2014. március 19., szerda

Kettőspontdé

Yo!
Igen, a tegnapi mélypont után ma kicsit jobb napom volt és a kedvem is egész tűrhető. Persze nagyban hozzájárultak ehhez a szeretteim. Nem is tudom mi lenne velem nélkülük... ♥ Köszönöm Nektek! :)
Ma amúgy se lehetett volna panasz, hisz 4 rajzom és egy délutáni rajzfaktom volt, tehát kb. 6 rajzórám. :D Portré sorozatot kell csinálnunk. Először eltöprengtem rajta, hogy Itachit rajzolom, de hát lehet kiakadt volna, így inkább Craignél maradtam. Ha elrontom, ő biztos nem fog röhögni rajta. xDD Nem hiszem, h valaha is eljut hozzá majd az a 6 drágaszág. :'D
Szóval először is le kellett szabad kézzel rajzolnunk a hozott képről a személyt, aztán többszörözni azt.  Eddig kész van egy tónusos változat és elkezdtem a másikat tollal. A harmadik festve lesz, a többi 3 pedig vmilyen különleges technikával, amiket már ki is találtam :3 Nyufufufu

Szóval jó volt a rajz óra, a fakt is. Beszélgettünk, zenét hallgattunk, közben pedig azt csináltuk, amit a legjobban szeretünk: rajzoltunk! ♥

Haza jöttem, lecuccoltam, kajáltam és egy órát aludtam. Iszonyat mélyen aludtam. Mintha azt az 1 órát totál kiütve töltöttem volna. Mikor anya felkeltett, hirtelen nem is tudtam, hogy ki vagyok, hol vagyok vagy egyáltalán azt, hogy létezem. Ennyire durva kelésem nem igen volt még. El kellett telnie pár percnek, mire kapcsoltam, hogy mi is van. :"D Aztán azon agyaltam, hogy ilyen lehet meghalni? Már ha épp békésen halunk meg. Lefekszünk, aztán eltűnünk valamerre. Csak némi zsongás hallik, de hatalmas nyugalom vesz körül. Minden sötét de egyszerre világos is.... Aztán valaki felráz és olyan hirtelen érkezel meg valahová, hogy nem is tudod mi van. Ilyen lenne az újjászületés...?!
Jó, most biztos bolondnak gondoltok, vagy minimum valami halálváró idiótának, pedig nem! Szeretek élni és nem is szándékozom még meghalni egy jó 60-70 évig. Csak ez olyan fura élmény volt számomra. Persze biztosan a kimerültség miatt aludtam ilyen mélyen, de ez el is indította bennem ezt a gondolat menetet. Ami nem baj. Attól, hogy szinte tabuként tekintünk a halálról való elmélkedésről, még az ott lebeg állandóan körülöttünk és minden egyes napunkkal kicselezzük azt. :)

Jó, nem borzolom tovább a kedélyeket. Ezután is biztos kapni fogok az olvasóimtól... :P xDDDD ♥

Nyah, ennyi lettem volna mára.
Ágyőőőőő! :D

2 megjegyzés:

  1. Van valami ebben a halál dologban. Egyszer beszélgetnünk kell róla :)
    Örülök, hogy jobban vagy :) ♥

    VálaszTörlés