2015. január 25., vasárnap

Alkotói válság ._.

Yo!
A mai nap végre találkoztunk Lacival. Képes volt annak ellenére is eljönni hozzám, hogy nem mentem ki elé a buszhoz és elkaphatja tőlem a bacit. Ez olyan jól esett tőle. :')
Olyan jó volt végre látni, elvégre hétfőn találkoztunk utoljára az én jóvoltomból. Mostanában előszeretettel teszek keresztbe minden tervünknek egy-egy betegséggel. És persze ha én beteg vagyok, akkor adok az élvezeteknek és nagggyon lebetegszem. :'D Mert miért is ne?
De most már sokkal jobban vagyok, hogy itt volt velem. ♥
Addig minden szép és jó, amíg itt van, de ugye eljön az idő, amikor haza kell mennie. Most még azt sem engedte meg, hogy kikísérjem a buszmegállóba, így a kapuban el is váltak útjaink, habár mint két kis óvodás, úgy kiabáltunk egymásnak még akkor is, amikor már az utca végén járt. :'D
Egész jó kedvem volt ma, még utána is fel voltam dobva, hogy elment. Le akartam rajzolni a nagy örömömet, valami cuki képregényt csinálni kettőnkről. El is kezdtünk ötletelni, de aztán mintha vmi kattant volna az agyamba, elkezdtem volna a tervezést, de vmiért tudtam, hogy nem tudok rajzolni.
Nem sikerül úgy se normálisan elhelyezni a paneleket, átrajzolni a körvonalakat, megcsinálni a raszterezést. ._. Tudom,  hogy szeretem ezt csinálni és talán meg is valósítanám, de még sem tudom.
Hetek óta nem tudok rajzolni. Elkezdem és annyi.
Szegényt meg belelkesítettem és aztán mondtam neki, hogy még sem fog menni. Elment az összes rajzolástól a kedvem. Utolsó arcon csapásként még láttam, hogy a volt Schwarzen-Schtift nevezetű Facebook rajzos oldalamat megint visszalájkolta valaki. Még a múltkor 135 volt, most 124.
Úgyhogy fogtam magam és visszavontam a közzétételét. Így csak én láthatom. Úgy se nézte senki. :|
Jó, sokan mondták már, h ne törődjek vele meg mittudom én... De egyre rosszabbul érint ez. Deviantarton is minek vagyok fent? Kb. hogy foglaljam a tárhelyet.
Régen egyből kiraktam mindenhová a rajzaimat, de most már ez nem vonz. Sőt, félek is kitenni. Mindenki annyira okos, annyira ért hozzá, csak épp megfelelő kritikát nem kapok soha. Max. azt hogy ez szar, olyan mint egy öregasszony stb. stb. De hogy miért néz ki úgy, mik azok az anatómiai gondok, amikre ügyelhetnék... Semmi ilyesmi.
Vagy a másik az, hogy segítséget kérek egy csoportban és mindenki leszar. xD Ezt nagyon szeretem. (Y)
Persze főleg magamért csinálom a rajzokat, de én szeretem ha kapok visszajelzést, mivel elég kritikus vagyok magammal szemben és nem tudom megítélni őket. A rajzaim 90%-a szar, a többi 10%-a felvállalható. Meg talán úgy tűnik, hogy magabiztos vagyok, de aki egy kicsit is jobban ismer az tudja, hogy néha a kajáldában az ételt se tudom kiválasztani, mert nem tudom, hogy mi lenne a jó. Szegény Lacit ezzel egyszer a sírba teszem. :'D

Sokan nem is értik mi ez a mély és hirtelen jött depresszió. Egyszer csak belém hasít, hogy én nem tudok rajzolni, semmire se vagyok képes, még egy rendes emberi alakot se tudok megcsinálni, nem tudok színesbe dolgozni, de fekete fehérbe sem. Még a körvonalakat se tudom szépre megcsinálni.... stb. stb. stb.
És olyan rossz, mert ilyenkor ordítani tudnék annyira nyomja vmi a lelkemet, csak nem tudom mi. Rajzolnék, de mégse. Áh, utálok alkotói válságba lenni. .___.
És ilyenkor az emberek kb. hülye hisztis picsának néznek, vagy azt hiszik, hogy arra várok, hogy agyon dicsérjenek. De nem. Egyszerűen csak ilyenem van. Nem tudom hogy megfogalmazni, de elég nyomi egy érzés. :/

Szegény Himitsu se lesz már sztem befejezve, pedig rá büszke voltam. :(


Mondjuk most jobb egy kicsit, hogy kiírtam magamból, de akkor is rossz lett tőle a kedvem. Pedig olyan jó kis nap lett volna ez a mai, ha nem toszom el saját magamnak. :'D


Na pá!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése