2018. december 30., vasárnap

Karácsony, színház és évforduló

Yo!

Nos, a hallgatásomnak van oka, de úgy döntöttem, hogy röviden azért megemlékezem az idei karácsonyról is. Eddig azért nem jelentkeztem, mert nem volt kedvem leírni azt, ami velem történt. Csak felhúznám magam újra rajta és annak semmi értelmét nem látom. A lényeg annyi, hogy decemberben olyan dolgok történtek velem a suliban, amik végül egy nagy elhatározásra juttattak. Ott fogom hagyni azt a rohadt egyetemet és Debrecenbe jövök át. Az a bánásmód, hozzáállás és ezek mellé a semmit nem tanulás, a haladás és fejlődés teljes hiánya ezt a döntést eredményezte. Volt egy pont, egy utolsó csepp a pohárban és kész. Én legközelebb már csak ügyet intézni és kiiratkozni akarok oda bemenni. Gyűlölök minden egyes napot, amit abban az iskolában kell töltenem. Nem akarom ezt tovább folytatni még évekig. Nem akarok emiatt beteg lenni, elpazarolni az időmet, az egészségemet és a fiatalságomat. Elég volt. Egyelőre még nem vagyok biztos abban, hogy hova fogok átjelentkezni, de az tuti, hogy soha többé nem akarok a Nyíregyházi Egyetemen tanulni. Ennyi bőven sok volt a sulis ügyemből.

A karácsonyt anya halálának ellenére is vártam egy kicsit. Kíváncsi voltam, hogy a többiek mit szólnak a tőlem kapott ajándékokhoz. Viszont apa depressziója és hozzáállása teljesen lehangolt és végül amikor eljött a szent este, már csak szomorú és magányos voltam. Nagyanyámékhoz mentünk vacsorára, amit képzelhetitek mennyire vártam. Többször megkaptam a szokásos kövér vagy dumát, de most nem toleráltam jól és visszaszóltam. Nagyanyám meg nem értette, hogy mi van, mert eddig nem kaptam fel ennyire a vizet. Nem voltam most olyan hangulatban, hogy azt hallgassam egy 100+ kilós tehéntől, hogy én mennyire kövér vagyok.

Úgyhogy képzelhetitek milyen meghitt volt a karácsony estém velük... Enni se nagyon ettem, már olyan éhes voltam.; alig vártam, hogy haza érjünk és egyek a főztömből. Ők apával megbeszélték, hogy nem lesz ajándékozás, de én hülye vagyok és lefestettem a macskájukat. Aminek annyira örültek, hogy kb. rá se nagyon néztek a képre. Én semmit nem kaptam senkitől, viszont azt nem tudtam, hogy apával sem ajándékozgatunk, szóval mi ketten Lacival összedobtunk neki egy hangfalra valót... Örült neki, csak hülyén jött ki ez az egész. Nem hiszem, hogy olyan borzasztó lett volna venni nekem egy 400 Ft-os könyvet az antikváriumból... Nem az ajándék a fontos, hanem a szándék. Anya nagyon haragudna, ha ezt látná. A karácsony volt a kedvenc ünnepe. Biztos mérges volt, ha látta valahonnan, hogy hogyan telt...

Őszintén Laciékhoz sem akartam menni, mert direkt úgy szerveztük, hogy az utálatos nagynénjét elkerüljem. Nem volt hozzá idegrendszerem. Persze az utolsó pillanatban bevariált és persze, hogy akkor jöttek, amikor én is... Na, mindegy, valahogy eltelt az is. Másnap meg menni kellett Laci mamájához, akinél szintén ott volt ez a drágaság. Nem akartam maradni, de egy jó pillanatom nem volt még a karácsonyból, abban reménykedtem, hogy ha a kötelező jópofizást túlélem, akkor kicsit jobb lesz az este Lacival. És szerencsére jól éreztem. Este áthívtuk Laci unokatesóját és Tomival négyen fél 11-ig kártyáztunk meg beszélgettünk. Ez jó volt legalább. :D
Egyébként mindenki örült az ajándékának, Lacinak egy számítógép- és laptop szerelő készletet vettem.
Laciéktól egy szép kis ezüst gyűrűt kaptam. Persze nem kérte meg a kezem, ez csak egy gyűrű.


Csütörtökön jöttünk hozzánk, de apa elment itthonról, szóval csak másnap tudtuk odaadni a hangfalat. Pénteken színházba mentünk és megnéztük a Padlást. Apával, Lacival, Laci anyujával és Tomival mentünk a színházba. Jó volt, nekem  nagyon tetszett az előadás. A szünetben még kalandoztam is egyet. xD Hatalmas sor állt a női WC előtt és meghallottam, hogy egy nő és a kislánya valami fenti mosdót emlegettek. Követtem őket, végül a színészek WC-jénél kötöttem ki. xD De annyira határozottan trappoltam oda, hogy senki meg sem kérdezte, hogy ki fia, borja vagyok? :"D Persze senkit nem zavartam és gyorsan elvégeztem a dolgom, szóval nem voltam paraszt. Viszont a WC-ből kitoppanva összefutottam az egyik főszereplővel. xD Visszasiettem és elmeséltem a többieknek, hogy mennyire illegálba toltam a dolgokat. :D Hamar eltelt számomra az előadás, nekem nagyon tetszett. Ezután elmentünk az óriás kerékhez, de nem tudtak rávenni, hogy felüljek rá. Még a tetejére se tudtam felnézni, mert egyből elszédültem. Nem hiányzott nekem ez. Úgyhogy megvártam őket a biztonságos földön. Bár a lábam már sajgott, mert persze magassarkúban mentem. Arról nem tudtam, hogy teszünk egy kis kitérőt az előadás után. Szóval a 28-a estéje nagyon jól telt.

Másnap volt Lacival az 5 éves! évfordulónk. Laci már 0:01-kor átadta az ajándékát. Ugye nálunk az a szokás, hogy évfordulóra nem veszünk semmit, hanem saját kezűleg készítünk ajándékot. Én ezt a cuki kocka vallomást kaptam tőle.

Én pedig egy Led-el kivilágított Ragnar képet adtam neki, bár kicsit rosszul jött ki. Tomitól ugyanis karácsonyra pont ilyet kapott, csak Tankcsapda logóval. Nem  gondoltam volna, hogy ő is hasonlót készít, mint én. Na, mindegy, azért örült neki.(Kép nincs róla, mert nem tetszett és nem csináltam róla fotót emiatt xD). Tankcsapda koncertre meg nem mentünk, mert nem volt hozzá kedvünk. De ahogy olvastam a véleményeket róla, nem is bánom...
Tegnap viszont Lacinak menni kellett, apa meg lelépett, úgyhogy egész éjszaka egyedül voltam itthon. Mehh..

Hát röviden így teltek az ünnepek nálunk. Remélem nektek jobb volt a karácsonyotok. A szokásos évösszegző bejegyzés  holnap elmarad, gondolom nem kell taglalnom a miértjét.

Remélem egy jobb év jön és kicsit jobbra fordul a sorsunk. Köszönöm annak, aki ebben a szörnyű évben is követte a blogomat, írt nekem.
B.Ú.É.K. kedves olvasóim!

U.i: Végezetül itt hagyom ezt a csodálatos képet Pöszmétéről, amint telibe beleásít a kamerába a karácsonyi díszlet előtt. xD ♥ A kis szaros már 3 hónapja boldogít. ♥


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése