2012. július 18., szerda

Új alkotásom születése xD

Yo minna!
Gondoltam felteszem a legújabb akvarell festményem, de mivel nem volt most mit elpanaszolnom/elörvendenem nektek, így ez  a festmény külön bejegyzést kap. Amit szerintem meg is érdemel, mert tegnap előtt kezdtem el felvázolni olyan délelőtt 11-körül. Majd a Mondoban olvastam, hogy nyugodtan húzzuk ki ceruzával, így azt is megtettem. Aztán elkeuzdtem festeni, de rájöttem, hogy iszonyatosan csúnya, mert a ceruza kontúra nagyon erősen kiüt az akvarell alól. Így hát több mint 5 órás munkám kárba veszett. Nagyon ideges voltam, szegény anya nem is tudta mivel vígasztaljon. Aztán kicsit kitisztult a fejem, bevágtam egy csokit és ismét nekirugaszkodtam. Kiradíroztam az egészet, így csak halványan látszódott az egész. Szerencsére a festék is megszáradt addigra, így arról is ki tudtam radírozni a kontúrt.
Így még jobban megnyugodtam és ismét neki láttam a festésnek. Már este 7 óra volt, anya meg nagyon unatkozott, így beült mellém és a japános könyből-amit a ballagásomra kaptam-felolvasott nekem. Aztán végül olyan jó kis könyv volt, hogy az egészet felolvasta xD 9 órára kivégezte és közben jókat szórakoztunk, beszélgettünk a könyvben írottakról. Végül besokalltam, mert még a fele hátra volt, így otthagytam és Naruto Shippuudent néztem olyan 2 óráig. Amúgy most nagyon rá vagyok kattanva a Naruto S.-re, mert eddig hüyeségnek tartottam. Tény, hogy az első 60 rész nagyon unalmasra és hülyére sikeredett, de azután beindulnak a dolgok. Megpróbálkoztam a Fairy Tail-el is, és még adtam neki 14 részt, de annyira untatott, hogy nem bírtam tovább. Nem az én animém, az fix.

Aztán másnap könyvtárban voltam mamámmal, így a délutáni festegetés elmaradt. Este viszont ismét neki gyürkőztem és éjfél után 11 perccel lett kész. Huh. Eléggé kifárasztott. A nehéz kezdet pedig rontotta a kedvemet, de szerencsére a minőségén nem esett csorba. Bár eléggé zavarosak lettek a virágok, de nézzétek el, hisz ez életem legelső ilyen virágos festménye. Ha utána számolunk, akkor ez az alkotásom olyan 11-12 órát vett el az életemből, ami iszonyat sok XXD. Az akvarellel amúgy is csak néhány hete barátkozom komolyabban. Annak ellenére, hogy csak sima vízfesték, nagyon nehéz vele bánni és rá kell jönni minen csínjára-bínjára. De amúgy élvezem az akvarellel való festét. *-* Pedig eddig hogy utáltam. A. bácsi ezt is megszerettette velem, mint oly sok mindnet. Na jó, azért a linóval még mindig hadi lábon állok. Olyan unalmas metszegetni T_T De hát azt is meg kell csinálni. És amúgy is mindig bonyolult dolgokat adott nekem, mert szerette, hogy pontos és aprólékos vagyok. Na meg ezáltal lassú is, de hát a művészetet nem lehet siettetni! Olyan ez, mint a szülés. Azt se nagyon lehet siettetni, majd ha a gyermekünk úgy gondolja, akkor kijön. De addig a körülöttünk lévőknek türelmesnek kell lenniük és még egy szakavatottnak sem szeretjük megengedni, hogy siettesse a dolgot bizonyos eszközökkel... Na ilyen a művészet is :D 
Ez most elég béna hasonlat volt, de nem érdekel >_< Reggel van még, csak most keltem fel. :P (11:24)
Na, de nem kerülgetem tovább a forró kását, dobpergést kérek, mert itt a festményem, aminek a címe: Thalia (így hívják a rajta mélyen elgondolkodó, búskomor képű elfet :"D )

Tádááááá: 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése