Képzeljétek, kicsit több, mint 1 hónap alatt elkészítettem az új képregényem első fejezetét. Büszke vagyok magamra, mert ilyen nagy falatba még nem vágtam a fejszémet. Már több, mint 80 oldalnyi Retard képregényt rajzoltam meg ugyan, de havonta csak 1-2 oldalt (ha) készítettem.
Most meg egyből 1 hónap alatt 13+1 oldalt és még a borítót is megcsináltam. Igaz, hogy tudnék még mit ügyködni rajta, de meg kell húznom egy határt és kicsit minimalistábbra venni a stílust, mert máshogy nem lesz időm rá.
Itt a borító és alatta az olvasásra nyomva el is tudjátok olvasni a kész fejezetet.
Ebben a hónapban túl sok minden nem történt velem. Egy napot voltam dolgozni egy diák szövetkezetnél, de nem igazán érte meg. Nagyon messze van tőlem és nagyon drága az utazás úgy, hogy már nem érvényes a diákom. Szóval azt inkább hanyagoltam. Most azzal kínlódtam 1,5 hétig, hogy megkapjam a sulitól a passzív jogviszony igazolást. Nagy nehezen összejött, szóval úgy tűnik hamarosan munkába tudok állni egy jobb állásban.
Márciusban is rajzoltam pár dolgot, főleg a draw this is your style challenge miatt.
Íme a munkáim:
Yo!
Tegnap lett volna anya 45 éves. Természetesen nagyon el voltam szontyolodva, így aztán neki álltam rajzolni. Mindig akkor születik a legtöbb rajzom, amikor nagyon elkeseredett vagyok.
Tegnap este 2 tus rajzot is összedobtam, bár nem kifejezetten vagyok velük megelégedve, de úgy gondoltam, hogy megmutatom őket. Régen sokat rajzoltam, jobban is fejlődtem. Mivel még mindig nem sikerült munkát találnom, így most elkezdtem megint gyakorolni, mert nem tetszik ez a stagnálás, amit 2-3 éve a rajz terén mutatok.
Az első rajz címe "Can u fix it?". Azt hiszem ideje lenne elkezdeni Himitsu és William történetét. Most van időm, elkezdhetném jobban építeni a képregényes "karrieremet".
A második kép címe "Guardian". Szerintem egyik rajzot sem kell túlmagyarázni, elég érthetően fogalmaztam meg őket.
Holnap pedig megyünk egy KAP előadásra a Főnixbe. Már tökre várom. Hátha kicsit jobb lesz tőle a kedvem.
Yo!
Csöppet megkésve ugyan, de úgy gondoltam, hogy beszámolok a Valentin napunkról. Nem szoktunk túlzásokba esni, de azért szeretjük megünnepelni. Laci egy Tankcsapdás pólót kért tőlem, én meg egy Puzzle-t tőle. Valamiért megjött a kedvem a kirakózáshoz és az online puzzle-ök valamiért nem igazán adták át az élményt. Szóval ezt kértem tőle. :D A jeles nap csütörtökre esett és aznap pont nem kellett suliba mennie. Szóval kitakarítottam a házat, kimostam és átugrottam Lacihoz.
Egy 1500 darabos, Japános puzzle-t kaptam tőle, ami elég erős indítás volt. Itthon rájöttem, hogy nagyon nehéz a kirakása és még akkora felületem sincs jelenleg, amire ráfér. Sebaj, majd megoldom. xD
A hétvégére is maradtam. Szombaton beugrottunk vásárolni, mert szerettem volna már magamnak néhány ruhát. Az elmúlt egy évben szinte semmilyen ruhaneműt nem vettem magamnak és kellett már egy pár új darab. A vásárlás is jól esett, rég nem shoppingoltam. Mindig anyuval jártunk vásárolni, ez volt az egyik kedvenc közös szórakozásunk. Hamar visszaértünk Laciékhoz és kb. el is telt a szombat.
Mától hivatalosan is passzív féléven vagyok az egyetemen és a héten jelentkeztem az új suliba, amit kinéztem.Nem vesznek át, újra kell majd felvételiznem, de nem bánom. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanító szakára adtam be a jelentkezésem és plusz mentőövnek a Debreceni Egyetem magyar alapszakára. Még az is jobb, mint a NyE.
Szóval így állnak most a dolgaim. Jelenleg valami értelmesebb állás után kutatok, de borzasztó nehéz bármire akadni. Annyira nyomják mindenhol, hogy mennyire nincs munkaerő. Ahhoz képest a fizetések (főleg a diák) nem tükrözik ezt. Na, mindegy. Majd csak találok idővel valamit.
Addig is, amíg itthon ücsörgök, próbálok kreatív lenni. Januárban 3 képregény oldalt is készítettem, amire nem is tudom mióta nem volt példa.
Igyekeztem haladni az animációmmal is, de kicsit nehézkesen ment. Talán kezdőként kicsit nagy fába vágtam a fejszémet, de azt hiszem a jelenlegi szintemhez képest kihoztam magamból a legtöbbet, amit lehetett. Igaz, hogy ez a legrövidebb, de messze magasan ezzel volt a legtöbb munkám eddig.
De büszke vagyok rá, kicsit visszatértem a régi énemhez általa. A beteg, fárasztó humorom és a lelkesedésem a rajz iránt valahol találkozik és összefűződik ebben a videóban. Persze nagyon sokat kell még fejlődnöm, de igyekszem mind rajzilag, mint lelkileg topon maradni. Ideje kicsit fellélegezni, változtatni, nyitni az új dolgok felé. Kicsit kiláblani a gyászból és elkezdeni egyengetni az utamat. Ebben az évben szeretnék az animációmmal is kisebb sikereket elérni, úgy, mint a képregényeimmel.
Igazából ennyi lenne most ez a bejegyzés. Próbálok több időt szentelni a blognak is, mert fontos nekem.
Lessétek meg az új videómat, ha gondoljátok:
