Minden jóra fordul... vagy mégse.

Hoy hoy!

Gondoltam hagyok itt egy rövid firkát a kivégzés előtt, ugyanis holnap infó és elektronika zht- fogunk írni, ami megérzéseim szerint katasztrófa lesz. Ehhh :'D De reménykedem a legjobbakban és ha sikerül átcsusszanom infóból, akkor elgondolkozom azon, hogy kitartok eme szak mellett.
Mostanában eléggé hanyagolom a blogolást és rajzolni sincs időm vagy éppen kedvem/energiám.
Most a szeretteimre koncentrálok, hisz a család széthullóban, a vérrokonaim közül csak anyára és apára támaszkodhatom és tudom, hogy mennyire bántja őket a szipirtyó nagyanyám visekledése. Tudom, hisz engem is bánt ez az egész. Röviden annyi, hogy a szomszéd is többet ér neki a saját fiánál és annak családjánál. De tényleg szó szerint értem. Megbetegedett a szomszéd néni és elkezdett annak a semmire való fiára és a fél pereputtyára főzni. 3 hete voltam nála utoljára, épp betoppantam suliba menet és a szomszéd akkor ment érte az ebédért. Még azt is megkérdezte, hogy mit keresek ott. :'D És nagymama létére annyi nem volt benne, hogy 2 szerencsétlen fasírtot elcsomagoljon nekem. A szomszéd kölyke meg ott tabletezett az asztalnál. Én meg álltam a saját nagyanyám házában, mint egy kuki, hogy ez mos mégis mi?!
Dióhéjban ennyit nagyanyámról és a "szeretetéről".
A legviccesebb az, hogy tavaly mikulásra egy szerencsétlen apró kis csokit se kaptam tőlük, de Laci nagymamája egy giga Milkát nyomott a kezembe. Ez milyen már .. :'D

Ráadásul szörnyű dolog történt, ugyanis Laci nagypapája múlt hét szombaton elhunyt. :( Nagyon sajnálom őt és a családját, sajnos pontosan tudom min mennek most keresztül és minden erőmmel próbálom őt támogatni. Meg persze engem is megrázott a dolog, hisz csak 3 éve vagyok már a családjában. Úgyhogy próbálok megfelelő támaszt nyújtani neki, hisz egykor ő is ezt tette velem.

Plusz továbbra is kínoz a menjek-maradjak? kérdése a szakomat illetően, de úgy vagyok vele, hogy ha meghúznak, akkor az lehet egy intő jel lesz, hogy keressek mást. A más viszont nagyon kockázatos, szóval most nagy döntés előtt állok és nem tudom, hogy mi lenne nekem a jó...

Így az ünnepek közeledtével begyűlnek a gondok, de a suli már csak 2 hétig idegesít, utána január elejéig hószünetem lesz! :D Nagyon várom már, hogy kicsit rendbe szedjem magam lelkileg.
Mikor nincs velem Laci, akkor eléggé magányos vagyok, hisz nem sikerült túl sok új ismeretségre szert tennem az egyetemen. Annyira kevesen vagyunk ezen a szakon és amúgy az iskolában is, hogy olyan, mintha csak mi járnánk oda Allal. ._. Mondjuk jó, hogy ő van nekem, örülök, hogy nem kell esténként egyedül vonatoznom és egészen jó társaság is, csak hát mégis hiányzik egy lány társasága...
A régi "barátaimra" természetesen nem számíthatok, mindenki éli a saját kis életét és én amúgy is csak arra kellettem nekik, hogy lefotózzák az anyagot, elkérjék a házit meg éppen ami kellett nekik.
Abban az emberben csalódtam a legnagyobbat, akiben azt hittem, hogy már nem fogok, vagy nem kell. De hát naiv voltam, hogyan is képzelhettem, hogy én bárkit is érdeklek az iskolán kívül? :D

Na, mindegy. Lassan aludnom kéne, hogy legyen is belőlem valami a holnapi nap folyamán, de azt hiszem úgy is agyatlan zombiként fogom végig szenvedni azt a 1,5 óra infó zh-t. Ehhhh... :'D

Legyetek rosszak.
Pá!

Cosplay láz és Milloween

Yo minna!

Egy ideje nem írtam, mert nem sok időm volt, hisz gőzerővel dolgoztam a Kindred cp-n, ami magamhoz képest időben elkészült. Kb. 2 hétig egyetlen egy kivételével minden egyes nap hajnalig dolgoztam vele. Retard blogon a készítés folyamatait is megnézhetitek.--> 
Csütörtök hajnalban lettem kész az utolsó simításokkal és szombaton volt a con. Pénteken leszálltam suli után a vonatról Debben és onnan Lacival együtt jöttünk hozzánk, mert itt volt az összes cucc és egyszerűbb volt tőlünk menni, hiszen ő messzebb lakik.

Kb. 5 és fél órát aludtunk és szombat reggel 6:30-kor keltünk, mert be kellett menni a debreceni vasútállomásra. Egyrészt azért, hogy felszedjük a többieket, másrészt azért, mert az IC nálunk nem áll meg, csak Debrecenben. Minden simán ment, ami büdös volt, hisz nekünk semmi sem megy egyszerűen. Itt már éreztük, hogy valami nem lesz jó... 6-an mentünk összesen és az oda út tök jó volt. Az IC nagyon modern volt, még sose ültem ilyenen, pedig mentem már jó párszor vele. :O Dante hozott magával egy tök aranyos csajt, így 4-en cseverésztünk a kb 1,5 órás úton. Odaértünk, leszálltunk és elindultunk. Egyedül Laci ismerte az utat és egyből oda is találtunk. Nos, a környék minden volt, csak barátságos nem... Aggódtunk is, hogy itt sötétben milyen lesz visszafele az út... :|

Végül elértünk a művelődési házig, ami nagyon le volt pukkanva. Itt már érződött, hogy semmi jóra nem kell számítani és nem is voltak túl nagyok az elvárásaink, hisz voltunk mi már sok conon, köztük a DérConon is, ami valljuk be, nem lett túl sikeres, de még azt is tudtuk élvezni.
Nem sokat álltunk sorba, hisz alig voltunk. Programok nem nagyon voltak,  kemény 4-5 árus volt. Soha nem jöttem még el úgy conról, hogy ne vegyek valamit, de most üres kézzel távoztam. Az egyik csaj az öltözőben felismert és ilyen szintű gyűlöletet talán nem is éreztem még. Úgy fogott velem kezet, mintha közben megátkozna. Elég frusztráló volt. A másik lánnyal megbeszéltük, hogy csinálunk közös képet, de kb leszart. xD
Hamar beöltöztünk. Iszonyat kényelmetlen volt a pata, Laci pedig a maszktól nem látott és a karmok is szorították a kezét. Nevezni akart Lol versenyre, de egybe esett volna a cp versennyel és nem akarta a Lol-os versenyt választani, hisz tudta , hogy milyen sok energiám és időm van belefeccolva a cp-be. Szóval lehúzta magát. 13:30-kor lementünk a cp versenyre és akkor bejelentették, hogy fél órát csúszni fog. Nagyon sajnáltam szegényt, hisz akkor simán tudott volna játszani, ha ezt előbb mondják. :(

Igazából szinte egész conon ott ültünk az egyik terembe a széken és néztünk ki  a fejünkből. Meg is beszéltük, hogy cp verseny után húzunk haza, mert semmit nem tudunk csinálni. A csajszi, aki velünk jött is benne volt ebben, egyedül Dante nem akart jönni, mert vett 6 db tombolát.
Engem semmi pénzért nem tudtak volna ott tartani. xD

A cp verseny is egy katasztrófa volt. Eleve csúszott, csak nem tudom, hogy miért. Kemény 7 nevező volt és se bevonuló zene nem volt, de még valakinek a karakter képét se tették ki vagy találták el.
A közönség még annyira se méltatta a szerencsétlen cpseket, hogy egy kis tapsot produkáljon. Az én nevemet be se mondták, csak annyi volt, hogy: "K. László és párja". Köszönöm. xD (Y)
Laci feltámogatott a színpadra, hisz a patában nehéz járni és egyensúlyozni, nagyon kevés az a felület, amin jársz. Kemény 1,5 percet töltöttünk a színpadon és a bemondók még a szavunkba is vágtak. Konkrétan leszartak, csak legyenek már túl ezen az egészen. Elég kínos volt.
Számomra az is érdekes volt, hogy Thor mit keresett a zsűriben, hisz az egész cp-jét Loki csinálta a Mjölnireket pedig vette. :'D Annyi köze van a cp-zéshez, hogy beöltözik egy más által elkészített jelmezbe. Kicsit gáz volt ez az egész számomra.

Fél 6-kor lett volna az eredmény hirdetés, de mi már 3 órakor átöltözve menekültünk a vonathoz, hogy a 15:30-as ICvel végre eljöhessünk onnan. Amúgy is sejthető volt, hogy ki nyeri és ő meg is érdemelte, de a zsűri kedvencét továbbra sem értem. Mind1, igazából már leszartam, tudtam, hogy a mi cp-nk semmibe nem volt nézve. Csak haza szerettem volna végre jutni.
De előtte volt még egy kínos beszélgetésem az előző utálkozó csajjal. Arról érdeklődött, hogy miért ilyen népszerű a Retard Művek és hasonlók. Megmutatta az ő oldalát és mondtam is, hogy ismerem és tényleg piszok jól rajzol, de miért kell engem ennyire feltűnően utálni?!
Olyan rosszul esett, hogy a cp-nk le volt szarva, utálatosak voltak az emberek és még vásárolni se tudtam mit. Egy katasztrófa volt.
Esküszöm az egészben az oda út volt a legjobb.

Végül 5-re beértünk Debbe és Lacival elmentünk és vettünk egy giga gyros tálat, csak közben pacalra áztunk. Végül 7-re értünk haza fáradtan, csalódottan és csurom vizesen.
Hamar be is aludtunk és a vasárnapunk is csak lustulással telt. Azért örültem, hogy pár órára, de magamra ölthettem azt, amin 2 hétig melóztam, csak eléggé elvette a kedvemet az, hogy mindenki magasról tett ránk. Még a kibaszott nevemet se voltak képesek bemondani. xDDD :'D
Na, mind1. Legalább vonatoztunk egyet és Lacival voltam. Ennyi jó volt benne. Tokajon keresztül mentünk és a vonat a hegy lábánál haladt el és közben ködös volt minden. Iszonyat szép volt. :)
Szóval minden rosszban van valami jó, de tanulság: SOHA TÖBBET MILLOWEEN!!!

Nah, majd még jövök.
Páá! ^^

Kicsit könnyebb...

Üdv!

Nos, a sulival továbbra is hadi lábon állok, a zh-im istentelenül sz*rok lettek, maradjunk annyiban. Sajnos nem tudok másik szakra átmenni, max földrajzra, de az nagyon a végső megoldás lesz.
Hagyjuk most a sulit, torkig vagyok vele és utálom. xD

Lacival egészen jól elvagyunk, egyszer veszekedtünk csak és az sem volt olyan, mint az előzőek.
Bár múlthét előtt mind a ketten betegek voltunk, szóval csak vasárnap találkoztunk. Beugrottunk egy filmre a moziba, a 7 mesterlövészt néztük meg. Annyira nem jött be, de legalább együtt voltunk egy kicsit.
Én annyira beteg voltam, hogy egy hetet ki is hagytam. Pénteken be akartam menni, de amikor anya meghallotta a telefonba a hangomat, akkor nem engedett el. Mondjuk jól is tette, még most sem vagyok 100-as, pedig nem szoktam ilyen sokáig beteg lenni. ._. Valami nagyon makacs vírus lehet. :/

Képzeljétek el, felismertek 2x! :O Retardon van egy lány, aki mindig lájkol mindent és ő volt az, aki PlayIT-n odajött hozzám egy fotóra. Éppen mentünk Laciékhoz és láttam, hogy ott van a buszon, mert Laci ismeri is látásból. Este egy üzenet fogadott, hogy látott minket a buszon és milyen tök jó, hogy arra jártunk. Hát ez nagyon jól esett. :D Utána meg egy este egyedül kellet vonatoznom, mert Al nem jött suliba és a 19:44-es vonaton már vannak fazonok, szóval kerestem egy csajt, aki mellé beültem. Pink volt a haja és ismerős is, mert a suliban láttam már. Azonnal szóba elegyedtünk, nagyon jófej volt. Egyszer csak random felhozta, hogy ugye én csinálom a Retard Műveket? Mert ismerős voltam neki a suliban és ezért rám keresett és akkor látta, hogy tényleg én vagyok Risa. Öcsém, olvadtam, mint Kisame. :D
Végig dumáltuk az utat és örültem , hogy nem volt semmi baj, mert eléggé félek este egyedül vonatozni...

Aztán egyre közeledett a 26-a és a fogorvos... Iszonyatosan féltem, mert ugye az előző bejegyzésben leírtam, hogy lehet ki kell húzni vagy gyökérkezelik. Ez a két opció volt felvázolva nekem. 10-re kellett menni és Laci nagyon cuki volt, mert elbuszozott hozzám, hogy elkísérjen a dokihoz. Ez nagyon jól esett és meg is nyugtatott egy kicsit. Végül 45 perc várakozás után behívtak, a szívem a
torkomban dobogott. De nem a férfi dokihoz kellett menni, hanem a felesége is ott rendelt, mert egyedül nem bírja a sok beteget. Szóval a nőci mondta, hogy szerinte nem is olyan vészes és kaptam egy szurit, csak egy volt a baj: nem hatott.Elkezdte fúrni és a szokásos fájdalom... De látta, hogy fájt és beadott még egy szurit. Na, akkor már azt se tudtam, hogy hol van a szám. Kifúrta és betömte. Ennyi volt. Meg sem éreztem. 4x-re tömik a fogamat, de ez volt az első alkalom, hogy nem fájt.Ezt is megéltem! :'D
Bár már mindenki aggódott, mert elég sokáig tartott és 11:40 után jöttem ki. Leadtam a drótot anyunak és megnyugodott, én meg fel voltam dobva, hogy megmenekült a fogam. Pedig mennyit depiztem miatta! xD
Aznap Laci ott aludt nálunk, mert másnap elmaradt a matekom és csak délutánra mentem. Ezután volt a pink hajú csajos vonatos sztori. Fő a lineáris történet vezetés. xD De tök jó volt, hogy itt aludt. :D Örültem neki, hogy megengedték. ^^

Ezután jött a hosszú hétvége. Szombaton mentem hozzájuk, akkor megköszöntöttem, mert másnap szülinapja volt. Egy koponyás oldalláncot kapott tőlem és aznap voltunk 2 évesek és 10 hónaposak. Durva :D
Másnap tököt faragtunk, vagyis én felrajzoltam a cuccokat a tökre és a két fiú meg kifaragta. Addig én játszottam a kutyával meg Tomi nyusziját simogattam. Jó volt. :) Az idő is szép volt, kint voltunk egy darabig. Lacival játszottunk egy nagyon kemény tenisz  meccset xD.
Aztán 5-re jött Laci családja szülinapozni. Tankcsapdás tortája volt. :) Jól bekajáltunk és miután elmentek segítettünk összepakolni és utána filmeztünk.
Másnap bementünk Debbe, mert a két kocka játékot vett magának. Miután beszereztük ami kellett, elmentünk egyet pizzázni. Szerintem finom volt, bár ezek szerint valami mégse stimmelt vele, mert Lacinak utána fájt a hasa. nekem meg ment. xD

A tökünk :D

A tök és én :D

A tök sötétben :D Mi menő már! :)

A kis szülinaposommal ♥

Utána hazajöttem és ma egész délután a Kindred cp-t csináltam. Készen lett a pata. :)
Jövőhét szombaton Milloween. Remélem addig elkészülök mindennel. Ha érdekel a cp készítése, akkor kukkantsatok be a Retard blogra-->

Na, ennyi volt a történés mostanában.
Pá! ^^

Szerencsétlenség, Kykky a neved!

Ahoy!

A baleset óta nem írtam, elég zűrzavaros időszakban vagyok/voltam. A baleset után nagyon összevesztünk Lacival, mert nem hívott fel és nem is érdekeltem, csak aznap este 9 után írt Facen, hogy haza ért a Megyós meetről meg a kocsmából, mert hogy ő mostanság péntekenként így üti el az idejét. És ez elég rosszul esett, szóval annyira összevesztünk, hogy nem is találkoztuk azon a
hétvégén, amire nem volt még példa suli közben. :/
Majd csak hétfőn este "békültünk" ki, és másnap mentem is hozzájuk, ott kicsit átbeszéltük a dolgokat, de másnap reggel kiborultam, mert ugye megint előjött a cigi ügy, megint megszegte az ígéretét és annyira kikészültem ettől, hogy komolyan fontolgattam, hogy otthagyom. Már buszt is néztem, hogy korán elmehessek. Végül elég nehézkesen sikerült megbeszélni, megegyezni, kibékülni. Viszont ez tanulságos volt nekem, hogy akár mennyire is haragszom rá és akár mennyire is ott akarom hagyni, nem tudom, mert még mindig nagyon szeretem. Bár sajnos nagyon közel voltam a szakításhoz, de végül lenyugodtam és megegyeztünk abban, hogy ecigizhet előttem is és akkor leteszi azt a szart. De ez már tényleg az utolsó esélye, többször nem engedem eljátszani a bizalmam.

Most, hogy kicsit rendbe rázódott a kapcsolatunk elég jól kijövünk. Viszont hozom a formám és folyamatosan balszerencsém van. Múlt hét csütörtökön megáztam, otthon hagytam a rajzmappámat, majdnem lekéstem a vonatot, nem vittem tolltartót , így a bérletemet nem tudtam kitölteni  és attól féltem, hogy egy ellenőr megbüntet, majdnem otthagytam a visszajárót a pénztárnál,beültem órára, erre elmaradt és fel akartam írni a táblára, hogy elmarad és 2x megbotlottam egy lépcsőben, a tanár megváltoztatta a matek ZH időpontját és előrébb tette egy héttel, ismét megáztam és úgy gondoltam, hogy jó, én most hazamegyek. És úgy is tettem. És ez csak egy nap volt a többi szerencsétlenből. ._.

Pénteken bementem a Megyóba, hogy elhozzam végre az érettségis mappámat benne 8 rajzommal, erre beázott, tönkre ment az összes rajzom, a mappa és még penészesek is voltak. Én ezen már meg sem lepődtem... Elúszott 8 jó kis rajzom. A szívem szakadt meg.. :( De jó volt újra ott lenni, találkozni Attila bácsival meg még 1-2 emberrel. Ez volt a pozitívum a tragédiában. :')
Aztán hazajöttem és készülődtem, mert este 20:30-tól Road koncert volt a Lovardában és előtte még elmentem Laciékhoz lecuccolni és onnan indultunk 7-körül.
A koncert hatalmas csalódás volt. Rengeteg idióta volt, annyira pogóztak, hogy még a békés zeneélvezőket(minket) is bántottak. És ha bár Laci felfogta az ütések 90%-át, azért megéreztem a dolgokat... Az utolsó számnál már muszáj volt kimennem a WC-re, szóval Laci kirángatott a tömegből és a 2 ráadás számra már vissza se mentünk. Ő se élvezte most annyira, mint az előzőeket. Egy srácnak elvileg eltörték a lábát... -.- Valahogy éreztem, hogy nem lesz jó ez a koncert. Tekintve a bénasági sorozatomat... Kb. 11 után vissza is értünk hozzájuk és kidőltünk. xD
Másnap elvitt minket az anyukája a Mihály napi vásárra, ahol 2 óra kóborlás után se találtunk magunknak semmit, de én élveztem ott sétálgatni és nézelődni. Legalább kimozdultunk. :)
Vasárnap meg olyan szép idő volt, hogy bicikliztünk, kint voltunk az udvaron, aztán kártyáztunk is. Szóval jól elvoltunk. A szívem szakadt meg,  hogy vége a hétvégének és menni kell suliba. :/

A hétfő nem volt annyira vészes, valahogy túléltem, aztán kedden mentünk 17:30-ra moziba. A Virsli partyt néztük meg... hát... nagggggggyon beteg volt, de tetszett. (kivéve a vége. nem bukom a kaja pornóra xD)
Aztán jöttünk hozzánk, ez volt az első, hogy Laci hétköznap is itt aludhatott. Jól elvoltunk, közösen festegettük a cp-hez való szőrmét.
Ma reggel korán keltünk, mert fél9-re volt időpontom a fogorvoshoz. Elmentem már végre hozzá, hogy nézze meg a 2 tömött fogamat, mert éreztem, hogy nem oké velük valami és el is küldött röntgenre még múlthéten.
Hát... anya benézte az időpontot és egy órával hamarabb rendelt oda minket... Fasza... Félkómásan ültünk ott 1,5 órát, aztán a doki közölte, hogy rosszul van betömve, lehet meg se tudja menteni őket, esetleg gyökérkezelés... Hát, elég ideges lettem, hiszen teljesen egészségesek lennének, ha az orvosok értenének a szakmájukhoz. Ez a harmadik fogorvosom és ő az első, akit érdekel is , hogy mi van a mélyben, nem csak úgy vaktára betömögeti meg kifúrja... Bár, lehet, hogy már késő :'(
Én akkor elbújok a világ elől, ha mind2-t ki kell húzni. 26-án kiderül :(

A nap további részét alvással és lustulással töltöttük, de Laci 5-kor ment, mert holnap matek és programozás ZH-kat fogok írni, szóval tanulnom kellett. :( Nagyon rossz kedvem van a fogam miatt, ráadásul ki tudja, hogy Lacival is mi lesz... ha elkezd melózni akkor gyakorlatilag nem is fogjuk egymást látni. És akkor még holnap 2 olyan ZH-t írok, amikről halvány lila gőzöm sincs... És nem azért, mert nem tanultam. Napok óta készülök rájuk, de kb esélytelen a kettes. :(

Nagyon szomorú és elcsigázott vagyok. :(
Hát, szurkoljatok nekem, hátha csoda történik...

Na, sziasztok!

Péntek 23 helyett 13!

Üdv!

A mai egy tök jó napnak indult, hisz végre péntek van, 14:00-ra kellett bemenni a suliba és még az idő is kellemes őszies. Úgy volt, hogy a tanár elvisz minket a nyíregyházi erdőbe, szóval tökre vártam a sétát.
Reggel még beköszöntem mamához és siettem is a vonathoz, ám amikor az állomáson voltam belém hasított egy fura megérzés, hogy ma valami nem úgy lesz, ahogy én azt elképzeltem. A vonat be is robogott szépen 12:20-kor, felszálltam és leültem az első vagonban a második fülkébe egy cigány csávóhoz. De teljesen normálisan nézett ki, szóval ezért ültem oda. Elindultunk és éppen felgyorsultunk, amikor kb 5 perc utazás után a vonat dudálását, egy óriási csattanást hallottunk, a vonat megugrott és egy hatalmas porfelhőt láttunk csak. Hirtelen csak az jutott az eszembe, hogy biztos kisiklottunk és itt fogok meghalni. A cigány csávóval egymásra néztünk, elkerekedett a szeme és kb ő is azt gondolhatta, mint én. De szerencsére megálltunk és még mindig éltünk, bajunk se lett.
Először elkezdte motyogni, hogy ez egy ember... Én meg teljesen kétségbe estem, már majdnem bepánikoltam, hogy elütöttünk egy embert, amikor megszólalt, hogy az nem lehet, mert látta, ahogy nekimegy a vonat egy kamionnak és csak a hátsó részét találta el.

Ekkor kicsit megnyugodtam, hogy talán nem halt meg senki. Mindenki az ablakokhoz rohant a folyosóra, de semmit nem láttunk, a kocsi valószínűleg tovább ment. Viszont mi nem indultunk el, mert a mozdony annyira roncsolódott, hogy nem mehettünk vele tovább.
Később megérkeztek a tűzoltók, a katasztrófa védelem. Közben szegény anyut folyamatosan tájékoztattam, hogy mi van. Gondolhatjátok... egyszer csak felhívom, hogy most balesetezett a vonatom, szóval anyaként természetesen pánikba esett és én se voltam annyira ura a helyzetnek, mert hát a kezem az még mindig remegett.
Attól is féltem, hogy mi van, hogy ha kigyullad a mozdony, esetleg valami utánunk jövő vonat belénk csapódik, de szerencsére nem történt semmi ilyesmi.

Egyszer csak a kaller nő szólt, hogy 13:20-kor átszállhatunk egy másik vonatra, ami tovább visz. Megkérdezte mindenkitől, hogy vállaljuk-e az átszállást, segítsenek-e leszállni, jól vagyunk-e ? stb.
Aztán elérkezett a 13:20, a vonat sehol nem volt, közben telefonáltam anyával, hogy teljen az idő és megtudtam, hogy majd csak 13:45-kor szállhatunk át egy IC-re. Háát jó..
Közben szóltam Alnak, hogy miért is késik a vonat, mert ugye ő meg Debrecenben szállt volna fel és megbeszéltük, hogy nem megyünk be, hisz ha el is indulnánk, akkor se érnénk oda, max az óra végére, hisz állt az egész vonal, mert a pálya közepén vesztegeltünk és valószínűleg még sokáig ott lesz az a vonat... Szóltunk Ginnek, hogy mondja meg a tanárnak miért nem megyünk, persze ebből nem lesz bajunk, hisz nem tehetünk róla, hogy baleset történt és majdnem 1,5 óra tehetetlen ücsörgés után érkezett meg a minket tovább szállító IC.
A tűzoltók segítettek átszállni, mert nem volt peron, így nagyon nagyot kellett lépni. A másik vonatból az utasok segítettek felszállni, az idősebbeknek felhúzták a csomagjaikat, hogy könnyebb legyen nekik a felszállás. Mindenki nagyon kedves és segítőkész volt velünk. :)
Ismét hívtam anyát, hogy megnyugtassam, már a másik vonaton vagyok és hamar el is indultunk. 2 órára értem be Debrecenbe. Az út ide vonattal átlagosan 14 percig tart, de most több, mint 1,5 óra késéssel érkeztem meg.
Közben Facen beszéltem Floval és nagyon aranyos volt, mert egyből felajánlotta, hogy az apukája úgy is a MÁV-nál dolgozik, elküldi értem. De visszautasítottam, mert nem esett bajom és nem akartam ezzel terhelni az apukáját. De a gesztus nagyon jól esett. :)

Leszálltam és az egész pályaudvar dugig volt emberekkel, hiszen a vonatunk még mindig ott vesztegelt a pálya közepén és így minden megállt.
Elsétáltam a buszvégre, ahol pont elértem egy buszt, de nagyon féltem, mert ma rám járt a rúd, így ez a 17 perc buszozás nagyon hosszúnak tűnt. Ráadásul indulás után nem sokkal egy idióta autós satuféket vágott előttünk, így majdnem elestem és persze a szívem is kihagyott egy pillanatra, hogy már megint mi történt?! Szerencsére a sofőr időben lefékezett, így nem mentünk bele a kocsiba. ._.
Végül háromnegyed 3-ra értem haza hót idegesen, de végre biztonságban vagyok! Ma tuti nem megyek semerre xD.

Persze a neten mindenhol azt írják, hogy nem volt nagy az ütközés meg stb, de az első vagonban elég erőteljesen érződött a lökéshullám. Szerencsére senki nem sérült meg a 90 utasból és a kőszállító autó sofőrje(az a hülye állat) is épségben megúszta.
Bár a mozdony mellett elhaladva kicsit tátva maradt a szám, mert a bal oldalán egy fej méretű kiégett lyuk tátongott, szóval azért eléggé megijedtem, hogy akármi történhetett volna velünk.
De azt mondhatom, hogy szerencsém volt. Mama biztosan vigyázott rám.
Szóval kicsit ideges és kimerült vagyok, de hál'istennek semmi komoly bajom nem lett.
Ez a hét egy katasztrófa volt, remélem a többi nem lesz ilyen.

Szerkesztve. Ma találtam képeket a neten.

Na, sziasztok!