Nyári punnyadás és egy különös álom

Konnichiwa!
Mivel tegnap megígértem, hogy megpróbálok minden nap blogoni, ezért teljesítem ígéretemet. Azt is megígértem a többieknek, hogy ma elolvasom az írásaikat. Este meg is teszem ezt. ^^
Amúgy nem sok minden történik az emberrel, ha ki sem mozdul a házból. Jó-jó, 3 x ma kimentem, de hát most a kutyának vizet adni nem nyújt túl sok újat és élvezetet xD
Egyébként rajzolok. Egy elf csajt, akinek még nincs neve *gondolkozik, és ránéz a mellette heverő rajzra*. Most már van neve: Claudia :D Az olyan szép név sztem ^^ A kezében lévő hörcsög Momo és a vállánál lévő fantasy farkas pedig Daniel. (na jó, nem direkt neveztem el a Shinigami Balladról őket!)
Hmmppp... 


*10 perc gondolkodás után*


Ettetek már citromos Bocit? Van benne zöld citrom darabka (vagy mi). Iszonyat finom *-* Most vágtam be az utolsó 2 kockát. De hát a sepregetéshez kell az energia! Hai ^^






Apropó!
Ma megint Vele álmodtam =_=" Az álom annyi volt, hogy álltunk Tíshával ( a gonosz döggel aki miatt nem alakult sehogy ez az egész) és beszélgettünk a sarkon. Csak kényszer beszélgetés volt, mert épp összefutottunk és jött a busz és láttuk, hogy Ő leszáll és jön felénk. Ekkor Tísha elkezdi: Na indulj Kykky, mert mire ide ér addig távolságnak kell lennie köztetek.
Erre én elindultam, de elbújtam az egyik bokornál és bevártam, de valamiért eltűnt. Ennyi volt.
És mit ad az Isten?
Ma épp sétálok és ki jön velem szemben ugyan abban a ruhában ami az álmomban is szerepelt? Egyet találhattok! Igen, Ő!  Viszont lefordult a saroknál, így nem találkoztunk szerencsére. Banyek! Miért álmodok én még mindig azzal a nyomoronccal? T__T Chikushou :@ Baka vagyok :|

Bezzeg Zeroról vagy Kandáról, esetleg Heiről nem tudok álmodni =w=" 
Azt hiszem hallgatok egy kis AFC-t. Amúgy az új számuk is nagyon tetszik. Imádom *-*
"Szeretném újra élni százszor
Tartson örökké a láng..."

 
Ennyi. Több értelmetlen és főleg értelmes dolgot nem tudok most jelen pillanatban kisajtolni magamból. Úgyhogy bye!

Visszatérés egy hosszas szünet után

Yo minna! 

Ma pont egy hónapja, hogy nem blogoltam, aminek különösebb okai nincsenek. Egyszerűen egy lusta és mihaszna dög vagyok, aki a nyarát alvással és anime nézéssel tölti. Ámbár most épp válságba vagyok, hisz nem találok egy jó kis véres, horrorisztikus animét sem T_T

Egy hónap alatt sok minden történt. Legfőbb változás az életemben, hogy leballagtam. Igen gyerekek, ezt is megéltük! Jövő tanévtől talán már nem írok annyi önsajnálkozó bejegyzést, aminek gondolom ti is örültök majd xD De addig is van még 2 hónap, és valószínűleg lesz még lelki válságom, nem is egy.

Amúgy szuperül sikerült a ballagás, a bolondballagás és a szerenád is. Igazán élveztem. A ballagást végig bőgtem. A legnagyobb szégyen az, hogy nem a saját, hanem a másik osztályt sírattam meg xD 

Egyébként jól vagyok. Azt hiszem vége egy barátságnak. Bár nem igazán éreztem azt, hogy barátok lettünk volna. Ne aggódjatok, nem Annácskáról van szó (bár vele sem beszéltem már egy hete, de antiszociális korszakomat élem) hanem arról az idiótáról, akiről nemrégiben írtram a blogban. Tegnap éjszaka sikerült annyira kiborítanom, hogy mind a két Facebookjáról letiltott XDDD Lássuk be, nagyon nyomult, és gyanakvó természetem miatt nem bírta a kiképzést. Nem mintha nagyon sírnék miatta, csak a Karma ezt még visszaadja, bár azt hiszem ma csapódott is.
Mert kellemesen lődörgök az utcán, amikor szembe jön velem egy bácsi, akit úgy 3-4 éve, az ideköltözésünk óta ismerek. Rámosolygok telipofával és szép hangosan köszönök neki egy kedves!!!! csókolomot.
Erre ő felháborodik, hogy mit csókolok, meg milyen paraszt kislány vagyok :O WTF??? Jó-jó, öreg. De akkor is. 4 éve csókolomot köszönök neki és eddig nem volt semmi baja vele. Mit vár? Térdeljek le elé és orrhangon istenítsem miközben kelet felé imádkozok a jólétéért? Wakaranai... :|

Egyébként beszélgetek az új osztálytársaimmal FB-on és nagyon aranyosak. Már sikerült összeszedbem 4 anime fant. Jippíííí *------------------------*

Amúgy mamának festettem egy képet a 75.születés napjára, ami ezen a héten pénteken lesz.

Itt is van: Ez a Sultan Ahmet Mecset Isztambulban. Mindig is szeretett volna eljutni Törökországba, de már úgy sem mehet oda sajnos :( Ezért gondoltam, hogy ennek örülni fog :D

5 órát szenvedtem vele. Tisztára impresszionistának érzem magam. Bár nem mintha ez pillanatnyi benyomás lenne erről az épületről és az impresszionista festők gyoran dolgoztak (nem úgy mint én =_=") de felfedezhetők rajta komplementer színpárok és úgy-ahogy pontozgattam. Bár az már nem is impresszionista, mert azok széles ecsetvonásokkal dolgoztak. De mostantól szólítsatok Kykky van Goghnak ^___^

Dióhélyban ennyi.
Még jövök, remélhetőleg mostmár egyre többször. Hisz régen naponta blogoltam. :ˇ(

Nos, sayonara minna-san! ~(^___^)~

Töttöröttötööö :D Péntek *-*

 Ahoy! Annácka beteg lett, egész héten nem jött suliba, így ma elmaradt a csajos péntek délután. Ami kár, mert úgy szeretem ezeket a délutánokat. Most meg a gép előtt esz a fene és blogolok. Egyébként lenne jobb dolgom is, mert az anime világot frissíteni kéne, meg kéne írni a Mirai Nikki és a Densetsu ismertetőt is. De ehhez most nincs elég türelmem. Plusz még a múlt hónapban megígértem Shubinak, hogy lefestem neki a dobszerkóját, amit még mindig nem tettem meg, pedig már vettem akvarellt is :|
Egyébként nem voltam egész múlt héten ennyire lusta, mert készítettük a Barátunk a könyvre az írásokat és én megrajzoltam egy képregényt is. Nem tudom ki ismeri a Hecseki és a kedves betörők című könyvet. Ezt kellett elolvasnom és egy hozzá kapcsolódó feladatlapot kellett kitöltenem s megrajzolni a képregényt. Íme hát, a nagy mű, bár aki nem ismeri a regényt, az nem tudom mennyire érti meg miről is szól x)

És végre elkészült a linómetszetem, amit ma az évvégi gálán, a művházban ki is állítanak. :D Majd ha tanár bácsi ad egy nyomtatványt, akkor felteszem. Ja, meg bele rakták az egyik rajzomat a suliújságba. Tökre örültem neki ^_^

Hmpp... Jaaa! *bevillant vmi* Nem is meséltem még a jutalom kirándulásról, amin hétfőn voltam. Minden évben az EGYA szervezi meg a jótanuló, példás magatartású gyerekek vehetnek részt rajta. (mily meglepő, hogy egy ilyen őrült leányzó, mint én is közéjük tartozik >_<)
Először úgy volt, hogy Nagyszalonára, Nagyváradra és végül Gyulára megyünk, de a kicsiknek nem volt útlevelük, így egyből Gyulára vettük az irányt. Megnéztük a várat, voltunk a 100 éves cukrászdában és mindenkinek fizetett az alapítvány 2 gombóc fagyit, ami isteni volt :3 Aztán mentünk a Gyulai Fürdőbe, ahol 14:00-18:00-ig tartózkodtunk. Eleinte nem akartam fürödni, mert nem szeretem mutogatni a testem, szégyenlős is vagyok... De olyan jól éreztem magam a 8/a-s lányokkal és fiúkkal, hogy ez nem is zavart. A medencében levágtunk egy hatalmas vízi labda bírkózást, még vér is folyt xD Azt a pár látogatót is kiűztük a medencéből. Iszonyatosan élveztem :D A 8/b-s osztálytársaim ebben sem vettek részt. Nem is nagyon beszéltem velük. Lekakkintom magasról :*D
Még a csúszdán is mertem 2x csúszni, de ennyi elég is volt belőle :"D
Szuper kirándulás volt, visszafelé a buszon végig énekeltünk és nevettünk. Kár, hogy ez volt az utolsó kirándulásom :/ Ezt az egyet sajnálom ebben az iskolában :| De ez van. 

Hát.... más nem nagyon történt. Jövő héten megyünk 3 napos osztálykirándulásra. Fúúúj. Utálom ezt az osztályt és semmi kedvem velük menni -.- Szerencse, hogy ott lesz Annácka ^_^

Ennyi lennék mára. Pusszpá :D

Egy szuper nap :D Khm.. :$

A mai reggelem sem indult másképp, mint bármelyik szombati nap. Felkeltem, kajáltam és anyával elmentünk az állatkereskedésbe meg a ruhásboltba. Aztán ledőltem tv-t nézni, kész lett az ebéd, megkajáltunk és aludtunk egy kicsit. Majd 12:06-kor csörög a telefonom s természetesen felkelek a Mirai Nikki op 1-re. Annácka szól bele, hogy nincs-e kedvem kimenni a parkba, mert ugye a tegnapi sport rendezvény ma folytatódik és ér véget. Álmosan igent mondok, de Annácka kijelenti, hogy 12:15-re legyek a suli előtt. Azt nem vette számításba, hogy én messzebb lakom a sulitól, így eleve 10-15 perc, mire odaérek. Gyorsan átöltöztem, összepakoltam és suhantam. 12:18-ra értem oda. Tiszta menő vagyok, csak képzelem hogy néhzettem ki, amint futólépésben igyekszem árkon bokron keresztül a suliig. Ott nem vár senki, majd hívon Annáckát, s kiderül, hogy ők a kisparkban vannak. Jó, akkor spuri oda. Már a park előtt várnak Orszikával és Vaxival. Elkezdünk ping pongozni. Hát... nem az én sportom. Úgy megküldtem néha szegény labdát, hogy az csak úgy repült a messzeségbe. Én meg kereshettem, mint a bolond xDD Aztán meguntuk, mert ugye senki sem értett hozzá jobban, mint én csak ők leplezték ezt nem úgy mint szerénységem. :"D Nekem ez túl nyugodt sport. Na, de no problem, mentünk hátra a pályára teniszezni. Hát.... nem lesz sose a kedvenc sportom. Szintén úgy megküldtem a labdát, hogy a pálya másik végén landolt, pedig direkt jó messzire mentem a többiektől-akik a túloldalon voltak-, hogy ezzel is rövidítsem a hatalmas ütéseimet. Azt hiszem túl kicsi volt a pálya hossza, így annak a végére érkezett a labda és a nagy fűben alig találtuk meg. xDD Ezt is meguntuk egy idő után, Orszika meg lelépett a pasiával. Így Annáckával és Vaxival maradtam, de hamarosan Vaxi is elment. Ezután hintáztunk, beszélgettünk. Annácka éhes volt, bár nem akart otthagyni egyedül a padon, de mondtam neki, hogy nem gond. Nekem már igazán nem oszt, nem szoroz fél órányi egyedül lét. Óh, ha csak mindig ilyen rövid ideig kellett volna egyedül ücsürögnöm a napköziben a padon... Volt, hogy egész délután ott ültem, mert kiközösítettek. Jó, de az a múlt és most már 14 éves vagyok és ott ülök a kisparkba a színpad előtt. 

S szerintem már oly sokszor említettem nektek ŐT, aki mindig visszatér és ha látom vele álmodok (igen, hímneműről van szól xD). Annyiszor mondtam már magamban, hogy úgy sem lesz ebből semmi, csak megbántott... De amikor ott van, akkor az olyan jó. Először felment a színpadra, mert ő csinálta a zenét. Afféle dj. :D Mikor lejött a színpadról csak mosolygott, megkérdezte, hogy miért vagyok egyedül. Elmondtam. Elment. Visszajött, felment a színpadra, közben sandán rám mosolygott néha. Lejött, beszélgettünk, nevettünk egy kicsit és elment. Még egyszer visszajött és ismét felment, lejött és most is megállt előttem. És mos jön a meglepetés! LEÜLT MELLÉM!!!!!!!! :D Beszélgettünk egyet, aztán elment. 

Aztán látom, hogy jön egy cuki srác és egy minipónit vezet. Ott olvadtam el a helyszínen. Odamentem hozzá és elkezdtem a lovat simizni. Szivárványhányásom volt *-* Imádam :3 No, meg a gazdája se volt rossz... :$ :P Aztán visszajött Annácka és szegénynek 2 órán keresztül nyavajogtam, hogy nekem kell olyan srác... ló *w*  Ezután még megnéztünk pár bemutatót és hátra mentünk a páylára. Szegény Bándííí ott ült egyedül és mi letámadtuk. Jókat nevettünk azon az egoista bolondon és csatlakozott Gery is hozzánk. Huh... Annyi hülyeséget még senki nem hordott öszze, mint amennyit mi akkor és ott. xDDDD Aztán látok egy ismerős alakot. A srác az, akit folyamatosan zaklattam amikor a póniát vezetgette. Már nem volt nála. Amúgy elneveztem Szivárványhányásos srácnak x") Mondtam Annáckának, hogy ott a Szivárványhányásos srác. Erre rám köszön, hogy "Szia." Én is köszönök. xDD Jááj :$ Bár olyan ismerős volt, lehet láttam már valahol, csak azt nem hogy hol és mikor.. :| Egy darabig még ott lebzselt körülöttem, majd elment. Remélem találkozok vele még egyszer. :) 

Ezután hazajöttem. 7-re itthon voltam. Megkajáltam és kimentem anyáékhoz a kertbe és segítettem a krumpli közül kiszedegetni a gazt. Jól elfáradtam és aludtam egyet.

Úgyhogy iszonyat szupi napom volt :3 Bár lehet nem kellett volna ennyire részletesen beszámolnom mindenről, hisz kit érdekel ennyi rizsa. Na, mindegy. Ha már ennyit gépeltem akkor nem törlöm ki. 

RÖVIDEN ennyi. xD 

Oyasumi nasai minna-san! ^w^

Ez lenne a barátság? :D

A mai napom iszonyatos volt, egészen délutánig. Az osztály olyan szinten kikészített, hogy sírhatnékom volt. De minden megváltozott, amikor Annáckával és SzobyBogyval a falu főterén visítva nevettünk 2 óra hosszáig :"D Aztán Annáckával elmentünk fagyizni és azon szakadtunk egy fél óráig, hogy 3 extra csokis gombócot kértem xDDD Ezt nem lehet leírni x3

Ezután elmentünk a szokásos pénteki helyszínünkre, az óvoda mögötti játszótérre és hintáztunk meg röhögtünk egy sort. Aztán elhívott, mert ma kezdődött a faluban a sportnap és este 9-kor ilyen falu futás volt, utána játékos vetélkedők voltak amiken szintén sírva röhögtünk. Mikor indultam a megbeszélt helyre és Annácka fölhívott, hogy "Szia! Hol vagy?" az olyan jól esett. *-* Meg az is, hogy mondta, hogy én is menjek velük. Odajött hozzánk Orszika és Vaxi is. Velük is megvoltunk. Aztán odajött Csákó is. Mellesleg az utcámban lakik, de a köszönésen kívül eddig egy szót sem váltottunk. Bár ezt a bandát én ismerem, mert amikor elsős voltam, akkor velük jártam drámára. Ekkor ők nyolcadikosok voltak, így én felismertem őket de nem hiszem, hogy tudják én ki vagyok. Még a szerepükre is emlékszem. Meg arra is, hogy mi volt a szövegük. Még mindig kívülről fújom. xD Kiskoromban is szerettem elnézni őket, hogy mennyit nevetnek és mindig figyelemmel kísértem a hülyeségüket. És most, 8 év elteltével sem változott ez meg. :) 

Most oly boldog vagyok, mert ma este szóba mertem állni olyan fiúkkal, akiket igazából én ismerek, de nekik én idegen vagyok. És már ez a pár mondat is áttörés nálam. Rájöttem, hogy eddig rossz társaságban voltam és még meg kell azt szoknom, hogy ha beszélek, akkor meg is hallgatnak. Emiatt többször is zavarba jöttem és elkezdtem dadogni xD :$ 

Azt hiszem új korszak kezdődik az életemben és érzem a változás szelét. Még meg kell tanulnom hogyan legyek nyitottabb és miként kezeljem az embereket. Teljesen beszűkültem a magam szürke kis világába és féltem a többi embertől. Elcsodálkozva néztem, hogy milyen kedves és vidám emberek is vannak a világon, akiknek nem az a lényeg, hogy milyen smink  van rajtad, hogy van kivasalva a hajad. :D Ja és ha már utaltam a gráciákra... Hát ők is ott voltak. Elvonulva ültek a padon és savanyú képpel, full sminkben (ESTE!!!) néztek eme vidám társaságra. Istenem, azokért a tekintetekért megérte elmenni. No, meg mivel ez egy sportbarát rendezmény volt, rendeztek futást, amin mi 4-en sétáltunk de aztán visszafordultunk, mert kezdett ciki lenni a helyzet xDDDD Ja, meg kaptam ilyen menő tollat. 8)

Anya mindig is mondta, hogy az emberek nem olyanok, mint ezek a libák, de tényleg igaza volt! (mint mindig xD) Ezek szerint Annácka a barátnőm? Mert hát sok mindenki mondta már nekem, hogy "óh mi legjobb barik vagyunk" meg ilyenek, de eddig még nem éreztem ilyet. S az osztálykirándulásra is azt mondta, hogy legyek vele egy szobában. Ez is olyan jól esett, örömömben kiáltani tudnék. Teljesen fel vagyok pörögve :D Remélem ez így is lesz, és nem kell benne is csalódnom, mint már oly sok mindenkiben. Erre gondolni sem akarok! Vagy csak én fújom fel nagyon a dolgokat?! 

Mert anya azt mondta, hogy az természetes, ha hívnak meg nem kezelnek úgy, mintha ott se lennék és nem hagynak ki mindenből, meghallgatnak és normálisan bánnak velem. Mert nekem eddig nem voltak ezek a dolgok magától értetődőek :)) Remélem mostmár azokká válnak, és tényleg megszokott lesz, hogy elhívnak magukkal és nem hagynak ott mindenhol.

Na pá! Legyen nektek is ilyen szép napotok! ^__^