Sok..

Hosszú depizés következik, csak szólok.
Nem hiszem, hogy bárkit is érdekelne már ez a blog. Egy ideje kevés bejegyzés van és azok is elég depresszívek, de nem tudok mihez kezdeni.

Ma este megint nagyon mély ponton vagyok. Mikor egy kicsit úgy érzem, hogy most jobban vagyok jön valami és még mélyebbre taszít. Persze nem akarom az állandó nyafogásommal terhelni a szeretteimet, úgyhogy próbálok erősnek mutatkozni és nem rájuk zúdítani mindent, de kicsit nehéz ezt a sok mindent nem magamban tartani.
A rajz se megy, egy csődtömeg vagyok benne. Leülök és semmi. Csak bámulom az üres lapot, pedig a megrendelések és ajándékok kész sincsenek, konkrétan mindent megvettem, de annyi volt. Az egyik megrendelésem olyan pocsékul sikerült, hogy egy ideig gondolkoztam azon, hogy nekem való-e ez az egész pálya. De nem szabad egy kudarc után abbahagynom. De nem hogy a rajz, még a suli se megy. Sosem volt még 4,7 az átlagom. :( Pedig megesküdtem magamnak és mamának, hogy nem rontok le, de hiába tanulok, egyszerűen nem tudok teljesíteni.
Pedig igyekszem... annyira. Mindenben. Próbálom nem sajnálni magam, de ma már túl sok minden. És kell egy hely, vagy valami ahol kiadhatom ezt magamból. Rajzolni nem tudok, bőgni senki vállán nem akarok, mert az csak egy plusz teher, úgyhogy szegény blogomon vezetem le a feszkót.
Holnap már jobb lesz, csak hát... emésztési időszak következik ismét. Lehet csak én veszem fel a dolgokat nagyon, de nem tudom pozitívan gondolkodni erről.. Nem megy.
Nagyon friss ez a seb, nemrég volt egy hónapja... És valahogy mindig felszakad, vagy még mélyebb lesz, esetleg valaki valamivel bele is nyúl és csak vájkál benne tovább...

Bocsi emberek. De jól esett ezt leírni. Most így könnyebb. :)