros hatásairól már csak ne is beszéljünk...
Negyedrészt pedig Timó már kitudja mióta tudja. Becsaptak. És ez fáj.
De eldöntöttem, hogy megkeserítem az életét ezzel. Megbánja, hogy egyáltalán rágyújtott egyetlen szálra is. Muhahahahahaaaaa. Már készülőben van minden ami a tervem része, remélem fájni fog neki. Annyira, mint amennyire nekem fáj ez az egész.
Éjszaka alig aludtam, de olyan hülyeséget álmodtam, hogy annak dacára, hogy 3-kor feküdtem le aludni, már 9-kor fent voltam.
Pedig milyen jó kis hétvége lett volna. A meglepetése is jobban esett volna, így csak örülni meg mosolyogni tudtam rajta egy ideig. Aztán megint felbüffent bennem ez az egész. Birkóztam magamban, próbáltam lenyelni ezt az egészet, de nem megy. Most sem megy és nem is fog menni.
A jó stressz levezető dumán meg behalok.... Akkor én már ovitól kezdve cigizhetnék..? Végülis...
Tudom, az ő élete, de én csak 2 dolgot utálok: a piát és a cigit. Nem hiszem, hogy ezek olyan dolgok, amikre létszüksége van.
Arról már nem is beszélve, hogy ha megérzem rajta, tuti nem fogom megcsókolni. És ezt ő is tudja. Kíváncsi leszek hogyan oldja meg.
Sosem hittem volna, hogy egyszer ezen fog menni a balhé. Lehet túl sokat hittem róla és az akaratáról? Valószínűleg igen.
Hát ez van. Az élet csalódásokkal van teli. Megyek és emésztek. Mert ezt le kell gyűrnöm, mert különben saját magam teszem tönkre. Már szúr a gyomrom és fáj a fejem az idegtől, a vérnyomásom meg lehet vagy 200. És akkor még a jövőhét... Omg... Legalább 8-9 doga és még a feleléseket bele se számoltam. Szép az élet. Csak nem most és nem nekem.

Hát ennyi lenne. Nincs kedvem leírni a mókásabb dolgokat, majd talán egyszer...
Pá!

Csak én... xD

Ahoy!
Konkrétan több mint egy hónapja nem írtam, ami valljuk be nem tesz túl jót a blog amúgy is alacsony olvasottságának. Bár nem is igazán volt miről írnom. Kudarcot kudarcra halmozok, nem vagyok túl kirobbanó formában. Ráadásul Lacival is rengeteget veszekedtünk mostanában. A tavaszi szünet elrepült, hát... Nem volt túl jó. Nem nagyon volt nap, hogy ne veszekedtünk volna. :(
Megint kicsit zaklatott vagyok, felkavart pár dolog és a gyógyuló seb ismét felnyílt. Nem sokat aludtam mostanában, kicsit ki vagyok már mind testileg, mind lelkileg. Papa még arra se volt képes, hogy húsvétkor lejöjjön meglocsolni. Kemény 2 ember locsolt meg. Az egyik apa volt a saját spray-mel, a másik pedig Laci. Anyuval is volt egy nézeteltérésem, szóval a szünet ismét kaotikusan, hullámhegyekvölgyek közepette repült el.
Jó lenne már egy nyugis, boldog hét. Nagyon örülnék neki. :'D
Laci beteg, úgyhogy ma sem találkoztunk. Ismét egyedül töltöm a péntekemet. xD Nem igazán van kedvem semmihez, de gondoltam megejtek már egy bejegyzést, ha úgy se tudok mit kezdeni magammal. :'D
Természetesen a madaras rajzversenyen is kudarcot vallottam. Ami nagyon rosszul esett, mert már nem azért, de szerintem az enyém sokkal jobb lett, mint azoké, akik megnyerték. Csak én mertem belevinni az egyéniségem. No, mind1. Már ezen túltettem magam.

Hogy kicsit aktuálisabb legyek, elmesélek pár bohókásabb sztorit a mai napomból:

1. Reggel 7:20. Állok a buszmegbe és várom a buszom. Drága nagyanyám még drágább barátnője egyből megtalált és elkezdte nekem ecsetelni az ő lábfájását meg minden kínját. Nem igazán törődtem vele, de őt sem igazán izgatta az, hogy figyelek-e rá. Egyértelműen rá se bagóztam. Alig aludtam az éjszaka, reggel van és péntek, ráadásul Lacit sem látom ma. Pont elég indok arra, hogy az egész világra magasról tegyek. Megérkezett a busz. Fel akart engedni, de hát nem engedhettem, hogy egy idős utánam szálljon fel. Meg aztán nem vagyok én oly ártatlan, hogy minden hátsószándék nélkül engedjem fel. Láttam rajta a "folyt kövi a buszon" fejet, így engedtem hadd menjen és szépen megvártam a következő buszt, ami ugyan 10 percet késett, de legalább békén hagytak. xD Gondolom ezt még vissza fogom hallani nagyanyámtól, hogy ugyan miért nem utaztam én az ő barátnőjével. Már alig várom. :'D ♥

2. Irodalom, 1. óra, ofővel. :D -.-
Ofő nagyban ecseteli, hogy ma osztályfotózás lesz, de felhívjuk a figyelmét, hogy az bizony hétfőn lesz. Csalódottan megrángatja a sálát, majd így szól:
-Hát ezért öltöztem én így ki?
Mire Faragó megszólal: - Miért? Tanárnő kiöltözött?
Ezen mindenki úgy elkezdett röhögni. xD Persze én is. Ofő egyből elkezdett piszkálni, hogy engem már csak a Facebookon lát mosolyogni, most meg bezzeg kiröhögöm. Hát na. xD

3. Szintén irodalom óra. Ofő belemerült az életéről és saját gondolatai megosztásából való monológjába, már elég unott fejet vághattam, mire benyögött valami nagy hülyeséget. Rám néz és így szól :
-Kriszta (úúúgy utálom ha Krisztának hívnak -.-) úgy tud rám nézni. Mint amikor a szigorú tanárnő fegyelmezi a diákját. Én inkább nem mondok már semmit.
És lebiggyesztett fejjek elkezdte tartani az órát. xD Micsoda fegyelmező erőm van. Múltkor az angol tanár mondott vmi hülye perverz dolgot, ami rohadtul nem volt vicces. Összetalálkozott a tekintetünk, megijedt és elnézést kért tőlem. xDD

4. Még mindig irodalom, Mikszáthtól vettük Az a fekete folt című novellát. Otthon el kellett olvasni mára. Ofő kérdezi kifelé, én meg nem akarom elmondani a végét.
Én: - Nem akarok spoilerezni.
Ofő: -Miért ne? Mondd el a végét.
Én: -De nem akarom lelőni azoknak, akik még nem olvasták.
Ofő: -Szerinted nem olvasták el?
Én: -Gondolom... (tudtam xDD)
Ofő: -Minden tanári önbecsülésemet romba döntötted ma.
Végül csak elmondatta velem a végét. Lel. :'D

5. Mai személyes kedvencem: társadalom ismeret óra kedvenc töri tanárunkkal, akit becézzünk most Herbynek. Szóval próbálja a laptopba belenyomni a pendrive-ot, de csak nem megy, mire megszólal.
-Ejj, nem tudok már dugni sem!
*Röhögés*
Tovább szerencsétlenkedik, és hozzáteszi, hogy most tényleg nem tud.:'D
Ekkor Faragó megszólal: -Hát, ez már a korral jár.
Herby addigra betalált a célba. Odafordul Faragóhoz, aranyos mosollyal az arcán így reagál Faragónak:
-Neked meg az érettségidbe ! :)
Láttam Faragó arcán, hogy azon gondolkozik, vajon hogyan mondja meg a szüleinek jövőre, hogy a töri érettségi biza nem sikerült. xD ♥

6. És egyben utolsó rövidke sztori. Ez még a tavaszi szünet alatt volt. El kellett mennem buszbérletet venni. A bérletes a falu másik felén lakik. Na, mondom, felülök a biciklire és elkecskézek hozzá, kb. 15-20 perc az út oda vissza. Igen ám, de hatalmas szél fújt ugye, ráadásul egy kisebb emelkedőn mentem és csak akkor lettem figyelmes arra, hogy a biciklim keservesen nyöszörög. Látom, hogy kicsit puha az első kerék.. Mondjuk olyan defektesen puha.
Szóval képes voltam elindulni hatalmas szembe szélbe, defektes első kerékkel emelkedőn biciklivel . xD Nagy nehezen odaértem. Szerintem csak az oda út lazán volt fél óra. xD Majd kiköptem a tüdőmet. Megvettem a bérletet, de hazafelé már inkább toltam és hamarabb visszaértem így. xDDD Azért ránéztem az órára, még is mennyit kínlódtam én azzal a 20 perces úttal. 45 percet. xD
Na, ez is csak én lehetek.

Hát, ennyi lenne mára, bezárult  Kykky móka tára.
(Milyen költői vagyok xD)
Pá! :>

Rajzocskák :>

Ahoy minna! :D
Tegnap egész nap rajzoltam. Próbálgatom a Photoshoppal való színezést.Meg akarok maradni az animés stílusnál, de realisztikusabban akarom ábrázolni azt. :)
Ezzel a Himitsuval szenvedtem délután. A feje fura, de maga a bőre az tetszik. :)

Ezt egy csaj kérésére csináltam, az ő saját karaktere csak az én stílusomban.

Ez a kis képregény pedig már az éjszakai agymenésem. Nagyon éreztem már a hétfőt. Szegény Sayumit sikerült is vele facebookon kiakasztanom. xD Ehh. Gomen. De már megálmodtam a folytatását is, csak még meg kell valósítani.

Eztetet pedig ma műveltem rajzórákon. Attila bácsi kitalálta, hogy ma vizsga feladatozzunk, tehát ez elég súlyosan bele fog számítani az év végi jegyünkbe. Ma csendéleteztünk.Még 3 ilyen vizsgaszerű feladat lesz: egy portré, egy egész alak és gondolom egy félalak. Elvileg. ><
Ezt a képecskét 3x45 perc alatt kellett elkészíteni, A/2-es méretben. Szabadon választott technikával. Természetesen a szívem csücskét, tehát az akvarellt választottam. Igaz, az akvarellel vigyázni kell. Mivel nem fedő festék, így ha valamit elrontasz azt nem nagyon lehet kijavítani. Furcsa mód akvarellel sokkal gyorsabban haladok, mint fedőfestékkel és biztosabb is vagyok vele, mint a temperával. Élveztem csinálni és egyáltalán nem izgultam. Úgy vagyok vele, hogy van még 3 ilyen feladat, és ha egyet elrontok, az nem a világ. Amúgy is 3.-ba egy csendéletet elrontani már elég szégyen szerintem.

És így utolsóként egy összehasonlítás. :)

Úgyhogy most hoztam nektek pár rajzocskát mára. :3
Végre megint alkotós kedvembe vagyok, még most is szívesen rajzolnék egy Himitsut. Mondjuk még lehet belefér majd az időmbe. Ugye ma anyuékkal színházba megyünk este 7-re. A Marica grófnőt nézzük meg, ami ugye egy operett. Már várom. :3 Gyorsan hazajöttem, ettem, aztán hajat mostam, körmöt festettem, házit csináltam(ami nagy szám, én este 7-kor kezdek el tanulni xD) és tanulni szerencsére nem kell holnapra. :>
Nos, elég hosszúnak ígérkezik az előadás, úgyhogy lehet nem írok ma már róla. Majd egy kövi bejegyzésemben ejtek pár sort arról, hogy milyen volt.

Ennyit mára.
Csóka. :)

Nemtudokcímetadni

Üdv! :)
Elég mozgalmas hetem volt. Közben jól meg is fáztam, nem értem honnan jöhet ennyi tatony. :'D
Anyunak csütörtökön szülinapja volt, egy Márai könyvvel, a Csutorával leptem meg. Nagyon örült neki. A héten természetesen megint volt jó sok érzelmi hullámvölgyem. De Lacival már csak kedden, pénteken és szombaton tudunk találkozni ha minden jól megy. Hát nem ment jól. Csütörtökön begyulladt a mandulája, így pénteken nem tudtunk találkozni. Több mint egy éve nem volt olyan, hogy én a péntekemet nélküle töltsem és nagyon fura érzés volt. Mikor még nem volt nekem, tök természetesnek vettem, hogy pénteken már 2 óra után itthon vagyok és hajnalig animézek, chatelek, mangát olvasok vagy rajzolok.
Jó, mondjuk elég rossz állapotban voltam, szóval átaludtam az egész délutánt, de este 9-ig, amíg nem skypeoltunk nem nagyon tudtam magammal mit kezdeni. Bár anyuékhoz beültem beszélgetni, de ennyi volt.

Ma végre sikerült találkozni és jól is éreztem magam vele. A múlt heti találkozás után kétségbe voltam esve, hogy mi lesz ha már csak unatkozni fogunk egymás mellett...?! Q.Q Szerencsére az csak valami kivételes átmeneti állapot volt. Itt voltak papáék is, megköszöntötték anyut. Kicsit beszélgettünk velük. Laci nagyban benne volt egy vezetős sztoriban, amikor a következő mondathoz ért: "Ott állt egy 65-70 éves vénasszony..." Ekkor a család nagy röhögésbe kezdett, Kati mama főként, ahogy papa is. Mert mind2 abban a korban vannak. xD Szegény Laci meg tök zavarban volt. De nem azok a sértődős fajták és szeretik is Lacit, szóval jót mulattak rajta és annyi. Bár nem hiszem, hogy ezt valaha is elfelejtik. Szóval ha netalántán ő lesz a  férjem, bőszen mesélik majd ezt a dédiknek... :')
Sajnos a nap nagyon gyorsan elrohant. Mintha csak pár órát lettünk volna együtt. Nem akartam, hogy elmenjen és olyan rossz volt kikísérni a buszmegállóba és elbúcsúzni. Kb. olyan érzés fogott el, mint tavaly nyáron az utolsó napon, amikor este elköszöntünk egymástól. :(
Ma Timónál alszik, szóval ismét itt a kérdés: mit kezdjek magammal? Furcsa. Régen nagyon jól megvoltam egyedül, nem beszéltem facebookon senkivel és  hajnalig animéztem. De most nem tudok mit kezdeni magammal. Már olvastam is, de valahogy most nem köt le. Rajzolni nincs kedvem, nem
tudok milyen animét nézni, mert annyit láttam már, hogy lassan nem tudnak újat mutatni. És ami meg érdekelne azt lassan fordítják. Mangával ugyan ez a helyzet. Tudom, kijött a Fekete vitorlák új része, de az is rá emlékeztet és mivel nem tudok neki most beszámolni róla,  ezért ehhez sincs kedvem. :'D
Ezért is írok most egy bejegyzést, de hát ezt se lehet egész éjszaka nyújtani. A szombat este meg nem arra van, hogy az ember aludjon. Arra ott a vasárnap délután. xD Legalábbis nálam így megy ez. Nem mintha tudnék aludni. Mikor elment utána nem voltam túl jól és elaludtam és kb. 2 órát húztam le, szóval nem vagyok álmos. xD Ehh :'D

Amúgy fura ez a február. Ugye mi 29-én szoktuk ünnepelni a hónap fordulónkat, de hát februárba olyan nem nagyon van. >< Úgyhogy azt hiszem holnap leszünk 14 hónaposak. Hümm... xD

Hát, ennyi az annyi. Hétfőn megyünk anyuékkal színházba, majd lehet mesélek. Egyelőre mára ennyi.
Csókoltatok mindenkit! :P