2015. március 2., hétfő

Rajzocskák :>

Ahoy minna! :D
Tegnap egész nap rajzoltam. Próbálgatom a Photoshoppal való színezést.Meg akarok maradni az animés stílusnál, de realisztikusabban akarom ábrázolni azt. :)
Ezzel a Himitsuval szenvedtem délután. A feje fura, de maga a bőre az tetszik. :)

Ezt egy csaj kérésére csináltam, az ő saját karaktere csak az én stílusomban.

Ez a kis képregény pedig már az éjszakai agymenésem. Nagyon éreztem már a hétfőt. Szegény Sayumit sikerült is vele facebookon kiakasztanom. xD Ehh. Gomen. De már megálmodtam a folytatását is, csak még meg kell valósítani.


Eztetet pedig ma műveltem rajzórákon. Attila bácsi kitalálta, hogy ma vizsga feladatozzunk, tehát ez elég súlyosan bele fog számítani az év végi jegyünkbe. Ma csendéleteztünk.Még 3 ilyen vizsgaszerű feladat lesz: egy portré, egy egész alak és gondolom egy félalak. Elvileg. ><
Ezt a képecskét 3x45 perc alatt kellett elkészíteni, A/2-es méretben. Szabadon választott technikával. Természetesen a szívem csücskét, tehát az akvarellt választottam. Igaz, az akvarellel vigyázni kell. Mivel nem fedő festék, így ha valamit elrontasz azt nem nagyon lehet kijavítani. Furcsa mód akvarellel sokkal gyorsabban haladok, mint fedőfestékkel és biztosabb is vagyok vele, mint a temperával. Élveztem csinálni és egyáltalán nem izgultam. Úgy vagyok vele, hogy van még 3 ilyen feladat, és ha egyet elrontok, az nem a világ. Amúgy is 3.-ba egy csendéletet elrontani már elég szégyen szerintem.

És így utolsóként egy összehasonlítás. :)

Úgyhogy most hoztam nektek pár rajzocskát mára. :3
Végre megint alkotós kedvembe vagyok, még most is szívesen rajzolnék egy Himitsut. Mondjuk még lehet belefér majd az időmbe. Ugye ma anyuékkal színházba megyünk este 7-re. A Marica grófnőt nézzük meg, ami ugye egy operett. Már várom. :3 Gyorsan hazajöttem, ettem, aztán hajat mostam, körmöt festettem, házit csináltam(ami nagy szám, én este 7-kor kezdek el tanulni xD) és tanulni szerencsére nem kell holnapra. :>
Nos, elég hosszúnak ígérkezik az előadás, úgyhogy lehet nem írok ma már róla. Majd egy kövi bejegyzésemben ejtek pár sort arról, hogy milyen volt.

Ennyit mára.
Csóka. :)

2015. március 1., vasárnap

Nemtudokcímetadni

Üdv! :)
Elég mozgalmas hetem volt. Közben jól meg is fáztam, nem értem honnan jöhet ennyi tatony. :'D
Anyunak csütörtökön szülinapja volt, egy Márai könyvvel, a Csutorával leptem meg. Nagyon örült neki. A héten természetesen megint volt jó sok érzelmi hullámvölgyem. De Lacival már csak kedden, pénteken és szombaton tudunk találkozni ha minden jól megy. Hát nem ment jól. Csütörtökön begyulladt a mandulája, így pénteken nem tudtunk találkozni. Több mint egy éve nem volt olyan, hogy én a péntekemet nélküle töltsem és nagyon fura érzés volt. Mikor még nem volt nekem, tök természetesnek vettem, hogy pénteken már 2 óra után itthon vagyok és hajnalig animézek, chatelek, mangát olvasok vagy rajzolok.
Jó, mondjuk elég rossz állapotban voltam, szóval átaludtam az egész délutánt, de este 9-ig, amíg nem skypeoltunk nem nagyon tudtam magammal mit kezdeni. Bár anyuékhoz beültem beszélgetni, de ennyi volt.
Ma végre sikerült találkozni és jól is éreztem magam vele. A múlt heti találkozás után kétségbe voltam esve, hogy mi lesz ha már csak unatkozni fogunk egymás mellett...?! Q.Q Szerencsére az csak valami kivételes átmeneti állapot volt. Itt voltak papáék is, megköszöntötték anyut. Kicsit beszélgettünk velük. Laci nagyban benne volt egy vezetős sztoriban, amikor a következő mondathoz ért: "Ott állt egy 65-70 éves vénasszony..." Ekkor a család nagy röhögésbe kezdett, Kati mama főként, ahogy papa is. Mert mind2 abban a korban vannak. xD Szegény Laci meg tök zavarban volt. De nem azok a sértődős fajták és szeretik is Lacit, szóval jót mulattak rajta és annyi. Bár nem hiszem, hogy ezt valaha is elfelejtik. Szóval ha netalántán ő lesz a  férjem, bőszen mesélik majd ezt a dédiknek... :')
Sajnos a nap nagyon gyorsan elrohant. Mintha csak pár órát lettünk volna együtt. Nem akartam, hogy elmenjen és olyan rossz volt kikísérni a buszmegállóba és elbúcsúzni. Kb. olyan érzés fogott el, mint tavaly nyáron az utolsó napon, amikor este elköszöntünk egymástól. :(
Ma Timónál alszik, szóval ismét itt a kérdés: mit kezdjek magammal? Furcsa. Régen nagyon jól megvoltam egyedül, nem beszéltem facebookon senkivel és  hajnalig animéztem. De most nem tudok mit kezdeni magammal. Már olvastam is, de valahogy most nem köt le. Rajzolni nincs kedvem, nem
tudok milyen animét nézni, mert annyit láttam már, hogy lassan nem tudnak újat mutatni. És ami meg érdekelne azt lassan fordítják. Mangával ugyan ez a helyzet. Tudom, kijött a Fekete vitorlák új része, de az is rá emlékeztet és mivel nem tudok neki most beszámolni róla,  ezért ehhez sincs kedvem. :'D
Ezért is írok most egy bejegyzést, de hát ezt se lehet egész éjszaka nyújtani. A szombat este meg nem arra van, hogy az ember aludjon. Arra ott a vasárnap délután. xD Legalábbis nálam így megy ez. Nem mintha tudnék aludni. Mikor elment utána nem voltam túl jól és elaludtam és kb. 2 órát húztam le, szóval nem vagyok álmos. xD Ehh :'D

Amúgy fura ez a február. Ugye mi 29-én szoktuk ünnepelni a hónap fordulónkat, de hát februárba olyan nem nagyon van. >< Úgyhogy azt hiszem holnap leszünk 14 hónaposak. Hümm... xD

Hát, ennyi az annyi. Hétfőn megyünk anyuékkal színházba, majd lehet mesélek. Egyelőre mára ennyi.
Csókoltatok mindenkit! :P

2015. február 22., vasárnap

Halihó :D

Üdv népek! :D
Ma kicsit jobb kedvem van. Igazából semmit nem csináltam egész nap, csak aludtam, ettem, filmeztem, bambultam és firkálgattam. Próbáltam valami értelmes és komolyabb rajzot összehozni, de az nem sikerült. Úgyhogy csak egy ilyen kis firkát mutathatok most meg nektek:

Lacinak sikerült letennie a kressz vizsgát. Nagyon büszke vagyok rá. :D Csütörtökön sütöttem neki sütit. Azt, amit ezelőtt elrontottam. Most jól sikerült. Nem lett tehénlepény (csak az első csapat xD) és nem csípett. Laci megette a felét. :D És a szerencsekarkötő, amit meglepiként csináltam neki tényleg szerencsét hozott. *w* Mondjuk az én szerencsém meg elszállt. Úgy bedurrant a térdem, alig bírtam 1-2 napig el és hazabicegni a suliba. >o<"
Tök laza volt a hét, szerdán és csütörtökön a felvételik miatt csak 3 óránk volt megtartva. Ebből szerdán az 1. elmaradt és csütörtökön a 3. is . Mondjuk az a genyó matek tanár nem szólt volna, hogy ne várjuk és menjünk nyugodtan haza. Ráadásul még csütörtökön el is aludtam, anya nem keltett. :') Úgy rohantam, mint egy hülye, de végül beértem. ^^"
Pénteken és szombaton Laciztam. Mondjuk a szombat kicsit laposra sikerült. Szegény meghúzta a hátát de még így is eljött hozzánk, aminek nagyon örültem. Csak valahogy  most nem volt az igazi. Mindketten fura passzban voltunk. Mondjuk megnéztük a Doboz trollokat. Kicsit csalódott vagyok. Cuki meg minden, de történet szempontjából többre számítottam. :(
És megnéztük a Fekete vitorlák egyik részét. Mindketten nagyon rá vagyunk kattanva, piszok jó sorozat. Kár, hogy utol értük és várhatjuk az új részeket hetente. :"( Szüpp szüpp.
Igazából más nem nagyon volt a héten. Jól esett kicsit lógni. Az utóbbi hetek nagyon stresszesek és hosszúak voltak.

Mint láthatjátok designt cseréltem. Most nagyon elégedett vagyok a fejléccel, sok meló volt vele. :) És megtaláltam pár régi eoldalas fejlécemet, amik még azon a blogon voltak. Aki nem tudná 1 évig eoldalon blogoltam, majd fogtam magam és annak összes tartalmát és átköltöztem blogspotra. Hogy milyen jól tettem! :D Szóval ezen a linken megtaláljátok őket. xD Én jót mulattam rajtuk. :"D

Ez most ilyen rövidke bejegyzés lett. Nyah, remélem legközelebb több és vidámabb dolgokkal szolgálhatok.
Pá! :3

2015. február 14., szombat

Valentin-nap és az előzmények

Óóó és igen :D Végre egy hosszú, nehéz és stresszes hét után eljött a pihenés, a Lacizás és a boldogság ideje. Borzasztó hetem volt. Mindenből írtunk, mert miért ne és Laci egész héten nagyon beteg volt, így érte is aggódtam és depiztem, mert nem tudtunk találkozni.
Szerencsére csütörtökön már egész jól volt, így anyuék megengedték, hogy náluk aludjak Valentin nap alkalmából :D Nagy készülődésbe voltam már hétfőn. Egy szív alakú papírdobozt gyártottam neki. Sajnos nem sikerült olyan szépre, mert egy réteg papírmaséval is bevontam, hogy a kartonnak még jobb tartása legyen. Csak sajnos ahogy száradt itt-ott felhullámosodott. Aztán egész éjszaka száradt és kedd este festettem be vörös temperával. A tetejére meg ráírtam, hogy Lacinak. :)

Apropó szerdán Megyós farsang volt, ami annyiból állt, hogy aki beöltözött, az felelésmentest kapott. Igaz, vannak olyan tanárok, akiket ez hidegen hagy, de a többségük jó kedvel fogadta, hogy maskarában ülünk bent az órájukon. Én felvettem a Dead Master pareszom meg a cicafülem és részemről ennyi volt. De még egy ilyen kis semmiségtől is húzta a száját a sok tucat táncos ribanc, hogy úristeeeen ennyit ér valakinek a felelésmentes. Amúgy nem csak azért öltöztem be. Mivel töri tz-t írtunk, a biosz tanárt meg nem érdekli az ilyesmi és simán feleltet, úgyhogy így is úgy is tanulnom kellett. De poén volt. ^o^

Aztán jött a dráma. Lefeküdtem aludni délután egy picit és apa nagy sebbel lobbal kelt fel, hogy jöjjek, mert két szerencsétlen kis cinege beleragadt az egérragasztóba. Szegények tiszta ragacsosak voltak és rettenetesen meg voltak rémülve. Kb. egy órán keresztül próbáltuk leszedni róluk a ragasztót kis ecsettel és napraforgó olajjal. Sajnos az egyik nagyon beleragadt és rengeteg toll lejött róla, ami télen nem ad túl jó kilátásokat neki. Nagyjából leszedtük róluk a ragasztót, de vizes volt a tolluk, így apuval behozattam a régi madár kalitkát (még jó, hogy 3 db is van, mondjuk ebből 2 foglalt) és betettük őket, hogy megszáradjanak. De látszott az egyiken, hogy nagyon nagy stressz érte és lehet emiatt nem fogja túlélni. Sajnos így is lett. Reggelre szegény elpusztult, de a másik jó bőrben volt, így elhatároztuk, hogy dél körül, amikor jó idő van, kiengedjük. Sajnos mire pénteken hazaértem már látszott, hogy gubbaszt. Jó idő volt, így mondtam apának, hogy tegyük ki a kertbe egy kis fa alá, legalább a természetben pusztuljon el szegény és ne bezárva egy kalitkába. Mert szerintem borzasztó lehet egy vad madárnak egy kalitkában elpusztulni. Láttam,  hogy még az utolsó erejével felnézett és mintha megörült volna a szabadságnak, próbált repülni, de túl gyenge volt. Sajnos ő sem élte túl. :( Nagyon szomorú, de mi mindent megtettünk ami csak tőlünk telt. Valószínűleg sokkot kaptak.
Szomorú vagyok emiatt, mert imádom a madarakat, ők a kedvenc állataim. Annyira szeretem őket, hogy amikor jövök haza suliból és anyuval telefonálok és a parkon megyek keresztül és hallja, hogy "Jajj,te kis cuki dagadék, úgy megugyulubugyuluználak", akkor tudja, hogy varjat láttam. ><

Nyahszóval csütörtök este megcsináltam a sütit. Egy egyszerű receptet választottam, mert a tavalyi évben a torta elég nagy sírógörcs kíséretében készült el, úgyhogy most biztosra mentem. Kicsit kevésnek érzem ezt az ajándékot, de nem tudtam már mit kitalálni neki. :/

Pénteken szaladgáltam, mint a mérgezett egér, siettem haza, hogy lecuccoljak, felcuccoljak és induljak Laciék. De péntek 13 alkalmából ugye elpusztult szegény kis cinege. :'( Aztán siettem, mint egy őrült. Gyorsan bepakoltam a cuccaim, még körmöt is festettem és go a  buszmegállóba.
17 perc zötyi, átszállás, 32 perc zötyögés. Végre megérkeztem és Laci jött felém a buszmegállóba. Annyira boldog voltam. Szomorkodtam a cinege miatt, de örültem is, hogy végre találkozunk. :)
Egyből oda is adtuk egymásnak az ajándékokat, mert a sütikém megolvadt volna, meg minek várni szombatig? ><
Azt hiszem ízlett neki a sütikém. Vagy is remélem. Körbe hordozta a családban és mindenkinek vennie KELLETT belőle. Hihi :D
Én egy nagyon édes szív alakú párnát kaptam, mindjárt mutatok róla képet. :D És persze hozzá egy Raffaellot. :) Nagyon örülök neki. ^o^
Úgyhogy Laci Macinak lesz egy új társa, L. Párna :D Hihi :) Amúgy ma egy éves Laci Maci. Pont egy éve kaptam őt Valentin napra :3

A péntek éjszaka és a ma délután nagyon gyorsan elszaladt. Régen éreztem magam ilyen jól és rég volt az, hogy ennyi időt töltöttünk együtt. Múlt héten se nagyon találkoztunk és ezen a héten se. Kezdtünk eltávolodni egymástól és ezt mindketten éreztük. Nagyon féltem, hogy mi lesz ha ez így megy tovább, de szerencsére minden visszatért a régi kerékvágásba és most szörnyen boldog vagyok. *-*  Habár péntek 13 ismét lecsapott . Laci kivágott egy kis darabot az ujjából, véletlenül úgy sikerült rálöknöm a tesójára, hogy beütötte a fejét a térdébe, lefejeltem a fülét és még ilyen finomságok. :( Szegény. Bántalmazza az asszonya. :(

Bocsi az ömlengés miatt, de mostanában nem gyakori, hogy én ilyen vidám legyek, így ezt meg kellett örökíteni. xD
Úgy tűnik megint egy hosszú bejegyzést sikerült összehozni, de ezen a héten bőven történtek dolgok még ezeken felül is. >o<"
Remélem nektek is ilyen kellemesen telt a Valentin napotok.
Majd még jelentkezem, úgy érzem mostanában tartalmas napjaim lesznek. :'D
Páá! :)

2015. február 7., szombat

Vásárlós nap :D

Üdv!
Kivételesen ma nem Laciztam, úgyhogy elmentünk anyumékkal először is kilincset venni, mert piszikét kijár. Őszintén nem is a mi kilincsünk lenne, ha nem romlana el és ki tudna menni az ember a házból vagy be tudná úgy csuki az ajtót, hogy nem marad a kezében a kilincs. xD
Aztán mentünk és vettünk nekem egy normális bakancsot, mert ugye a pesti kalandomkor kicsit hápogós lett a másik. Apropó, nem is írtam a szerdai napról. Pesten voltunk az osztállyal Rembrandt és Ripl-Rónai kiállításon. Nagyon jó vooolt *-* Csak szörnyen elfáradtam és egész Pestet hápogós cipővel jártam végig, mert miért is ne? :'D
Most biztosra mentünk. Mivel nagyon fázós vagyok és a csizmába is alsó hangon 3 zoknit húzok, ezért egy béléses TUNDRA!!! túra bakancsot vettünk. xD Életemben nem volt még olyan, hogy nekem beizzadjon a lábam a bakancsba. Pláne nem egy zoknival :O Szerelem első próbára :D xD
Aztán anya kiszimatolta, hogy bizony a madaras tescoba (Auchan) olcsó az orchidea. 4-et kapott aputól és tőlem elő szülinapra. Gyönyörűek *-* Egy különösen tetszik, a kis pöttyös. Olyan, mint a vér mikroszkopikus felvétele *-*
Anyu így már 16 orchideát tudhat a magáénak. :D Nagyon boldog volt. :) Tegnap este meg bótoltam neki egy Száz év magány könyvet 1000 Ft-ért. Attól is el volt ájulva.
Magamnak is rendeltem egyet a múltkor, egy japán hercegnő memoárját. Már elolvastam a felét és nagyon jóóó :3 Az ezüstdob a címe. Azt hiszem ma este ki is olvasom, mivel nem beszélünk ma már Lacival. Holnap meg rajzolni fogok. *w*
Amúgy lefotóztam anya orchideáit, persze csak azokat , amik virágoznak. Van pár, ami telel, mások pedig épp az életükért küzdenek. Anya az orchideák Teréz anyuja, így ha meglát valahol olcsón kicsit meggyötört virágokat, egyből megveszi és kikupálja őket. :D
Pár kép a büszkeségeiről:

Ez az a szépség, ami olyan, mint a vérlemezkék... :D