Halihó!
Először is örömmel jelentem, hogy végül sok szenvedés árán elkészült a megrendelt képregény, amit itt meg is tekinthettek. Minden variálás ellenére szerintem egészen jól sikerült és örülök, hogy tudtam magam tartani a megbeszélt határidőhöz. :)
Másodszor ez egy élménybeszámolós bejegyzés lesz, ugyanis nem rég értünk haza Lacival a nyaralásról. Hétfőn indultunk és 3 éjszakát maradtunk Gyulán. Busszal mentünk, ami egy laza 3 óra
19 perces utat jelentett. A legjobban attól féltem, hogy nagyon kell majd pisilni és szenvedés lesz, de szerencsére a kevés ivásnak köszönhetően ez nem történt meg. A szálláshoz vezető utat szépen megtanultam, így a buszról leszállva egyből oda is találtunk. Túl könnyűnek tűnt ez elsőre és az is volt, mert kiderült, hogy 2 egyforma nevű apartman van és persze mi a rosszba mentünk. xD Végül megtaláltuk a mi apartmanunkat is, ami kívülről nem tűnt túl jónak, de egyébként teljesen rendben volt. Kis konyha, háló, fürdő +WC volt a foglalásunkban és nagyon kis otthonos volt az egész. Megérkezés után egyből elintéztük a papírmunkát és aznap már nem is nagyon csináltunk semmit, mivel már 3 óra is elmúlt, mire lecuccoltunk. Pihentünk, felfedeztük a környéket, hogy másnap már kész programtervvel indulhassunk útnak. Kb. 15 perc sétára volt egy Lidl, ott vettünk inni és enni.
Este egy étteremben vacsoráztunk, ahol egy bőségtálat vettünk és jóóóóól bekajáltunk. A maradékot elcsomagoltattuk, így még egyszer jól lakhattunk belőle.
Másnap délben elindultunk megnézni az Almásy kastélyt, ami gyönyörűen fel van újítva. Sajnos az eredeti bútorokból semmi nem maradt, de még így is nagyon szép és érdekes a benne lévő tárlat. Aztán felmentünk a kastély kilátójába. Végül tettünk egy kis kört egy városnéző sétakocsival(ami kis vonatnak van álcázva, nagyon cuki xD). Nagyon jó élmény volt, az emberek mosolyogtak, amikor meglátták a kis vonatunkat és a város is nagyon szép és hangulatos volt. Visszaérkezve bevettük a közeli éttermet, ott ettünk egy pizzát és a vár felé vettük az irányt. Többször is voltam már Gyulán és a várban is, de sose tudom megszokni a kilátóba vezető csigalépcsőket. Így se mentem fel a tetejére, Laci nem tudott felrángatni. Azt nevette, hogy miközben ő fent selfiezik, én egy emelettel lentebb egy zászlórúdba kapaszkodva cidriztem. xD Baromira tériszonyos vagyok. :"D A lefelé vezető út még rosszabb volt, teljesen bepánikoltam. Remegett kezem-lábam. Végül valahogy csak sikerült földet érnem és soha nem voltam még ilyen boldog, hogy szilárd talajt érint a lábam. Még mászkáltunk egy kicsit a várban és amúgy is vártuk, hogy visszaálljon a vérnyomásom 200-ról normálra. :'D
A vár után elmentünk a 100 éves cukrászdába, de a pizza annyira eltelített, hogy csak egy gömb csoki fagyit tudtam magamba tuszkolni. Nem is én lennék. xD Laci evett egy sütit és ezután visszaindultunk a szállásra. Nagyon elfáradtunk, több, mint 5 órát kutyagoltunk és egy egész délutánba került mindent végig nézni. De minden fáradalmat megért, mert mind a ketten nagyon élveztük.
Aznap már csak este mozdultunk ki újra, sétálgattunk a városban, majdnem éjfélig. Engem nem kellett altatni, de Laci nem aludt túl jól az allergiája miatt. De főleg a szomszédban üvöltve horkoló román fickó zavarta meg a bioritmusát. xD
A szerdai napot a fürdőnek szenteltük. Olyan 2 óra magasságában indultunk el, és 6 óra körül jöttünk ki. Ennyi pont elég volt. Nem volt már az a nagy strand idő, így a kinti részen fáztunk. Az Aquapalotában voltunk nagyrészt, ami egyébként irtó menő. Az egyik medencében egy vízi bár működik, úgyhogy ki is próbáltunk és rendeltünk két koktélt. Nagyon menő volt a vízbe süllyesztett bárszéken szürcsölgetni az alkoholmentes Pina coladat. :D Persze kipróbáltuk a csúszdákat is, bár nekem az egyikből egy csúszás bőven elég volt. És persze nem is én lennék, ha a gyerekcsúszdán kis híján ki nem törtem volna a nyakamat. :D Ezután nem mertem lecsúszni a kinti nagy csúszdán, de Laci végül rávett és nem is bántam meg. Csak ne lett volna olyan borzalmasan hideg a víz...
Végül átöltöztünk és még visszamentünk megenni egy lángos, hogy a strand feeling teljes legyen. Hát, ezt kihagyhattuk volna, mert ilyen rossz lángost életemben nem ettem még... Na, mindegy. Ezután visszaballagtunk a szállásra és estig pihengettünk.
Egy kis feltöltődés után újra nyakunkba vettük a várost és fagyiztunk egyet. Jól jártam, mert olyanból kértem, ami fogyóban volt, így az eladó csajszi két adagot kanalazott a tölcsérembe, mert már az úgyis csak maradék. :D Háh. Néha nekem is lehet szerencsém. xD
Ezután hűtőmágnes automatánál szuveníreket csináltunk, nagyon menő volt. Mire visszaértünk a szállásra már megint majdnem éjfélt mutatott az óra. Kezdett bennünk tudatosulni, hogy lassan itt a vége. Ez elszomorított, mert olyan jól megvoltunk és olyan jól éreztük magunkat. Hihetetlenül hamar eltelt ez a 3 nap.
Ma korán keltünk, még elmentünk a boltba, mindent összepakoltunk, elrendeztünk és már indultunk is haza a 10:02-es busszal. A visszaút nagyon rossz volt, mert meleg volt, iszonyatosan fáradtak voltunk és borzalmasan kényelmetlenek voltak a székek. Állíthatóak voltak és a karjuk nyomta a fenekünket. Azt hittem sose érünk be Debrecenbe. Végül fél 2-re értünk be a buszvégre és ezután jöttek is a buszaink.
Nagyon fura volt hazajönni. Ott Gyulán egy kicsit elfeledtem a gondjaimat, a szomorúságot és a gyászt. Persze mindig eszembe volt anya és sokat emlegettem, de valahogy kicsit felszabadultam erre a pár napra. De most újra itthon vagyok és a gondok még jobban nyomják a vállamat, visszakerülök a szürke hétköznapok árnyékába.
De így is hálás vagyok, hogy ilyen csodás nyaralásunk volt. Lacinál jobb srácot elképzelni sem lehet.
Végre nem éreztem bűntudatot, hogy jól éreztem magam. Eddig mindig ott motoszkált a fejemben, hogy nekem nem szabad örülnöm, hiszen anya halott, apa pedig egyedül maradt. Ez minden egyes napomra rátette a bélyegét. De itt végre kicsit felszabadultam ezen érzés alól.
Remélem jövőre is ilyen vagy jobb élménnyel gazdagodunk, már alig várom. :D
Ennyi lettem volna mára.
Pá! ^^
Először is örömmel jelentem, hogy végül sok szenvedés árán elkészült a megrendelt képregény, amit itt meg is tekinthettek. Minden variálás ellenére szerintem egészen jól sikerült és örülök, hogy tudtam magam tartani a megbeszélt határidőhöz. :)
Másodszor ez egy élménybeszámolós bejegyzés lesz, ugyanis nem rég értünk haza Lacival a nyaralásról. Hétfőn indultunk és 3 éjszakát maradtunk Gyulán. Busszal mentünk, ami egy laza 3 óra 19 perces utat jelentett. A legjobban attól féltem, hogy nagyon kell majd pisilni és szenvedés lesz, de szerencsére a kevés ivásnak köszönhetően ez nem történt meg. A szálláshoz vezető utat szépen megtanultam, így a buszról leszállva egyből oda is találtunk. Túl könnyűnek tűnt ez elsőre és az is volt, mert kiderült, hogy 2 egyforma nevű apartman van és persze mi a rosszba mentünk. xD Végül megtaláltuk a mi apartmanunkat is, ami kívülről nem tűnt túl jónak, de egyébként teljesen rendben volt. Kis konyha, háló, fürdő +WC volt a foglalásunkban és nagyon kis otthonos volt az egész. Megérkezés után egyből elintéztük a papírmunkát és aznap már nem is nagyon csináltunk semmit, mivel már 3 óra is elmúlt, mire lecuccoltunk. Pihentünk, felfedeztük a környéket, hogy másnap már kész programtervvel indulhassunk útnak. Kb. 15 perc sétára volt egy Lidl, ott vettünk inni és enni.
Este egy étteremben vacsoráztunk, ahol egy bőségtálat vettünk és jóóóóól bekajáltunk. A maradékot elcsomagoltattuk, így még egyszer jól lakhattunk belőle.
Másnap délben elindultunk megnézni az Almásy kastélyt, ami gyönyörűen fel van újítva. Sajnos az eredeti bútorokból semmi nem maradt, de még így is nagyon szép és érdekes a benne lévő tárlat. Aztán felmentünk a kastély kilátójába. Végül tettünk egy kis kört egy városnéző sétakocsival(ami kis vonatnak van álcázva, nagyon cuki xD). Nagyon jó élmény volt, az emberek mosolyogtak, amikor meglátták a kis vonatunkat és a város is nagyon szép és hangulatos volt. Visszaérkezve bevettük a közeli éttermet, ott ettünk egy pizzát és a vár felé vettük az irányt. Többször is voltam már Gyulán és a várban is, de sose tudom megszokni a kilátóba vezető csigalépcsőket. Így se mentem fel a tetejére, Laci nem tudott felrángatni. Azt nevette, hogy miközben ő fent selfiezik, én egy emelettel lentebb egy zászlórúdba kapaszkodva cidriztem. xD Baromira tériszonyos vagyok. :"D A lefelé vezető út még rosszabb volt, teljesen bepánikoltam. Remegett kezem-lábam. Végül valahogy csak sikerült földet érnem és soha nem voltam még ilyen boldog, hogy szilárd talajt érint a lábam. Még mászkáltunk egy kicsit a várban és amúgy is vártuk, hogy visszaálljon a vérnyomásom 200-ról normálra. :'D
A vár után elmentünk a 100 éves cukrászdába, de a pizza annyira eltelített, hogy csak egy gömb csoki fagyit tudtam magamba tuszkolni. Nem is én lennék. xD Laci evett egy sütit és ezután visszaindultunk a szállásra. Nagyon elfáradtunk, több, mint 5 órát kutyagoltunk és egy egész délutánba került mindent végig nézni. De minden fáradalmat megért, mert mind a ketten nagyon élveztük.
Aznap már csak este mozdultunk ki újra, sétálgattunk a városban, majdnem éjfélig. Engem nem kellett altatni, de Laci nem aludt túl jól az allergiája miatt. De főleg a szomszédban üvöltve horkoló román fickó zavarta meg a bioritmusát. xD
A szerdai napot a fürdőnek szenteltük. Olyan 2 óra magasságában indultunk el, és 6 óra körül jöttünk ki. Ennyi pont elég volt. Nem volt már az a nagy strand idő, így a kinti részen fáztunk. Az Aquapalotában voltunk nagyrészt, ami egyébként irtó menő. Az egyik medencében egy vízi bár működik, úgyhogy ki is próbáltunk és rendeltünk két koktélt. Nagyon menő volt a vízbe süllyesztett bárszéken szürcsölgetni az alkoholmentes Pina coladat. :D Persze kipróbáltuk a csúszdákat is, bár nekem az egyikből egy csúszás bőven elég volt. És persze nem is én lennék, ha a gyerekcsúszdán kis híján ki nem törtem volna a nyakamat. :D Ezután nem mertem lecsúszni a kinti nagy csúszdán, de Laci végül rávett és nem is bántam meg. Csak ne lett volna olyan borzalmasan hideg a víz...
Végül átöltöztünk és még visszamentünk megenni egy lángos, hogy a strand feeling teljes legyen. Hát, ezt kihagyhattuk volna, mert ilyen rossz lángost életemben nem ettem még... Na, mindegy. Ezután visszaballagtunk a szállásra és estig pihengettünk.
Egy kis feltöltődés után újra nyakunkba vettük a várost és fagyiztunk egyet. Jól jártam, mert olyanból kértem, ami fogyóban volt, így az eladó csajszi két adagot kanalazott a tölcsérembe, mert már az úgyis csak maradék. :D Háh. Néha nekem is lehet szerencsém. xD
 |
| A méretbeli különbség :D |
Ezután hűtőmágnes automatánál szuveníreket csináltunk, nagyon menő volt. Mire visszaértünk a szállásra már megint majdnem éjfélt mutatott az óra. Kezdett bennünk tudatosulni, hogy lassan itt a vége. Ez elszomorított, mert olyan jól megvoltunk és olyan jól éreztük magunkat. Hihetetlenül hamar eltelt ez a 3 nap.
Ma korán keltünk, még elmentünk a boltba, mindent összepakoltunk, elrendeztünk és már indultunk is haza a 10:02-es busszal. A visszaút nagyon rossz volt, mert meleg volt, iszonyatosan fáradtak voltunk és borzalmasan kényelmetlenek voltak a székek. Állíthatóak voltak és a karjuk nyomta a fenekünket. Azt hittem sose érünk be Debrecenbe. Végül fél 2-re értünk be a buszvégre és ezután jöttek is a buszaink.
Nagyon fura volt hazajönni. Ott Gyulán egy kicsit elfeledtem a gondjaimat, a szomorúságot és a gyászt. Persze mindig eszembe volt anya és sokat emlegettem, de valahogy kicsit felszabadultam erre a pár napra. De most újra itthon vagyok és a gondok még jobban nyomják a vállamat, visszakerülök a szürke hétköznapok árnyékába.
De így is hálás vagyok, hogy ilyen csodás nyaralásunk volt. Lacinál jobb srácot elképzelni sem lehet.
Végre nem éreztem bűntudatot, hogy jól éreztem magam. Eddig mindig ott motoszkált a fejemben, hogy nekem nem szabad örülnöm, hiszen anya halott, apa pedig egyedül maradt. Ez minden egyes napomra rátette a bélyegét. De itt végre kicsit felszabadultam ezen érzés alól.
Remélem jövőre is ilyen vagy jobb élménnyel gazdagodunk, már alig várom. :D
Ennyi lettem volna mára.
Pá! ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése