Üdv!
Jöttem kiadni magamból a szokásos depimet. Szegény blog szinte csak szomorú bejegyzéseket tartalmaz.
A nyár telik, de eddig semmit nem csináltam. A BJD projektem is csúszik és egyre elérhetetlenebbnek tűnik. 2-3 éve minden nyáron kínlódok egy sort vele, aztán feladom. Az a legelszomorítóbb az egészben, hogy nem is azért, mert nincs kitartásom vagy béna vagyok. Egyszerűen nincs megfelelő anyagom hozzá. Eleinte próbálkoztam a gyurmafőzéssel, aztán elkezdtem venni is, de a művészellátóba kapható gyurma annyira kemény volt, hogy egyszerűen lehetetlen volt kisebb dolgokat megformázni vele. A választék pedig abban az egyben ki is merült. Idén az irodában található prospektusból rendeltem egy fél kiló gyurmát," hátha ez jobb lesz, mert rendelem" alapon.
Mindent előkészítettem, pontosan elkészítettem a BJD tervrajzát, mindent előszedtem és elérkezett a várva várt pillanat: ismét csak bukás. Mivel angol felirat nem volt a dobozon csak lengyel(?), ezért nem igazán tudtam tájékozódni, de egy dátumot találtam rajta, az is 2016-os volt.... Valószínűleg lejárt, mert kemény és büdös volt. Ráadásul 1,5 órán keresztül próbáltam puhítani, összegyúrni természetesen vízzel. Aztán kevertem hozzá akrilt is, mert azt is írták, hogy bizonyos gyurmákat az old... Hát, semmi.
Szomorúan vettem tudomásul, hogy megint kidobtam a pénzt az ablakon és megint nem lesz ebből semmi. Aztán nézelődtem a neten, de iszonyatos árak vannak. Fél kiló minőségi, erre a célra kifejlesztett gyurma 4-5 ezer Ft és a kiszállítás(még az Ebayen se úsznám meg 4-5 k alatt ._. ).
Ennyit pedig nem akarok költeni, mert ki tudja azok is milyenek? :/ Végül találtam elvileg jó minőségű, fél kilós gyurmát 890 Ft-ért és a kiszállítás 1750 xD. Szeretem a belföldi árakat. :'D De ez tűnt a legolcsóbb és leggyorsabb megoldásnak. Közben persze felhívtak, hogy ebből nincs raktáron fél kilós, csak kilós... Na, annyi nem kell, szóval kb. 2 hét, mire TALÁN ideér. Minden esetre ennek az országnak a működése igazán ért ahhoz, hogy az embernek mindentől elvegye a kedvét és a lelkesedését.
Mostanában eléggé elveszettnek érzem magam. Van bennem egy hatalmas űr, amit nem tudok kitölteni. Utálom az iskolát és kínoz a gondolat, hogy vissza kell oda mennem még 4 évre. Aggódom a szüleim és Laci miatt. Szeretnék kicsit kimozdulni, de nincsenek barátaim és akiket hívni próbáltam nem érnek rá. Annyi mindent szeretnék kipróbálni mind az élet, mind a rajz területén, de vagy nincs hozzá anyagom vagy nincs ember, aki eljönne velem. Tudom, hogy ez az én hibám is, mert zárkózott vagyok és ha baj van, akkor szokásom eltaszítani magamtól az embereket. A Megyóban rám volt erőltetve az erős és szívtelen csaj szerepe, ami nem csak illúzió volt, de ez csak a külsőség. Ezt látták kívül, tehát biztos ilyen vagyok és vagy ennek, vagy strébernek voltam titulálva. Egy idő után belenyugodtam ebbe a szerepbe, talán túlságosan is belejöttem és végül már azzá is váltam, akinek hittek. Alapvetően nem volt velem baj, csak senki nem merészkedett odáig, hogy megtörje a jegemet, vagy ha igen, akkor hagyta azt visszafagyni.
Tudom, hogy felelős vagyok a magányomért, de mostanában igyekszem és eddig semmi eredményét nem látom. Az egyetem nem hozott jelentős embereket az életembe, vagy ha hozna, akkor is nagyon messze laknák egymástól.
Kár volt újra kezdeni a Fairy Tail-t,mert csak az arcomba dörgöli, hogy mennyire egyedül vagyok. Irigylem őket. Nem azért, mert varázslók(na jó, azért is xD), hanem mert egy olyan közösségük van, ami talán a valóságban nem létezik vagy csak nekem nem sikerült soha bekerülnöm egy ilyenbe.
Sok csalódás ért már és mindig akkor volt baj, amikor kicsit megnyíltam másoknak. Amikor valakinek feltárod az érzéseidet sebezhetővé teszed magad és ezzel szeretnek visszaélni. Mikor már azt hittem, hogy valakivel barátok vagyunk végül elárult. Nem kell ezekhez olyan nagy dolgokat tenni, de ha én soha nem tennék ilyesmit valakivel, akkor elvárom, hogy ez odafele is így legyen.
Szóval azt hiszem örök magányra vagyok kárhoztatva. Igaz, hogy itt van nekem Laci, de minden ember vágyik valami barátszerűség(ek)re is.
Azt hiszem kimerítettem a nyavalygás fogalmát, szóval búcsúzom.
Maradok továbbra is egy magányos, unatkozó Shinigami.
Pá!
Jöttem kiadni magamból a szokásos depimet. Szegény blog szinte csak szomorú bejegyzéseket tartalmaz.
A nyár telik, de eddig semmit nem csináltam. A BJD projektem is csúszik és egyre elérhetetlenebbnek tűnik. 2-3 éve minden nyáron kínlódok egy sort vele, aztán feladom. Az a legelszomorítóbb az egészben, hogy nem is azért, mert nincs kitartásom vagy béna vagyok. Egyszerűen nincs megfelelő anyagom hozzá. Eleinte próbálkoztam a gyurmafőzéssel, aztán elkezdtem venni is, de a művészellátóba kapható gyurma annyira kemény volt, hogy egyszerűen lehetetlen volt kisebb dolgokat megformázni vele. A választék pedig abban az egyben ki is merült. Idén az irodában található prospektusból rendeltem egy fél kiló gyurmát," hátha ez jobb lesz, mert rendelem" alapon.
Mindent előkészítettem, pontosan elkészítettem a BJD tervrajzát, mindent előszedtem és elérkezett a várva várt pillanat: ismét csak bukás. Mivel angol felirat nem volt a dobozon csak lengyel(?), ezért nem igazán tudtam tájékozódni, de egy dátumot találtam rajta, az is 2016-os volt.... Valószínűleg lejárt, mert kemény és büdös volt. Ráadásul 1,5 órán keresztül próbáltam puhítani, összegyúrni természetesen vízzel. Aztán kevertem hozzá akrilt is, mert azt is írták, hogy bizonyos gyurmákat az old... Hát, semmi.
Szomorúan vettem tudomásul, hogy megint kidobtam a pénzt az ablakon és megint nem lesz ebből semmi. Aztán nézelődtem a neten, de iszonyatos árak vannak. Fél kiló minőségi, erre a célra kifejlesztett gyurma 4-5 ezer Ft és a kiszállítás(még az Ebayen se úsznám meg 4-5 k alatt ._. ).
Ennyit pedig nem akarok költeni, mert ki tudja azok is milyenek? :/ Végül találtam elvileg jó minőségű, fél kilós gyurmát 890 Ft-ért és a kiszállítás 1750 xD. Szeretem a belföldi árakat. :'D De ez tűnt a legolcsóbb és leggyorsabb megoldásnak. Közben persze felhívtak, hogy ebből nincs raktáron fél kilós, csak kilós... Na, annyi nem kell, szóval kb. 2 hét, mire TALÁN ideér. Minden esetre ennek az országnak a működése igazán ért ahhoz, hogy az embernek mindentől elvegye a kedvét és a lelkesedését.
Mostanában eléggé elveszettnek érzem magam. Van bennem egy hatalmas űr, amit nem tudok kitölteni. Utálom az iskolát és kínoz a gondolat, hogy vissza kell oda mennem még 4 évre. Aggódom a szüleim és Laci miatt. Szeretnék kicsit kimozdulni, de nincsenek barátaim és akiket hívni próbáltam nem érnek rá. Annyi mindent szeretnék kipróbálni mind az élet, mind a rajz területén, de vagy nincs hozzá anyagom vagy nincs ember, aki eljönne velem. Tudom, hogy ez az én hibám is, mert zárkózott vagyok és ha baj van, akkor szokásom eltaszítani magamtól az embereket. A Megyóban rám volt erőltetve az erős és szívtelen csaj szerepe, ami nem csak illúzió volt, de ez csak a külsőség. Ezt látták kívül, tehát biztos ilyen vagyok és vagy ennek, vagy strébernek voltam titulálva. Egy idő után belenyugodtam ebbe a szerepbe, talán túlságosan is belejöttem és végül már azzá is váltam, akinek hittek. Alapvetően nem volt velem baj, csak senki nem merészkedett odáig, hogy megtörje a jegemet, vagy ha igen, akkor hagyta azt visszafagyni.Tudom, hogy felelős vagyok a magányomért, de mostanában igyekszem és eddig semmi eredményét nem látom. Az egyetem nem hozott jelentős embereket az életembe, vagy ha hozna, akkor is nagyon messze laknák egymástól.
Kár volt újra kezdeni a Fairy Tail-t,mert csak az arcomba dörgöli, hogy mennyire egyedül vagyok. Irigylem őket. Nem azért, mert varázslók(na jó, azért is xD), hanem mert egy olyan közösségük van, ami talán a valóságban nem létezik vagy csak nekem nem sikerült soha bekerülnöm egy ilyenbe.
Sok csalódás ért már és mindig akkor volt baj, amikor kicsit megnyíltam másoknak. Amikor valakinek feltárod az érzéseidet sebezhetővé teszed magad és ezzel szeretnek visszaélni. Mikor már azt hittem, hogy valakivel barátok vagyunk végül elárult. Nem kell ezekhez olyan nagy dolgokat tenni, de ha én soha nem tennék ilyesmit valakivel, akkor elvárom, hogy ez odafele is így legyen.
Szóval azt hiszem örök magányra vagyok kárhoztatva. Igaz, hogy itt van nekem Laci, de minden ember vágyik valami barátszerűség(ek)re is.
Azt hiszem kimerítettem a nyavalygás fogalmát, szóval búcsúzom.
Maradok továbbra is egy magányos, unatkozó Shinigami.
Pá!
"Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek
Vagyok: mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény
Lidérces, messze fény
De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak
Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié
Lennék valakié"
/Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése