Enyhülés

Sziasztok!

Az előző bejegyzés igencsak szomorúra sikerült. Tény, nagyon rosszul esett és eléggé magányosnak és elhanyagoltnak éreztem magam. Lacinak vannak korszakai, amikor nem tudom miért, de egyszerűen nem érdeklem és nekem ez nem tetszik. Ez is egy ilyen korszak volt. Átbeszéltük, haragudtunk, sírtam, megoldottuk (remélem).
Szombat délután jött hozzánk, akkor már 6 napja nem láttam. Ami a legjobban fájt, és ezt sokszor elmondtam az elmúlt napokban neki, hogy egyszerűen 6 napig eszébe se jutott velem találkozni. Ez még mindig elkeserít és megrémít egyben... :/
De kaptam tőle virágot, hogy ne haragudjak az elmulasztott évfordulóért és elhozta az óriáslegyezőt is, ami eddig a szobája falát díszítette, de lecserélte poszterekre, így nekem adta, mert tudja , hogy nálam jó kezekben van. :)
Akkor még kicsit mérges voltam rá, de jó volt újra látni. Nem tehetek róla, ilyen ez a szerelem...
Anyuékkal bográcsoztunk egyet, marha pörköltöt főztünk. Közben apa megfürdette a kutyát, ami külön látványosság volt és utána menekültünk előle. :'D
Egész jó hangulatban telt el az este, végül kész lett a pörkölt és jól beettünk belőle. Engem gurítani kellett. xD

Az idő nagyon meleg volt, főleg a lakásba volt beszorulva a levegő, így elmentünk sétálni olyan este 10-körül. De hát a falu nagyon csendes, szinte egy lélekkel sem találkoztunk, pedig még a játszótérre is elmentünk. Jól éreztem magam, szeretek Lacival sétálni. Kb 1 órát voltunk távol. Utána az éjszaka is elrepült.
Ma meg kihívás videókat csináltunk,mert kiírtam a Retard Művekre, hogy mondjanak nekünk challengeket és egész sok összegyűlt. Úgy belejöttünk, hogy 2-t is felvettünk, csak Lacinak még össze kell őket vágnia. :) Jól szórakoztunk és elrepült a délután is.
Este bekísértem Debbe, mert holnap megyek fodrászhoz és hajfestéket kellett vennem, csak hát ilyen festék nincs minden boltban, úgyhogy a Tescoba mentünk el. Vettünk 3 db Batman plüsst, kb. 250 Ft-ra voltak leakciózva, mert a DC őrület ellenére sem vitték el őket. Bár elég drágán is adták anno 2500 Ft környékén lehettek. Nem lehetett őket otthagyni. Szóval most van Lacinak, Tominak és nekem is ilyen plüssünk. ^^
Sikerült megvenni a festéket is és vettem egy telefon tokot is. Tök jól néz ki, nagyon menő, csak nem fér bele a telefonom. Eléggé agyfaszt kaptam ettől. Majd lehet megpróbálom eladni valakinek, mert zsír új és tényleg jól néz ki. Pink és fekete koponyák vannak rajta. :(

Aztán elbúcsúztunk és már itthon is vagyok. Remélem most már rendeződnek a dolgaink, mert ez a hétvége 1-2 bakit leszámítva nagyon jól telt Lacival és én szeretnék egy jó kis nyarat eltölteni vele. ♥
Persze tavaly is így álltam hozzá, csak ő nem állt így hozzám. Félek egy kicsit, hogy mi lesz és meddig tart ez a teperős korszaka (ugye az elfelejtett évforduló miatt), de remélem nem hagy alább a törődése.
No, de ez már a jövő zenéje. Holnap kb 3-4 órát fogok ülni a fodrásznál, mert megint le kell szívatni a hajam, mert már van egy jó 2-3 cm-es lenövésem, de most van végre időm elmenni.Remélem nem rontja el nagyon és ismét jó kis kék színű lehetek :3
Talán holnap is írok majd, ha lesz mit.

Addig is oyasumi. :)

"Nem szabad, hogy elfelejtsék kimondani: szerelem."

Boldog 2,5 évet magamnak ♥ Haha. No. -.-
Ma lettünk volna 2,5 évesek Lacival. Egész nap vártam, hogy eszébe jusson. 2 napja direkt megkérdeztem, hogy ma azért össze tudnánk-e futni, de természetesen nem esett le neki. "Nem ígérhetek semmit."-ezt mondta. Mondjuk nem is ígért semmit.
Biztos csak nekem fontos ez az egész, csak én vártam , mint egy kisgyerek. Nem akartam sokat, ajándékot se, csak hogy ezt a mai napot együtt töltsük vagy kapjak egy szép üzenetet, mint régen. De már semmi nem olyan, mint régen. Elkopnak a dolgok, de én ezt nem akarom. Nekem 20 év múlva is eszembe lesz, de eddig neki is eszében volt.
Biztos nem vagyok már olyan érdekes és szép barátnő, mint régen, de ha elvileg szeret, akkor annyira igazán az eszébe lehettem volna. Jó, pasiból van, de eddig mindig képes volt annyira, hogy legalább azt írja, hogy boldog xy időt....
Ráadásul mama is ma lenne 79 éves és alapból ilyenkor szomorú is vagyok, hogy ő nem lehet itt, de eddig mindig nyugtatott egy kicsit az, hogy legalább Laci itt van nekem és szeret.
Hát ma már ez sem jutott ki nekem, szóval elég "jó" hangulatban telt a napom. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd így elfelejt. Mindig azt hittem, hogy mi mindig tökéletes pár leszünk, de ez egyre inkább csak egy gyerekes álom marad...
Nem érzem azt, hogy ezt túl reagálom, mert ha már ezek sem fontosak és nem ünnepeljük, akkor mindent megölnek a szürke hétköznapok és akkor mi marad?
Talán rossz és unalmas barátnő voltam, nem tudom. De most határozottan nem vagyok boldog, habár elvileg annak kellene lennem. Elvileg a pontjaim alapján bent vagyok az egyetemen, elvileg ma ünnepelni kellett volna, vagy csak egy kicsit örülni magunknak és örülnöm a sikeremnek.
*bőgőszünetet tart*
És én hülye még a múlt hónapban eldöntöttem, hogy tortát fogok sütni Lacinak, mert pénzem az nincs. Hát megint nem kellett ilyesmivel fáradnom és már nem is fogok.
Elegem van mindenből és mindenkiből. Az lenne most a legjobb, ha elhúznék valahova a francba és vissza se jönnék csak jóóóó hosszúúúúú idő után. -.- Úgy se hiányoznék senkinek, lehet azt is elfelejtenék, hogy élek. Jó úton haladok efelé, pedig nem hiszem, hogy megérdemlem... De ezek szerint mégis.

Na megyek.

Sziasztok.

Felvételi pipa

Halihó!

Ma felvételiztem a Nyíregyházi Egyetemre és gondoltam beszámolok róla. Rajz- és infó tanári szakra adtam be a jelentkezésem, így azt is csinálhatom amit imádok, de lesz egy biztos szakma is a kezemben.
Tőlünk Nyíregyháza kb. 40 km-re van, úgyhogy egy óra alatt simán meg lehet járni, de anya azt mondta, hogy induljunk egy órával hamarabb, ki tudja... És milyen jól tettük! Csinálták az utat, így az egy órás út több mint másfél lett. Idegesek is voltunk, hogy nem érünk be 9-re, de szerencsére fél 9-kor már ott voltunk. Nem volt nehéz megtalálni a dolgokat, anya is idejárt, bár akkor még csak főiskola volt.

Kicsit fura volt, hogy mennyire kevesen voltunk és a tanárok késtek is, így 20 perc csúszással kezdtünk. A weboldalon az szerepelt, hogy akt lesz, utána egy tervezési feladat és végül a portfóliónk prezentálása. De az akt szerencsére elmaradt, így egy tervezős feladatot kaptunk, ami logó mimikri névre hallgatott.
A lényege az volt, hogy a monogramunkat úgy kell elhelyezni egy adott tájban, hogy az

beleolvadjon, de látszódjon is . Én egy rajz eszközökkel teli asztalt rajzoltam és a D betűt 2 db ceruzából és 1 ecsetből raktam ki. A K-t pedig egy ceruzából az egyik szárát elfolyatott festékből és a másik szárát radírból építettem fel. E köré a  monogram köré épült a többi dolog. Rajzoltam rá még ecseteket, festékes flakont,amiből kifolyt a festék, hegyezőt, hegyezéket és egy akvarell készletet.
Lényegében mindazt, ami előttem volt az asztalon. A/3-as méretben kellett dolgozni és akvarellel festettem ki.
Aranyosak voltak és a 45 perc helyett egy órát dolgozhattunk rajta. Mondjuk én egészen hamar készen lettem. Egy srác ült velem szembe, mert ugyan azt a padot néztük ki magunknak és ott maradtunk. xD  Elfértünk végül is. Akkor még nem beszéltünk egymással.
Mivel én lettem kész a leghamarabb, így már vihettem is a félig száradt képemet és a mappámat. A felvételiztető tanárok nagyon aranyosak és szimpatikusak voltak. Az egyik úgy nézett ki, mint a grafika tanárom, akit imádtam és nem csak úgy nézett ki, de hasonlított a jellemük is. Szóval egyáltalán nem izgultam.
Mutogatni kellett a rajzaimat és szerintem eléggé tetszett nekik. Az akvarelljeim és a linóm nagyon bejött nekik, az ott készített munkámat is megdicsérték. :) Ismerték Attila bácsit és Kővárit is. Jó, Attila bácsi is ott tanult, ez nem meglepő. :)
Ezek után meg kellett várni az eredményt, de ugye addig mindenkit meg kellett várni. Így visszacammogtam az asztalhoz és pakolásztam meg ilyesmi. Aztán szóba elegyedtem a szemben ülő sráccal, egészen jó fej volt. Jó volt, hogy nem kellett kussban ülni egy órát, így jobban telt az idő. :)
Aztán megkaptuk az eredményeket és 100/100 pontom lett! :O Hát ezt sosem gondoltam volna :O De a srácnak is, így valószínűleg csoport társak leszünk. ><


Ez az egész 12-ig tartott, utána 14 órától volt az alkalmassági vizsga. Úgyhogy anyuval csellengtünk, ettünk, meg ültünk egyik helyről a másikra.
Aztán eljött az idő, menni kellett. 14-től meg is kezdődött, de ettől jobban féltem,mert semmit nem tudtunk, hogy mi fog történni, miről kell majd beszélni és mit kérnek majd. Egy rövid tájékoztató után vártuk a sorunkat, én a 9. voltam. Több, mint 1,5 óra után kerültem csak sorra. Én már meguntam az életemet is. Meleg volt , nem volt levegő és piszok álmos voltam, mert kb 4 órát ha aludtam, mert tegnap össze vesztük Lacival és még izgultam is. Úgyhogy nagyon ko voltam. Végre sorra kerültem és annyi volt, hogy beszélgettünk, kérdezgettek kicsit és utána egy listából ki kellett választanom azt a 2 dolgot, hogy én miért akarok tanár lenni.Ezután még beszéltünk kicsit és ennyi is volt, kb 10 perc vagy annyi se. Ezután megkaptuk az eredményt, hogy megfeleltünk-e vagy sem. És persze mindenki megfelelt. :D Nagyon boldog voltam. :D Végre mehettünk is haza. A kocsiban is bealudtam és itthon is kidőltem.
Nagyon ki vagyok merülve szellemileg. Rám fog férni a pihenés, hisz nagyon kemény volt ez a 2-3 hónap.
Egyébként nagyon tetszett a suli és a tanárok is szimpik voltak, sőt még a leendő csoport társaim is elég barátságosnak tűntek. Aztán majd meglátjuk. Remélem bejutok. ^^

Amúgy holnap leszünk Lacival 2,5 évesek, de nem hiszem, hogy találkozunk. :/ Na mindegy, ez van.

Ennyi volt mára a beszámolóm, pá! ^^

Lacizós hétvége ♥

Sziasztok, újra itt vagyok :D

Pénteken lecseréltem a designt, ami elég szokatlan lett, hisz világos! :O De kell a változatosság és nyár van! Remélem, hogy ez lesz AZ a nyár, mert hát tavaly is így indítottam, de aztán nem sült el túl jól... :/
Pénteken mentem Lacihoz, de csak késő délután, mert megsültem volna a buszon, ha 2-kor indulok el otthonról. Indulás előtt kitalálta, hogy lesz a Nagyerdőn Szent Iván éji forgatag szerelmeseknek és elnézhetnénk. Némi unszolás után beleegyeztem és elmentem hozzájuk, lecuccoltam és az anyukája bevitt minket a Nagyerdőre.
Még 8 órakor is iszonyat meleg és párás volt a levegő, de azért jó volt az állatkertben sétálgatni. Program az nem sok volt, pedig a neten hogy beígértek fűt és fát...

Az állatkert közepén van egy medence szerűség és abba lehetett egy-egy mécsest tenni és kívánni valamit. Az tök romantikus volt szerintem. :)
A vidámparknál voltak kovácsok és patkót készítettek és volt egy jósda is, de a jós még sehol nem volt. Viszont a sátra körül már kezdett nyüzsgés lenni, így beálltunk a sorba, ahol 2.-ak voltunk. Aztán legnagyobb meglepetésünkre a jós egy rongyokba beöltözött vörös parókás férfi volt. Külső alapján nem ítélünk, így meghallgattuk, hogy miket mond az előttünk lévőnek és inkább tovább álltunk. :'D

Konkrétan ennyi volt a nagy program. Egy furcsa nő hurcolászott egy kecskét pórázon és a sok városi gyerek élvezte, hogy kecske... XD
De én mindezek ellenére is jól szórakoztam, hisz ott volt velem Laci is és akkor már rossz nem lehet. :D Csak hát már 10 óra volt és éhesek voltunk. Úgyhogy elindultunk a Békás-tó felé, ahol vettünk pattogót és főtt kukoricát. Omg mennyire szeretem a főtt kukoricát *-* Felszálltunk a villamosra és bementünk a Mekibe, ahol természetesen családi menüt vettünk, volt benne ajándék is :'D A Super Mario-ból a hercegnőt választottam. :3 Höhö. Még jó, hogy érett vagyok. Nem? :D
Aztán elértük az utolsó, 22:40-es buszt, amin megsültünk, de legalább jól éreztük magunkat. ♥
Jól el is fáradtunk. :)

Másnap filmeztünk, punnyadtunk a hőségben, elkísértük az anyukáját Debbe, kicsit összekaptunk, de kibékültünk és este 10-körül elmentünk az éjjel nappaliba egy kis rácsáért és magunkkal vittük Tomit is. Jól esett az esti séta, hisz már jobb volt a levegő.
Csak egy valamit utálok: az pedig az utak. Laciékhoz egy elég creepy út mentén lehet eljutni. Van egy hosszabb út is, de azt meg nem teszi meg szívesen, mert hosszabb.
A rövidebb út úgy néz ki, hogy bal oldalon dombos, erdős rész, ahol zsidók nyugszanak és ténylegesen látszódnak is a sírok, a jobb oldalon kukorica és búza nő. Persze világítás a fasorba sincs, így remélem érthető miért félek tőle.
Nos, mikor péntek éjszaka odaértünk az utolsó busszal már javában 11 óra elmúlt és mi azon az úton mentünk. Természetesen halálra voltam rémülve és amikor kiértünk a kivilágított, civilizált részre hátra néztem és teljes halál félelmem volt, mert nem volt rajtam szemüveg és csak egy fekete alakot láttam, ami egy nagy kő volt. De én úgy megijedtem tőle, hogy még Laci is megijedt attól, hogy én megrémültem. XD
Másnap is arra mentünk Tomival, de visszafelé már nem tudtak rávenni, hogy ott menjünk. Ezért sétáltunk végül este. xD És halálra rémültek egy macskától, én meg nem is figyeltem. Chh...
Aznap este még kint ültünk egy darabig, mert olyan jó levegő volt. Ettük a kis bevásárolt rágcsánkat és beszélgettünk. Tök jó volt. :3

Ma este 8-ra estem haza, mert meccset néztünk :3 Sajnos kikaptunk, de szerintem nagyon szép eredmény volt ez így is és tényleg büszkék lehetünk a magyar válogatottra.
Igaz, apu azt mondta, hogy nem valószínű, hogy megéli a következő EB-s magyar meccset. :'D De sosem lehet tudni. Minden esetre Király Gábort a szívembe zártam. Tehetséges és nagyon szimpatikus is. Egy igazi sportoló (Y)

Na, ennyi lettem volna mára. Kedden felvételi. Ehh.. szurkoljatok. : 'D

Sayonara! ^^

Bankett

Yo minna!

Tegnap megígértem, hogy beszámolok az esti bankettről. Én igazából tökre vártam, hisz ez az utolsó alkalom, hogy így együtt van az osztály. Az 5 éves találkozónkra ki tudja ki fog tudni eljönni, hisz nagyon szét fogunk szóródni az országban, de akár az is lehet, h valaki külföldre megy.
Szóóval beszámoló következik:

A tegnapi bejegyzés után jöttek haza anyuék. Nagyon büszkék  voltak rám a bizi miatt, meg a másik miatt is, hisz a sulisat is kikaptuk. 4,8 lett az átlagom, matekból és persze bioszból csak 4-es lettem. De kaptam 3 dicséretet, szóval megvolt az örömködés és a sírás része is. A legrosszabb az,hogy pont az nincs itt velünk, aki a legjobban örülne neki anyuék mellett. A másik nagyanyám meg le se tojja, hogy megvan-e az érettségim. Azt hiszem nem az én tisztem őt felhívni, hogy hahóóó, tudom, hogy nem érdekel, de egyébként leérettségizett a legnagyobb unokátok.. -.-
Naa mid1, ez csak egy kitérő volt.

Aztán vacsiztam egy keveset, anyu befonta a hajamat, ami egyébként az évek során akkorára nőtt, hogy leér a derekamig. Ami nem látszik teljesen, mert göndör, de így van. Emlékszem, amikor 5 éve elkezdtem ezt a blogot a vállam alá ért valameddig. xD
Aztán elkészültem, gyors és viszonylag meleg tűrő smink és indulás. :)
Mire eljutottam a buszmegállóig addig megolvadtam. Szerencse, hogy volt nálam legyező, pedig már este 7:30 volt. ._.
A buszvégen összefutottunk Écivel és Szandival. Vártuk volna még Gabit meg Faragót, de későn indultak el és azt mondták, hogy menjünk.
40 perces séta után megtaláltuk a Calico nevezetű éttermet és a pincér fel is kísért minket az emeletre. Szép hely volt, igényes és tetszett a berendezése. Csak egy baj volt: az egyik klíma berendezés elromlott, így csak 1 működött. Ami kb 40 embernek édes kevés volt. Folyt rólunk a víz, de szerencsére a legyezőm engem megmentett.
Beszélgettünk egy kicsit és hozták is a kaját. 2 fős tálakat lehetett rendelni, mi Écivel ettünk egyet.
Odahívtuk Attila bácsit is és tök jó hangulatban telt a vacsora. Sok mindenről beszélgettünk. Egyébként Floval, Écivel, Renivel és Fannival ültünk egy asztalnál. Gotha végül nem jött :(
A vacsoráig nem volt zavaró, hogy mindenki klikkesedett, mert azt hittük, hogy utána vegyülés lesz, de nem így volt. A tanárok külön ültek és most hogy menjek oda 5-6 tanárhoz, hogy halihóó, beszéljünk már egy kicsit... ._.

A többiek se nagyon álltak velünk szóba. Odaültünk Petráékhoz, de csak a szájukat húzgálták ránk. Úgyhogy el is jöttünk onnan.
Közben majd' szomjan haltam, mert egy 3 dl-es limonádé 480 Ft-ba került. Így is muszáj voltam 2-t venni, mert nagyon meleg volt és borzasztó szomjas voltam, de utána elfogyott és nem akartam több pénzt kiadni italra. Úgyhogy már a fejem is fájt a szomjúságtól.

Megbeszéltük Écivel, hogy ha nem lesz annyira jó, akkor a 22:40-es busszal elmegyünk és elkísérjük

egymást a buszvégre. 22:10-körül el is indultunk, ami elég későn volt, tekintve, hogy 40 perces az út, de hát ha sietünk elérjük. Mentünk egy darabig, aztán közölte velem, hogy van neki egy közeli megállója ő itt most felszáll. Hát...kösz. ._. A buszt már miatta lekéstem és 10 órakor tuti nem fogok egyedül átmenni a városon.
Úgyhogy visszasétáltam az étterembe, ahol már alig voltak, mert az osztály nagy része elindult inni egy másik helyre. ._.
Még beszélgettem ott egy darabig Renivel, a 2 Szandival meg Tibivel, de utána mindenki szépen elszivárgott és csak 3-an maradtunk.

Úgyhogy az apataxihoz folyamodtam, mert buszom az már sehol és senkivel nem tudtam volna elmenni a buszvégre. Kb. éjfél előtt értünk haza és hoztam haza egy kis kaját. Anyuék meg neki ültek és megették. xDD

Nem volt felhőtlen a hangulatom, nagyon nem így képzeltem el a tegnap estét. Hatalmas csalódás volt, de jobban belegondolva a 12.C nem hazudtolta meg magát... ._.

Hát, ennyi mára.
Végre 5 nap után ma láthatom Lacit. :3 ._.

Na sziasztok! (bocsi, kicsit hosszú bejegyzés lett xD)