A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Al. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Al. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. február 7., kedd

"Új napra ébredsz"

Ahoy!

Ma is mesélek egy kicsit a zűrös egyetemista életemről. Igazából a mai nap nem volt olyan rettenetes, sőt! Viszont a tegnapi csodának még van folytatása, amit ezennel meg is osztok veletek (csak hogy szenvedjetek egy kicsit :P ).
◘Megszakítjuk adásunkat, mert valamelyik szomszéd 22:37-kor havat lapátol az utcán és ezt az ablakból is meg kellett szemlélni.(sajnos a próbálkozás sikertelen volt, semmit sem láttam).◘

Szóóóval miután csúfos kudarcba fulladt a tegnapi bérlet vásárlásom, visszamentünk anyuval olyan 5 óra magasságában a vasútállomáshoz a MÁV-ba vetett hitünkkel, de csalódnunk kellett, mert a váróterem üres volt és kihalt, a jegypénztár pedig zárva volt. Nem csak zárva volt, de még valami karton lappal be is volt takarva az üveg, gondolom így jelezvén, hogy ha jegyet/bérletet akarsz venni, akkor menj a csába... xD Megnéztem a nyitva tartást és kapaszkodjatok meg, keményen 08:00-12:55-ig vannak! :"D Aki délután akar menni, az ne utazzon, vagy fizesse ki a 8000 Ft-os büntetést, míg azalatt a 14 perc alatt bemegy Debrecenbe, hogy ott majd talán sikerül jegyet/bérletet vásárolnia. Szép volt MÁV, igazán köszönöm! :")
Tegnap ezek után nem mertem hajszívatásba és festésbe kezdeni, mert a végén nemhogy bérletem,de hajam se maradt volna! xDD

De új nap, új lehetőségek és remények. Végül sikerült bérletet vennem, bár Nyíregyen így is akadt egy kis gond: beállt elém egy nő és kotorászni kezdett a táskájában, de úgy, hogy eltakarta a pénztárat, nehogy addig esetleg meg tudjam venni ami nekem kell. A szerencsétlenje nem talála a pénztárcáját és miatta lekéstem a buszt is, hiába krákogtam feltűnően és siessmártenyomorult
hangsúllyal. Szóval 10 percet ázhattam és fázhattam a következő buszig, ami nem is olyan sok idő. Kivéve ha az embernek már egy órája pisilnie kell és még az eső is emlékezteti sürgető dolgára, plusz azért piszok hideg is van. ._.
Végül csak beértem a suliba, ahol egy Lego stand volt felállítva és egy kör alakú ülőke közepére rengeteg Lego kocka szórva. Két kocka srác játszott éppen és én is szemezgettem az építőjátékkal, de mennem kellett órára és a WC-t még mindig nem értem el, mert hiába mentem be egybe, azt elfoglalta 3 fura csaj, akik közölték, hogy letakarták az ülőkét és vidáman beszélgettek, miközben egyre szagosabbá vált a helyzet... Szóval inkább 5 emelettel feljebb WC-ztem. xD

Elkaptuk a tanárokat, mert az órarendünk egy rakás galambkaki és próbáltuk kicsit jobbá tenni. Aztán bementünk a Művészetszociológia nevezetű órára, ahol a tanár tök szimpatkus volt. Elmondta, hogy miről fog szólni ez a tárgy és közölte, hogy ezzel a diplomával múzeum pedagógusok is lehetünk! Tök jó! :D Izgisnek tűnik ez az óra, remélem nem okoz majd csalódást. Egyébként ez első órám elmaradt és így csak erre az egyre jöttem be, ami fél óráig sem tartott, mert az első héten még a normálisabb tanárok is lusták. xD
Allal felszálltunk egy IC-re, ami fél, ismétlem FÉÉÉL!!! óra alatt beért Debrecenbe(személyvonattal ez majdnem egy óra...) és ott találkoztam Lacival. Egy órával később számítottam az érkezésre, de (nagyjából) időben értesítettem és így ő is odaért a megbeszélt időre. :)

Nagyon jó volt újra látni, mert már 4 napja nem találkoztunk. Eleve nagyon sok időt töltöttünk együtt az utóbbi 2 hónapban és az ember nehezen viseli azt, ha hirtelen megcsappan a találkák száma.
Kajáltunk, elmentünk a művészellátóba papírért és szénért. Az eladónő nagyon kedves volt, mert volt Megyósként kaptam 10% kedvezményt és mivel el voltak egy picit töredezve a szenek, így 100 Ft helyett 60 Ft-ért adta darabját. Ez olyan jól esett! :D
Bár a debreceni helyközi buszbérlettel is volt egy kis gikszer, mert a pénztáros úgy döntött, hogy kötekszik velem egy sort, hogy egyem a máját... Az volt a baja, hogy X helyen lakom és Nyíregyre járok suliba, akkor minek nekem Debrecenig bérlet? Mert mondjuk ha IC-vel jövök, akkor az csak Debrecenben áll meg és akkor hogy menjek haza, ha nem busszal? Mivel a suliból jövök, így ez megfelel annak, hogy az iskola miatt kell a bérlet. Végül csak megértette... Szemét.-.-

Mint mindig, most is gyorsan eltelt Lacival az idő és már azon kaptam magam, hogy a szakadó hóban baktatok hazafelé esernyővel a kezemben és közben óvom a papírjaimat a megázástól.

Ez a nap egészen jó volt, remélem a többi is ilyen lesz és akkor valahogy még át is vészelem az infó és matek borzalmait...
Nos, majd még jelentkezem.

Páá! ^^

2016. december 28., szerda

Karácsony és egyéb mizéria

Üdv!

Egy jó ideje nem írtam, de a december nagyon sűrűre sikerült. Végül dec 9-én vége lett a félévemnek és az erdei polipos projektem is készen lett, megkaptam rá az 5-öm , a 6 kreditem és utólag még 5 ezer Ft ösztöndíjat is kaptunk érte! A művtöri zh-m 5 lett, így a tanárnő megajánlotta a jegyet és nem kellett mennem vizsgázni. Mondhatom nagyon örültem! :) És képzeljétek: a rettenetes info elektronika zh-m is 2-es lett! :O Igaz, a tanár mondta, hogy menjek be javítani, de nekem a 2-es is jó ebből a tárgyból és boldog vagyok vele. A matekom is meglett! :D Egyedül programozásból kell mennem gyakjegy védésre január 27-én, de szerintem első félévet így zárni nagyon klassz dolog! A rajzom is 5 lett és még úgy is 3,3 az átlagom, hogy jelenleg a programozás karó. Nagyon jó lenne kijavítani 27-én, de lássuk be: piszkosul nehéz, főleg minden előzetes ismeret hiányában. :'D
A polipom is csak elkészült és Al sokat segített a levelek ragasztgatásában. Laci elkísért Nyíregyre a kiállításra és segített feltenni a polipot a fára. Tök jó kis nap volt, vonatoztunk egyet, megmutattam neki a sulit, vagyis hát 1-2 épület részt, mert piszok nagy maga az egyetem és több épületből áll.
Szétfagytunk, de nagyon jó kis kiruccanás volt és szerintem ő is élvezte.
Mióta nincs ez a cigis civakodás és szépen egyezményesen pippanthatja mellettem az ecigit, azóta csak egyszer balhéztunk és akkor is valami kis apró hülyeségen. Nem szeretném elkiabálni, de megint olyan minden, mint régen. Végre visszakaptam azt a srácot, akibe 3 évvel ezelőtt beleszerettem. :) ♥
Amúgy a sulival kapcsolatban is rendeződtek az érzéseim. Rohadt nehéz volt ez a fél év és még lesz rosszabb is, de csak megcsináltam a nagyját és a nehezét, szóval maradok ezen a szakon és majd meglátjuk mit hoz az élet. Semmi sem véletlen, szóval okkal vagyok itt és nem szabad feladnom! ;)

Némi pihenés után neki láttam a karácsonyi előkészületeknek és ajándék gyártásnak. Megbeszéltük anyuékkal, hogy apróságokat veszünk, mert neki és nekem is szemüveg kell, apának fogat kell csináltatni, nekem ágyat kéne cserélni, mert lelóg róla a lábunk és egyéb fontos dolgok, amikre elég sok pénz kell. Szóval most másra kell a pénz, nem hülye kényszer ajándékokra. Ha szükségünk van valamire és meg tudjuk venni évközben, akkor nem várunk vele karácsonyig, szóval senki nem úgy állt hozzá, hogy omg egész évben nem kapunk és veszünk semmit és most kell minden garast elverni. Nem az a fajta család vagyunk. Úgyhogy anya kapott tőlem papírból készült orchideát a névnapjára és egy festett pillangós fadobozt, ami szerintem eddig a legjobban sikerült dobozom!
Apának egy Guns n' Roses-os sapkát festettem. Nagyon örültek ezeknek a kis apróságoknak és én is örültem az én ajándékaimnak. :)
Kaptam egy fülest, egy karácsonyi cicanacit, ami annyira tetszik egy ideje, egy cicás harisnyát, a Nana 5.kötetét, egy cuki baglyos bögrét. Tök jó dolgok. :D





Közben persze megbetegedtem, 4 napig nyomtam az ágyat és annyira ment a hasam, hogy még a víz is azonnal kijött belőlem. Azt hittem sose jövök már rendbe. :|

Egyedül Lacinak vettem ajándékot, mégpedig Hadházi önálló estjére 2 db jegyet. Tudom, hogy mennyire szereti, szóval tülkön ülve vártam, hogy mit szól majd hozzá. :)

Amúgy a szent estét mindig anyuékkal töltöm, bár elég döcögősen kezdődött, de végül jól sült el. Anya egy csomó finomságot csinált és apuval mint minden évben, most is közösen díszítettük a fát. Aztán megkajáltunk, ajándékoztunk és utána beültünk hozzájuk mesét nézni. A Frozent és a Kiskedvencek titkos életét néztük pendriveról. Tök hangulatos kis este volt, olyan ritka, hogy mindenkinek van ideje, ereje és kedve közösen nézni valamit. Pedig igény az lenne rá, csak hát az a fránya mókuskerék... :(

Másnap Laciékhoz voltam hivatalos ebédre. A mamájánál ettünk, aztán megtörtént az ajándékozás. Ezt a csodálatos könyvet kaptam tőlük, meg pár kis apróságot. :)


Este felé átmentünk a másik mamájához és beszélgettünk vele egy órát. Másnap hozzánk jöttünk 4 órára és jöttek nagyanyámék is, mert előző nap lett volna náluk ebéd, de ugye Laciéknál voltunk. Meglepett, hogy kaptam tőlük valamit, de persze csak azért, mert azt hitték, hogy én is ott leszek az ebéden és az elég gáz lett volna,ha uncsimék kapnak valamit én meg nem. xD
De egészen jó hangulatban telt a vacsi, szóval a karácsony szelleme mégis létezik vagy mi...
Miután mamáék elmentek anyuékkal még egész sokáig beszélgettünk a nappaliban. Végre elfogadták Lacit és Laci is megkedvelte őket. VÉGRE! :'D
Aztán másnap este 7-re mentünk a Hadházi estre. Lacinak azt hiszem tetszett ez az ajándék. Rengetegen voltak, kb teltház volt a Főnix Csarnokban. Persze nem is én lennék, ha nem csesznék el valamit. Rosszul foglaltam a helyet és nem egymás mellé, hanem mögé kerültünk, de szerencsére nem volt annyira gáz. Nagyon élveztük, tök jó poénokat mondott és sztorizott. Szinte rossz kedvem lett, amikor megköszönte a figyelmet és meghajolt.
A buszt lekéstük, hisz 20 perccel később kezdődött, így volt még időnk és betámadtunk a Plázában a Mekit, mert majd' meghaltunk éhen. Annyira elvoltunk, hogy az idővel kicsit megcsúsztunk és 12 percünk volt elérni az utolsó, 22:40-es buszt, ami nagy rohanást igényelt. Jó nagy távot futottunk le teli hassal és 1 perccel indulás előtt szálltunk fel a buszra, de elértük az a lényeg. xD Laciékhoz mentünk és ma jöttem haza.
Holnap leszünk 3 évesek! :D Nagyon kívácsni vagyok az ajándékokra és az AC filmre is.
Na, majd írok beszámoltót.

Remélem nektek is jól telt a karácsony.

Pá! :)

2016. november 28., hétfő

Minden jóra fordul... vagy mégse.

Hoy hoy!

Gondoltam hagyok itt egy rövid firkát a kivégzés előtt, ugyanis holnap infó és elektronika zht- fogunk írni, ami megérzéseim szerint katasztrófa lesz. Ehhh :'D De reménykedem a legjobbakban és ha sikerül átcsusszanom infóból, akkor elgondolkozom azon, hogy kitartok eme szak mellett.
Mostanában eléggé hanyagolom a blogolást és rajzolni sincs időm vagy éppen kedvem/energiám.
Most a szeretteimre koncentrálok, hisz a család széthullóban, a vérrokonaim közül csak anyára és apára támaszkodhatom és tudom, hogy mennyire bántja őket a szipirtyó nagyanyám visekledése. Tudom, hisz engem is bánt ez az egész. Röviden annyi, hogy a szomszéd is többet ér neki a saját fiánál és annak családjánál. De tényleg szó szerint értem. Megbetegedett a szomszéd néni és elkezdett annak a semmire való fiára és a fél pereputtyára főzni. 3 hete voltam nála utoljára, épp betoppantam suliba menet és a szomszéd akkor ment érte az ebédért. Még azt is megkérdezte, hogy mit keresek ott. :'D És nagymama létére annyi nem volt benne, hogy 2 szerencsétlen fasírtot elcsomagoljon nekem. A szomszéd kölyke meg ott tabletezett az asztalnál. Én meg álltam a saját nagyanyám házában, mint egy kuki, hogy ez mos mégis mi?!
Dióhéjban ennyit nagyanyámról és a "szeretetéről".
A legviccesebb az, hogy tavaly mikulásra egy szerencsétlen apró kis csokit se kaptam tőlük, de Laci nagymamája egy giga Milkát nyomott a kezembe. Ez milyen már .. :'D

Ráadásul szörnyű dolog történt, ugyanis Laci nagypapája múlt hét szombaton elhunyt. :( Nagyon sajnálom őt és a családját, sajnos pontosan tudom min mennek most keresztül és minden erőmmel próbálom őt támogatni. Meg persze engem is megrázott a dolog, hisz csak 3 éve vagyok már a családjában. Úgyhogy próbálok megfelelő támaszt nyújtani neki, hisz egykor ő is ezt tette velem.


Plusz továbbra is kínoz a menjek-maradjak? kérdése a szakomat illetően, de úgy vagyok vele, hogy ha meghúznak, akkor az lehet egy intő jel lesz, hogy keressek mást. A más viszont nagyon kockázatos, szóval most nagy döntés előtt állok és nem tudom, hogy mi lenne nekem a jó...

Így az ünnepek közeledtével begyűlnek a gondok, de a suli már csak 2 hétig idegesít, utána január elejéig hószünetem lesz! :D Nagyon várom már, hogy kicsit rendbe szedjem magam lelkileg.
Mikor nincs velem Laci, akkor eléggé magányos vagyok, hisz nem sikerült túl sok új ismeretségre szert tennem az egyetemen. Annyira kevesen vagyunk ezen a szakon és amúgy az iskolában is, hogy olyan, mintha csak mi járnánk oda Allal. ._. Mondjuk jó, hogy ő van nekem, örülök, hogy nem kell esténként egyedül vonatoznom és egészen jó társaság is, csak hát mégis hiányzik egy lány társasága...
A régi "barátaimra" természetesen nem számíthatok, mindenki éli a saját kis életét és én amúgy is csak arra kellettem nekik, hogy lefotózzák az anyagot, elkérjék a házit meg éppen ami kellett nekik.
Abban az emberben csalódtam a legnagyobbat, akiben azt hittem, hogy már nem fogok, vagy nem kell. De hát naiv voltam, hogyan is képzelhettem, hogy én bárkit is érdeklek az iskolán kívül? :D

Na, mindegy. Lassan aludnom kéne, hogy legyen is belőlem valami a holnapi nap folyamán, de azt hiszem úgy is agyatlan zombiként fogom végig szenvedni azt a 1,5 óra infó zh-t. Ehhhh... :'D

Legyetek rosszak.
Pá!