. . .

Üdv!
Szünet van, de nem igazán aktivizáltam magam, úgyhogy gondoltam megejtek egy bejegyzést.
Nos, nem érzem túl jól magam mostanában. A frontérzékenységem megint felülkerekedett rajtam. A szünet első 2 napját alvással töltöttem. Míg alszom legalább nem vagyok olyan rosszul, mint mikor ébren vagyok. Mama is viszonylag jól van az állapotához képest és kezdek belenyugodni, hogy már semmi nem lesz olyan, mint régen. Bár ebbe belegondolván még mindig elszorul a torkom, de minden perc vele ajándék és hihetetlen egy kis öregasszony. Nem hiába imádom ennyire. :) ♥
Mikor hallom, hogy nyílik a kapu néha még most is azt hiszem, hogy ő állít be és éppen csőrögét, fánkot hoz, vagy csak beugrott, hogy megnézze mi van velünk. Mindig is olyan szinten az életünk szerves részét képezte, hogy eddig fel se tűnt mennyire rá támaszkodtunk. Ma anya 5 főre terített. Majdnem megkérdeztem, hogy mama hány órára jön? :')

De nem ő jött, hanem apa gyerekkori barátja, akivel kb. 22-23 éve nem találkoztak, csak skypeon tartották a kapcsolatot. Talán 1 éve jelölte be aput fb-on. Nem is tudtuk, hogy életben van. Sokat hallottam már róla, szóval egyből levágtam akkor, hogy ki ő.
Magyarországra jött és persze egyből meghívtuk magunkhoz. Apa annyira édes volt. Úgy várta, mint egy kisgyerek. :) Mikor ideértek, mert egy haverjával jöttek le hozzánk kb. 200 km-ről, az egész család kiszaladt. Anyuval nagyon kíváncsiak voltunk, hogy milyen lesz több mint 20 év után az első találkozásuk. Aranyosak voltak. Kicsit megható volt, hogy több ideje nem találkoztak, mint az én életem. >o< De mintha csak egy hete nem látták volna egymást, ugyan ott folytatták. Ez tényleg az igaz barátság lehet. Kicsit irigy is voltam rájuk. :)
Aranyos volt, hozott nekünk bon bont, mert tudja, hogy szeretjük az édességet. Apának nemrég volt a szülinapja, így neki is hozott ajándékot.
Megebédeltünk. Nagyon hiányoztak neki a hazai ízek. A krumplipürét ott szagolgatta, hogy ennek krumpli illata van! :D És hogy milyen gyönyörű sárga a húsleves. :) Hihi. xD
Elmentek körülnézni a faluban. Aztán visszajöttek, és beszélgettünk. Megnézték a rajzaimat. A másik srácnak, akit egyébként eddig nem ismertünk, csak ugye ő volt a sofőr meg nála szállt meg apu haverja, nagyon megtetszettek a rajzaim. Nagyon rendes csávónak tűnik. Jókat nevettünk. Előjött egy csomó régi sztori és mi csak hallgattuk, ők meg nosztalgiáztak. Egyenesen sajnáltam, amikor elmentek. Remélhetőleg 1-2 évente el tud majd jönni hozzánk. :)

Hát ennyi érdekesség történt velem. Amúgy meg elég uncsi itthon. De megígértem, hogy a 4 nap alatt itthon leszek a családdal. Ami jó, mert rég nem beszéltünk már ennyit, mert mindenki rohan, este meg anyu holtfáradtan esik be az ágyba, apa meg követi. Én meg kb. 11, 12-ig tanulok. Úgyhogy van, hogy csak épp pár mondatot beszélünk és már mindenki rohan is tovább.
Viszont Laci iszonyatosan hiányzik. Fát vágnak és ugye egész nap melózik, este meg hulla szegényke. Nem igazán beszélünk és ha épp fent is van fészen, akkor sem tudunk miről. Ez eléggé elszomorít. :(
De remélem ez az állapot már csak holnap fog fent állni és hétfőn végre tudunk találkozni, mert magányos vagyok nélküle. :|

Na, ez megint nem lett egy túl pozitív hangvételű bejegyzés, de hátha a legközelebbi jobban fog sikeredni.

Pá!