Kykkygeddon, alias újabb hosszúúúú bejegyzés :D Mentségemre legyen: rég írtam xD

Yo!
Igen, igen. Most jön a szokásos régen írtam maszlag. De basszus, tényleg régen írtam ._. :'(
Komolyan, most már kövezzetek meg jóemberek! Bár már így is kapom a cseszegetést, hogy írjak többet mert jó olvasni. Nem tudom mi lehet jó az én hülyeségeimben, hisz értelmes dolgot eddig nem sokat írtam. De azért örülök, hogy vannak olyanok, akik tényleg olvassák (akár rendszeresen is!!! :O) ezt a sok sületlen Kykkységet xD Kykky... ez a név...
ahogy öregszem (igen, még én is öregszem ˇoˇ nem lehetek örök fiatal, ki a napfényben tündökölve a halál súlyos árnyékával mit sem törődve élvezi a madár csicsergést és nem hallja meg a hollók károgását... :'( jó, abba hagytam XDD) egyre cikibb... xD Kykky... Ki? Hát Kikki! Hova menj? Ki! Kikki? Ki! XDD Áh, basszus... ><
De váltani meg nem akarok, mert ezzel a névvel írtam be magam a xat, az mlap, az animeaddicts netes történelmébe. :D Sőt, még Fekete Danci is ezen a néven ismer. :"D Lol.... Még a szektámat is így hívják. xD Pedig a Himitsu mennyivel jobb név... De ez már így maradt... Nem mellékesen a blog címe is kykky. :'D Nincs menekvés a Kykky elől! :'D Nem armageddon, hanem kykkygeddon következik! :O
Bocs emberek. Agyamra ment a takony. Tiszta beteg vagyok, de annyira blogolhatnékom volt... Design csere is kéne. :/ Csak ez annyira tetszik és nehéz még egy ilyen kis hangulatosat összeütni. Annyira tükrözi az egész valómat.... Szóval még nem válok meg tőle egyelőre. Bocs ><"

Nah, de valami komolyabb témát kéne feszegetni. Áh, felvételi! Múlt hét pénteken volt a Megyóban a képzőművészeti szakra a felvételi és mi voltunk ott segédkezni. Szóbelin mi igazítottuk el az embereket a saját termünknél és kicsit oldottuk a feszültségüket. Teljesen véletlenül Attila bácsi terméhez kerültem. Örült nekem. Azt mondta "végre egy megbízható munkaerő". Istenem *-* A mesterem ilyet mondott... :D Tudom, hogy szeret, mint tanítványát, de ezt nem sokszor mondja így ki és jól esik. Szóval bele adtam mindent. Rajzfelvételi is jó volt. Bár az idei termés elég silány szerintem. És nem csak szerintem. 98 jelentkezőből 20 rajzra mondta azt Attila bácsi, hogy jó. Ez elég kevés. Fhú. Végig néztük az összeset és tényleg sírhatnékunk volt. Persze egyből mindenki azzal jön, hogy "ó mert ti se voltatok jobbak 2 éve". De!! Én láttam magam és nálam elégedetlenebb és kritikusabb nincs önmagammal szemben. És jobb voltam. Ezerszer! :<
Bár élveztem az egészet. Jót beszélgettem a felvételizőkkel. Megismertem sok kedves és érdekes embert. ^_^ Még animéseket is :D Sőt, egy csajt is, aki szereti a metált :3 Nyufufufufuu :D

Szombaton először voltam Itachiéknál :3 Nagyon jól éreztem magam. ^o^ ♥ Legyen ennyi elég, a többi már a Mi dolgunk... :P Nyufufufuu.

Aztán szerdán volt anyu szüli napja. A 4. X. Kedden ki volt akadva, szinte bele volt betegedve. :"D De szerdára megbarátkozott a gondolattal. Kapott tőlem egy baglyot, amit színes cerkával csináltam.

Nem hittem, hogy ekkora sikere lesz. :D Mert azt már megszoktam, hogy a családnak minden ceruza vonásom tetszik, de amikor feltettem a RajzMánia nevű facebook csoportba és írt egy fickó, hogy keressem fel, akkor kicsit megdöbbentem. Egy újságíróról van szó és az online magazinjába szeretne velem interjút csinálni. Tegnap el is kezdtük fb-on a beszélgetést, de nem írt vissza. .___. Úgyhogy már nem várok semmit. Tegnap még a fellegekben jártam, de mára újra a földön kutyagolok. :/ Legalább mondaná meg, hogy miért nem ír. ._. T_T
Nah, de már ez is egy pozitív visszajelzés volt, aminek nagyon örültem.^o^

Másik aranyos visszajelzés anyu barátnőjétől, kisfiától és férjétől jött:
Felhívta este anyut, hogy nagyon szép a kép, amit kapott. Erre ugye mondta, hogy ez egy ceruza rajz. A nőci elámult és a kisfiának mondta, hogy "Petike, ez ceruzával van" erre Petike " Naneeeee...." . ♥ A férje pedig először nem értette, hogy miért olyan nagy dolog ez a fénykép. xDD

De én ezt nem értem. Egyáltalán nem fénykép szerű! Sőt! Igyekszem arra törekedni, hogy ne hassék annak. Mert én azt nem tartom nagyra, ha valamit pontosan lemásolunk. Másolni mindenki tud. Azért lesz az a kép az Én képem, mert olyan színeket is rakok bele, amik igazából nincsenek ott, de érzem, hogy ott kell lenniük. Bele kell vinni a lelkünk apró moccanásait, rezdüléseit és ezt egy-egy ibolyával, kékkel, zölddel, vörössel vagy bármivel érhetjük el. :D Szerintem úgy szép egy alkotás, ha látszik, hogy az alkotás és nem fénykép. Jó, az igazán kiváló fénykép is műalkotásnak számít, de a mai világban amikor a gazdag kis picsa kap egy nikont és mindent lekap vele és mindenki azt hiszi, hogy mekkora fotós, akkor kissé a szemünkben lecsökken ennek az értéke. Ami nagy kár. Személy szerint nem szeretek fotózni. Nehogy egy gép mutassa már meg, hogy én hogy látom a világot. Erre soha nem lesz képes semmilyen szuper kütyü. Erre csak a két kezem (mert egy jó rajzos 2 kezes :P) és az ecsetem/ceruzám képes ^^ De ettől függetlenül, ha látok egy szép fényképet, ami még nekem is mond valamit, akkor azt elismerem. :)
Nem szeretem, amikor elkenik a grafitot, hogy ne látszódjanak az apró ceruza vonások és még életszerűbbnek, plasztikusnak hasson. Ebben hol a lélek?! Hol vannak a vonások, amelyek megmondják azt ÉN és nem más csinálta?! Vagy amikor egy festményt úgy csinálnak meg, hogy az ecsetvonások ne látszódjanak. Abban mi a jó? Ugyan ez a pasztellel.... EL LEHET kenni. De nem KELL! :D Úgy szép, ha látszik ez pasztellel van :D Nekem ez a szerény véleményem. S én ehhez tartom magam. Jó, most sok olvasóm kiugrott az ablakon, hogy ez a hülye csaj hogy képes erről ennyit írni...?! xDDD És teljesen meg is értem őket, csak na.... :'D Amikor valami ilyen téma hozódik fel, akkor aztán nem tudok leállni.
Pedig most azt kell tennem.... Huh.... Nagy levegő.... Kifúj.... :D

Szóóóóóóvaaaal.... szülinapról beszéltem. Ma pedig Chinek volt a szülinapja és nem tudtam felköszönteni személyesen, mert lebetegedtem.... Sajnálom :'( De azért majd pótoljuk ;)

Huh, TÖMÖREN ENNYI lenne mára... xDDDDD :"D
Páááá! :3

U.i.: Egyéniségre szólítám fel kedves olvasóim! Midőn már oly' sokszor zengtem eme szócskát, úgy tűnik elfelejtették már irományaim, úgyhogy ismétlés a tudás anyja: legyetek egyediek, ne utánozzatok másokat, keressétek meg önmagatokat ... ;D ♥ Pusza ^^