Sayonara Rudika :(

Mikor ma reggel felkeltem, vérzett a fejem. Persze megint a piercingem volt az. Éjszaka valószínűleg lefejeltem a falat, mert azt tudom, h nagyon rosszul, forgolódva aludtam. Pedig általában ahogy lefekszem, úgy is kelek fel, még a plüssök se mozdulnak el a helyükről mellőlem. Sajnos elég rossz volt a helyzet, egy kis vérző bőrdarab tartotta már csak meg Rudikát (mert így hívom a pc-m). Úgyhogy nem volt más választásom, ki kellett szednem. Persze ezt könnyű mondani, de megtenni nehéz. Eleve nem tudtam, hogy melyik oldalát kell lecsavarni ahhoz, hogy kivehessem. Végül apa segített rajtam. Szegény kis maradék bőrömet jól megrángattuk. De legalább nem szakadt ki, így nem lesz akkora sebhely az arcomon. Ha szépen begyógyul elvileg minimálisan fog csak látszani a helye, mert a szemöldököm pont eltakarja. Na hát majd kiderül. Anyu nyugtatott, hogy majd szúrathatok egy másikat, ha ez begyógyult, csak nem tüskéset, hanem gömb alakút tettetek bele. Még gondolkozom rajta. Nagyon hozzám nőtt a kicsike. Több, mint egy éven keresztül volt a fejemben. Szokatlan,  hogy nem feszül egy picit a bőröm, amikor mosolygok és nem látom a hegyét a szemem sarkából. Olyan, mintha egy részemet vesztettem volna el. Amúgy is rettentően tudok kötődni tárgyakhoz. A régi kocsinkat is hogy megsirattam... :(
De ez nem csak egy tárgy volt, hanem bennem volt... a bőröm alatt, hozzám nőtt szinte. :'(

És még csak nem is panaszkodhatom ki magam senkinek. Écinek mondtam el egyedül. Laci megint eltűnt az éterben. Legalább mondhatta volna, hogy ma sem lesz napközben. Én hülye meg képes vagyok egész nap várni rá... :( De azért aggódom is érte, remélem nincs semmi baja. :S
Elvileg holnap már találkoznánk, gyakorlatilag ki tudja...? :|
Úgyhogy nagyon faszán telik a szünetem. ._.
Ennyi lennék. Szerintem ne is várjátok, hogy mostanában túl örömteli bejegyzéseket írok.

Pá. :(