Nyár végi nyaralás :D

Figyelem! A bejegyzés hozzám képest is hosszú! Aki nem akarja, hogy kifolyjon a szeme, az ne olvassa el! XD

Ezt is megéltük kérem alássan, hogy Lacit nagy küzdelmek árán el tudtam cibálni nyaralni :D
25-én kedden délután mentünk busszal. Az út kb. másfél óra volt.

Eléggé ki voltam dőlve, mert előző este kemény 4-5 órát aludtam, ami nekem iszonyat kevés. Izgultam, meleg is volt, úgyhogy 3 óra körül tudtam csak elaludni és anya reggel bejött elbúcsúzni 5-körül. Aztán nem tudtam visszaaludni az én drága madaramtól, ugyanis kb 5-től 9-ig folyamatosan
ordítva visított. .__. Én egy piszok türelmes és állatszerető ember vagyok, de akkor és ott ki akartam tekerni a nyakát. Semmi nem segített. Letakartam, akkor is mondta a magáét, bezártam az ajtót, hogy ne lásson és én meg ne halljam, de semmi... Végső elkeseredettségembe bejöttem a belső szobámba, előkotortam a hálózsákom, magamra zártam a 2 ajtót és lefeküdtem a földre aludni. xDDD Just Kykky. :"D De így sem sikerült elaludnom, mert addigra olyan szinten fortyogott bennem a düh, hogy nem tudtam álomba szenderülni.
Végül 9 után az én drága madaram elhallgatott, mert rájöttem, hogy reggel anya elfelejtett enni adni nekik és én ezt megtettem. Utána csend volt és tudtam még pár órácskát aludni.
Utána készülődés és ismét magas pulzus, ugyanis úgy vártam már ezt az egészet, mint egy kisgyerek.

Az úton jókat beszélgettünk Lacival, fel sem tűnt a 1,5 óra. Csak kicsit be voltunk rezelve, mert a busz nem írta ki, hogy hol vagyunk épp, de megoldottuk a dolgot és jó helyen szálltunk le.
Térkép elő, keressük meg a szállást... Ami elvileg csak egy egyenesen és aztán jobbra tartó út lett volna... Hahhaaa...  No .__. Eltévedtünk a melegben, 2 nagy táskával mindketten és egy csávó majdnem elütött minket, de megállt segíteni. Igaz, először külföldinek nézett  minket, de aztán tisztázódott benne, hogy elég jól beszéljük a magyartot. De ezt az utcát nem ismerte, pedig 10 éve lakik Poroszlón... Na, fasza xD
Mentünk, mendegéltünk és egyszer csak felnézek jobbra és

Bejegyzés.rar

Ahoy!
Szörnyű mennyire gyorsan telik az idő.
Szerda este Laciék aludtam, bár most későn mentem, mert anya hetek óta ígérgetett meggyszósz (ami jelen esetben most szeder szósz volt) pirított grízzel és sült csirkemellel megvalósulni látszott, így huncutul megvártam, míg kész lesz. Jól bekajáltam a forró cuccból és aztán rohantam is a buszhoz. Fhú, voltam már jobban is .. :"D
Na, de végül megérkeztünk hozzájuk. Tomi tök aranyos volt, kaptam tőle egy tábla csokit. Mivel tudtam, h másnap tartják a szülinapját, így én is felköszöntöttem.
Aztán eltelt az este, a másnap is. Megjöttek a rokonok. Eleinte nem is volt gáz, de aztán tébollyá vált az egész. Omg. Még sose kívántam, h menjek haza Laciéktól, de most imádkoztam. Persze nem Lacival volt bajom, szóval ő is valahogy így volt ezzel... De túléltem/tük. És ezt leszámítva nagyon jól éreztem magam náluk.  :)

Bár a szederszósz adott a gyomromnak, azóta se tudok normálisan enni. :"D Mivel egész nap zuhogott, így 20-án nem mentünk sehova, de legalább Lacival lehettem. Úgy tűnik ezen a nyáron már ez is nagy szó. :"D

Aztán hazakullogtam. Annyira hideg volt, hogy vacogtam és még egy bazi nagy pók is az én hajamba
telepedett bele. De annyira fáradt voltam, hogy arra se volt energiám, hogy visítsak vagy legalább megijedjek. Egyszerűen csak megöltem és lehúztam a wc-n. Mint valami robot. :'D

Reggel anya keltett és elmentünk az Auchanba. Jól esett egy kicsit vele is kimozdulni. Jól elvoltunk. Vettünk kaját, sulira még semmit, mert erősen tiltakoztam ellene. xD Aztán elmentünk a temetőbe és jöttünk is haza. Nem bírom én ezt a frontot. xD Délután olyan 3-tól 7-ig aludtam. Minden egyes porcikám fájt. Ehh... A hasamról meg ne is beszéljünk. Úgy döntött, hogy az Auchan közepén kezd el csikarni. .___. Szerencsére nem lett baj, de elég rossz volt így vásárolni. Aztán persze jobban lettem, de ma se sok mindent ettem. ><

Szóval tömören ennyi az elmúlt pár napról (omg magamhoz képest iszonyat rövid ez a bejegyzés :O)

Végre új Escape the Fate szám! *-*

Na, pá!

Újra együtt :D

Gyáh, végre eljött a mai nap is!
A tegnapot már könnyebben viseltem. Este felhívtam és már akkor itt jártak a közelben. Aztán nem

soká már beszéltünk facebookon is és persze hamar elment aludni, de én annyira be voltam sózva a másnapi találkozás miatt, hogy alig tudtam elaludni és ráadásul megint annyira melegem volt, hogy egy csomószor felkeltem. Álmosan, kótyagosan de boldogan másztam ki az ágyból reggel és mire észbe kaptam már a zsúfolt buszon utaztam. A buszvégnél már a torkomban dobogott a szívem és amikor megláttam köszönés nélkül a nyakába ugrottam. Omg. Olyan volt, mintha évek óta nem láttam volna... T_T

A drága egy fekete zacskót nyomott a kezembe. "Szuvenír"-mondta.
A busz már indult is vissza hozzánk, így ott bontottam ki. Egy Sevenfoldos pólót és egy tábla csokit kaptam tőle *-* Jujj, annyira örülök neki. :3 ♥
Aztán szépen elsétáltunk a postára és a gyógyszertárba, mert anyu megbízott ezekkel. Meghívtam egy fagyira a hűséges kísérgetésért cserébe, aztán vett egy colát és jöttünk is haza. Apa nem sokkal utánunk érkezett, együtt megebédeltünk.
A buszon, a postához vezető úton, a házunkhoz vezető úton, ebéd közben, ebéd után végig csak mesélt. Jó volt hallani a sztorikat. Mutogatott fényképeket is, videót is csinált csak  nekem, hogy meg tudjon mutatni mindent... Nagyon aranyos volt. ♥ Egész nap a sarkában voltam, el sem engedtem szinte.

Így távol lenni egymástól teljesen más, mint mondjuk suli időbe. Mert ugye ott este mindig órákig beszélünk facen vagy ritkán skypeolunk is, néha össze is futunk, de itt... Naponta 2-3 perc telefon meg elvétve 1-2 facebook üzenet és kész. ._. Áh, nem tudom h bírtam ki. :"D Még a netes haverjaimhoz se volt kedvem. Nem is beszéltem velük. Pedig amikor magamra hagyott nyár elején, akkor őket kerestem fel elkeseredettségemben, de most még ehhez sem volt kedvem. ._.

Furcsa mennyire hozzá tud nőni egy ember egy másikhoz. 1,5 éve még idegenek voltunk egymásnak, nem is ismertük a másikat,most meg szinte megpusztulunk egymás nélkül. És minél régebb óta vagyok vele, annál nehezebb távol lenni tőle.

Szinre 180 fokos fordulatot vett a személyiségem. Régen bírtam és vágytam az egyedül létet, lenéztem a szerelmet, utáltam a romantikát, tartottam a férfiaktól, undorítónak találtam a csókot... Most meg.. :"D A régi önmagam rám sem ismerne. De nem bánom. Túl fiatal vagyok ahhoz, hogy egy begyepesedett, magányos, morgós nőszemély maradjak. Az a korszak elmúlt. Persze néha előjön, de már nem az az uralkodó a személyiségemben.

És egyre inkább azt veszem észre, hogy mióta mama meghalt rettegek attól, hogy egyedül maradok. Nagyon nagy űrt hagyott bennem a halála és nehezen tudom kitölteni. Talán soha nem is fog teljesen kitöltődni. De szükségem van Lacira. Jobban , mint valaha, mert szörnyen gyenge vagyok. Próbálok erős lenni, de néha nem megy és olyankor jól esik a kezei között elveszni a semmibe.
Persze ez nem azt jelenti, hogy csak társ függőségből vagyok vele. Ilyesmiről szó sincs.  :)

Nah, megint elkalandoztam... Szóval nagyon jó volt újra vele lenni, de sajnos annyira hamar eltelt ez a nap, hogy szinte nem is hiszem el, hogy vele voltam... :"D Nem akart elmenni, de sajnos most nincs más választása.. :/
Hát, lehet, hogy ő a támaszom, de most az elkövetkezendőben nekem kell az övévé válnom és vele együtt küzdeni, támogatni és segíteni amiben csak lehet...

Nos, ennyi lettem volna mára. Pá!

Helyzet jelentés

Yo! Rég nem írtam.
Lassan vége a nyárnak, bár nem sok mesélni valóm volt, így inkább hanyagoltam a blogolást. Nos, névnapomon ott aludtam Laciék. Kicsit mérges voltam rá, mert nem jött ki elém a buszmegbe és

 nem tudtam mire vélni ezt. Azt hittem elfelejtkezett rólam. Így hát elég morcosan érkeztem meg hozzá, aztán kiderült, hogy a virágárus elsz@rta az időt és épp, h csak haza estek Tomival az érkezésem előtt. Kaptam egy gyönyörű rózsát és egy Targaryen medált. Nagyon örültem neki és a haragom is elszállt. Laci hirtelen kitalálta, h aludjak ott, ami vicces volt, mert ugye nem vittem magammal semmit, de megoldottuk. Került ruha, fogkefe meg minden, szóval no problem. :)
Egész sokan felköszöntöttek a családból, meg kaptam pár köszöntést facebookon is.
Aztán nem nagyon emlékszem már, hogy mit csináltunk még azon a héten. Azt hiszem találkoztunk még 1x vagy 2x.

A kövi héten Laci már utazott Timóékhoz Pestre 4 napra. Elég elcsigázott voltam ettől. Szörnyen szomorú voltam, h 4 napig nem nagyon lesz ember, aki hozzám szóljon és haragudtam is, amiért így itt hagy és 4 napot elpocsékol az amúgy is kevés együtt  töltött időnkből. Mert ez a nyár nem rólunk szólt, az tuti. Szerintem többet voltam itthon egyedül, mint vele. Ami nagyon rossz érzés, mert tavaly egész nyáron sülve-főve együtt voltunk és mivel már egymásnál aludhatunk, ezért én hülye, naiv abban reménykedtem, hogy le se szakadunk egymásról.
A nem túl sok élménybeszámolós blogbejegyzés is mutatja, hogy nem olyan lett ez a 2 hónap, mint amit vártam. A szeptembertől pedig egyszerűen rettegek. Nem akarok érettségizni. Olyan macerás. Amúgy is kevés időm lesz, de így... Ott a nyelvvizsga, el kéne kezdeni a kreszt is... Áhh... Tébolyda.
És nem vagyok megelégedve a nyárral. Úgy érzem pocsékba ment egy csomó része. Nagyjából a 3/4-e. :(
Persze voltak jó pillanatok is, de azt hittem ez lesz életem nyara, a nagy betűs nyár, amire 80 évesen majd sajgó derékkal a karosszékben ülve sóhajtozva gondolok vissza. Haha... no. ._.

Laci csütörtökön utazott és kedden ott aludtam náluk. Jó húzás volt ez tőle, mert lehet sejtette, hogy miként is gondolok erre a 4 napos dologra és ha utazás előtt sem találkoztunk volna, tuti eldurran az agyam. De így harag helyett iszonyatos szomorúságot éreztem. Szerda este nem akartam elengedni,

Pedig azt hittem, hogy rövid bejegyzés lesz... :"D

Üdv!
Pár napja nem írtam, gondoltam jelentkezem, hogy még is mi újság mostanában velem.
Múlthét szombaton pizzázni voltunk. Elvileg 8-an lettünk volna, de 5 embert is elég volt összekaparni. :"D Na, mind1. A pizza hatalmas volt, de finom, a felét ott is hagytam,de becsomagolták és hazahoztam. Mikor hazajöttem anyuék egyből rávetették magukat a madárlátta, hideg, szétrázott pizzára. xD
Miután tele lettünk elmentünk biliárdozni. Sajnos csak 40 percünk volt rá, mert ment a buszom, de tök jól éreztük  magunkat. Timót búcsúztattuk, mert ezen a héten Pestre költöztek.

Aztán itthon voltam pár napot és kedden Laciék aludtam. Tök jól éreztem magam. :D Este Laci, Tomi és én virslit sütöttünk, aminek az lett a vége, hogy én nem voltam éhes, mert az anyukája előtte tömött meg minket, de Laci csak utána jajjveszékelt, hogy ő bizony sütni akar. xD Ezért, hogy én se maradjak ki a buliból címszó alatt megsüttette velem a virslijeit. :"D Nem kértem, de azért katonázott nekem és csak megettem végül egy virslit. Fhúúú, nagyon tele voltam.
Aztán kimentünk  kicsit kémlelni a Holdat Tomi teleszkópjával. Még sose láttam ilyen közelről. Nagyon szép volt :D Megkívánja tőle az ember a sajtot. xDD
Aztán a szerdai napot is ott töltöttem és a 19 hónapot is megéltük együtt. :D ♥ Egy óra körül kikecmeregtünk az ágyból és ettünk vmit, aztán később elkecskéztünk a boltba és bevásároltunk a hamburgerhez (ami csak félig volt hamburger, mert zsömlébe tettük a cuccot, de így is nagyon finics volt *w*) és vettünk egy-egy jégkrémet is, amiket útközben meg is ettünk. :)
Nagyon gyorsan eltelt ez a 2 nap és már itthon is voltam olyan 21:40-körül.
Anyu megvárta míg hazaérek, megölelgetett és be is ájult az ágyba.

Ma olyan fél12-körül ébredtem fel arra, hogy Lacimaci leesett a földre és az orra koppant. Már tudtam mi fog következni és hogy nem fogok tovább aludni. Risa egyből elkezdett üvöltve csipogni és abba sem hagyta, amíg kómásan  meg  nem vakargattam a fejét. Ez egyfajta hagyomány nálunk. :') Ez van ha az embernek papagája van. ><
Reggeli után meg akartam nézni, hogy a tableten egy játékban kikelt-e már az új sárkányom, de nem fogta a WiFi-t. Egyből megijedtem, hogy omg elromlott a tabom, de aztán gyanút fogtam és megnéztem a modemet... Természetesen se net se tv nem volt. Na, fasza.
Megtudtam, hogy az EON szerelt valamit és el is baszta a UPC kábeleket, amit elvileg már javítottak.
Ismerem én ezt... úgyhogy becsoszogtam a szexi csíkos zoknimban anyuék szobájába és egy széken egyensúlyozva az orchidearengeteg mögötti könyveket próbáltam elérni a polcról. Végül egy Szilvási műre esett a választásom, az Egymás szemében-re. Korábban már el kezdtem olvasni, csak akkor anya nyomtatta ki nekem, mert pdf-be töltötte le vmi oldalról. Csak hát volt, hogy kicsit furák lettek az oldalak. Össze is keveredtek... szóval abbahagytam , mert olvashatatlan volt. xD Pedig akkor is tetszett.
De Libri antikvárból megvettem a múltkor és itt volt a megfelelő alkalom, hogy elkezdjem. Nagyon tetszik eddig. Szeretem az 1970-80-as évek könyveit, mert valahogy tetszik a hangulatuk, a tárgyak leírása. Meg hát a szüleim akkor születtek és nőttek fel, szóval kicsit nosztalgikus is.
Olyan este 7 után visszajött a netem. De egész nap olvastam és még szemüveggel a fejemen is majd kifolyik a szemem. xD De szerintem még éjszaka neki állok, mert ez tipikusan letehetetlen könyv. :D

Nos, ennyit rólam.
Remélem hamarosan megint lesz mesélni valóm. Addig is ágyőő.. vagy ágyén :D (badummm tssssss) xDDD