Himitsu 2. fejezet

Halihó!
Végre befejeztem a képregényem második fejezetét, gondoltam megosztom veletek itt is. :)
Ha érdekel, katt az olvasásra.

Olvasás--->

Eredmény

Sziasztok!
24-én volt a felvételi ponthatárok kihirdetése. Már nagyon ideges voltam miatta, de 8 óra után 10-15 perccel meg is kaptam az SMS-t, amiben az alábbit közölték velem:

Nagy volt az öröm, sokkal nagyobb, mint 3 évvel ezelőtt. Remélem most már kicsit jobb helyre kerülök és emberként fognak bánni velem. Épp a Pennyben voltunk egyébként Lacival meg az anyujával, mert aznap mentem hozzájuk és bent voltak Debrecenben és felvettek kocsival.
Épp a csokis Pennys fánkomat majszolgattam, mikor meghallottam az SMS hangomat. Persze az ütő is megállt bennem, de hamar meg is nyugodtam.
A baj este kezdődött, ugyanis miután ettem egy kicsit olyan hascsikarás tört rám, hogy azt hittem meg se maradok. Nagyon  rosszul éreztem magam aznap este, valószínűleg a stressz okozta. Pénteken jöttem haza, mert Laci ment Bigához gépet szerelni. Nagyon rosszul voltam a buszon, az eddigi évek alatt egyszer sem voltam ennyire rosszul. Végül nagy nehezen haza vánszorogtam és aznap már nem volt belőlem semmi. Fájt és ment a hasam, gyenge voltam és szédültem. Tegnap már kicsit jobban voltam, de még ma is gyenge vagyok egy kicsit. Csöppet megviselte a testemet a stressz. Biztos, hogy nem kaptam el semmit, mert Laci nagyon érzékeny az ilyen vírusokra és akkor ő már 2x betegebb lenne, mint én.
Amúgy erre a szakra 280 volt a ponthatár, ami 7-el rosszabb, mint tavaly. Nekem 382 pontom volt, de így is azt hittem, hogy sokkal jobban feltolják a ponthatárokat, miután azt olvastam,hogy egészen jók lettek idén az érettségik. Na, mindegy. Bejutottam és az a lényeg.

Hamarosan megyünk is kiiratkozni arról a borzalmas helyről, amit egyetemnek csúfolnak és akkor egy bajjal beugrunk az állatkertbe is, mert pont arra van.
Augusztusban pedig megyünk pár napra nyaralni Lacival, még eléggé hezitálunk Miskolctapolca és Szeged között, de úgy látom, hogy az előbbi felé húz jobban a szívünk. Majd még kiderül. :)

Nagy vonalakban ennyi történt az elmúlt időszakban.
Hamarosan jelentkezem.
Pá! ^^

Júliusi helyzetjelentés

Sziasztok!
Elég rég jelentkeztem, pedig megígértem, hogy a hónapfordulós vacsi, az Oszake és a paintball után beszámolót tartok. Nos, mivel rólam beszélünk természetesen nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt terveztük. A pizzázás jó volt, tele ettük magunkat, aztán mentünk is Laciékhoz, a szokásos pénteki vízipipa partyra.
Az Oszakéra végül nem mentünk, mert se pénzem, se kedvem nem volt hozzá. Választanom kellett, vagy az Oszake, vagy a paintball. Mivel az előbbin már sokszor voltam, a paintball meg új lett volna, ezért természetesen a paintball mellett döntöttem. Egyébként sem lett volna türelmem az emberekhez, mert hétfőn mennem kellett a Klinikára és nem voltam szociális hangulatban. Féltem, hogy valami komolyabb bajom lehet, hiszen anyának is hasonlóan kezdődött és rá 4 hónapra már halott volt. Szóval nem kicsit voltam ideges és a paintball sem pont úgy alakult, ahogy azt elterveztük. Természetesen mindig van, aki az utolsó pillanatban szól, hogy ő még se jön, de egyszerre 3-an is megcsinálták velünk, szóval elég mérgesen értünk oda.

Megrendelések

Yo!
Képzeljétek, elég jól haladok a megrendelésekkel. Nemrég befejeztem Jeffet, a teknőst és készen lettem Ramboval a gekkóval is. Most is van két új megbízásom. Nagyon boldog vagyok, mert egy rajzommal majdnem annyit keresek, mint 8 óra robotmunkával a diák szövetkezeteknél. :D
A napjaim rajzolással, korizással vagy biciklizéssel telnek. Kicsit rendbe akarom szedni magam a nyárra, és úgy tűnik jó úton haladok, mert már 2 napnyi mozgással lement rólam 1 kg.
A jövő hét vége elég mozgalmas lesz, szombaton Oszakére megyünk, vasárnap pedig Laci névnapját ünnepeljük(ami egyébként ma van) és elmegyünk paintballozni. :D Már alig várom.
Ezen a szombaton pedig pizzázni megyünk, megünnepeljük, hogy 5,5 éve vagyunk együtt! :D ♥

Itt vannak a kész megrendelések:

Ha ti is szeretnétek tőlem rendelni, akkor írjatok itt kommentet, vagy lessetek be ide.
Ez most csak ilyen gyors helyzetjelentős bejegyzés volt.
Hamarosan bővebb beszámolóval is érkezem.
Addig is legyetek rosszak.
Pá!

Lomtalanítás = tovább lépés?

Ahoy!
Az utóbbi időben nem jelentkeztem, pedig bőven lett volna miről mesélnem. Először is, végre elszántam magam, hogy összepakoljam anya ruháit és cipőit. A cipők két számmal nagyobbak voltak a lábamra, így semmit nem tudtam közülük megtartani, mert leestek a lábamról. Ruhákból tettem el egy párat, de alapvetően elég különböző stílusunk volt anyuval. Megritkítottam az itthoni könyvállományt is, mivel rengeteg rossz állapotú vagy felesleges könyv volt itthon. Folyton azt mondogatta, hogy ha lesz vele valami, akkor a könyveit ne bántsam. Egy évig tartottam is a szavam, de kb. 500 db könyv volt itthon, aminek a felét soha nem használta ő sem. Egyszerűen csak nem szeretett könyvet "kidobni", de azt hiszem a szétszakadt, 3 kiadásban is meglévő régi regények igazán nem voltak ékei a gyűjteménynek. Akadt továbbá rengeteg régi főiskolás könyve, aminek semmi hasznát nem fogom venni, tekintve, hogy ő közgázos volt. De ahhoz meg már elég régiek voltak, hogy semmit ne tudjak velük kezdeni és ne kelljen senkinek. 3 bútor tetején volt összezsúfolva ez a rengeteg könyv és annyitól megszabadultam, hogy kettőn szép szellősen elférnek most már.