2015. június 28., vasárnap

1,5 év ♥

Hát eljött ez is. Vagyis csak 29-én lesz 18 hónapja, hogy együtt vagyunk, de mivel melózunk mind a ketten, így a hétvégén ünnepeltük meg. Örülök, hogy jól sikerült, mert volt néhány vitánk előtte. Mostanában eléggé egyedül érzem magam, kicsit mellőzve. Ez néhány ember esetében nem hat meg, de ha már a hozzám közel állók is hanyagolnak, az nagyon ki tud akasztani. Sajnos ez az egész nem mostanában kezdődött, csak ugye most ért be. Sokat voltam egyedül és szeretek is egyedül lenni, de az egyedül lét és a magány két nagyon különböző dolog és a magányt nagyon gyűlölöm. Persze ez az embereknek fel sem tűnik, max annyiban nyilvánul meg, h rosszabb a kedvem, de ilyenkor iszonyatosan lehangolt vagyok. Meg aztán ha senki nem is volt itt mellettem, akkor mama valahogy mindig beállított hozzánk. Ami persze néha idegesítő volt, de amúgy meg nagyon szerettem ha itt volt. És már ő is eltűnt. Csak egy maroknyi ember az, akik igazán ismernek és közel is engedem magam hozzájuk és az ő figyelmükre szükségem van. Ebből a maroknyiból még kevesebb lett és azóta még jobban rettegek attól, hogy egyedül maradok.
Szükségem van egy bizonyos mennyiségű hátszélre ahhoz, hogy előre tudjak haladni a nagy szembe szélben.

Hát remélem Lacival kicsit rendeződtek a dolgaink. Ő is egy ilyen erős hátszél nekem és ha gyengébben fúj, azt nagyon megérzem. Lehet, hogy ez önző dolog, de az embernek néha muszáj támaszkodnia valakikre. Persze, a szüleim is itt vannak és szerencsére mindenben támogatnak. :)

Nah, de a hétvégéről...
Szombaton 11-ig aludtam , aztán felkeltem és elkezdtem muffint sütni Lacinak, mert hát még is csak 1,5 év... Venni nem nagyon tudtam neki semmit, mert kemény 1000 Ft-om volt és az kellett a buszra.
De szerintem ennek is örült. :) (remélem ><) Szóval kb. 2 óráig sütögettem, mert nem elégedtem meg a sima csokis muffinnal, csináltam bele krémet meg vettem rá színes torta díszt és egy szív alakú nyomóformával kiszedtem a közepét, beletöltöttem a krémet és rászórtam a díszt. :) Tök büszke voltam magamra. xD Aztán gyors készülődés és a 15:35-ös busszal már mentem is hozzá.
Olyan jó volt újra látni. *-* A meló miatt hétvégente találkozunk és hét közben nem sokat beszélünk, így a viszont látás pillanata mindig nagyon jó. :3
Rengeteget beszélgettünk és le nem szakadtunk egymásról. Kb. csak annyira váltunk el, míg a másik elment WC-re. xD Az anyukája rendelt bőségtálat, ami tele volt hússal meg rizzsel és sült krumplival. Hát mi úgy tele ettük magunkat, h majdnem kidurrantunk. Ennek örömére még hajnali egykor is újra neki álltunk. Mert miért ne? :D xD

Megnéztük az Útvesztőt. Hát... az eleje még tetszett, de aztán semmi eredetiség nem volt benne. Eleve a Siratók annyira bénák voltak benne... xD Na, mind1. Azért egynek elment.
Fhúú.. volt dél is mire felkeltünk. Kivételesen ő volt fent hamarabb és hiába piszkált, nem is vettem észre. Kicsit ki voltam dőlve. :"D A meló sokat elvesz az energiámból meg az életkedvemből. :') Nagyon nehezen telnek a napok, szinte nem is érzem néha,  hogy telik az idő. 9 óra nagyon hosszú, főleg ha az ember annyira le van szabályozva, hogy még beszélgetni se nagyon lehet. -.- Tavalyhoz képest szörnyen sok minden változott és sajnos a rossz irányba.. :/ Szerintem lényegesen kevesebb fizut is kapunk majd... Csak teljen már eeeeel T_T Az tuti, hogy többet nem jövök ide dolgozni.. ._.
Majd a végén csinálok egy összeállítást a

2015. június 14., vasárnap

Pár nap pihi

Üdv!
Csütörtöktől sztrájkot jelentettem, mert ugye 16-tól melózok és szerettem volna kicsit pihenni meg Lacizni előtte, mert utána 3 hétig csak fáradság meg depi lesz. Nagyon gyorsan elrepült ez a 4 nap. Nagyon önző vagyok, hogy ennyi időre elraboltam, de mentségemre legyen, utána heti 1x lesz tali. :'( Anyuék megengedték, hogy szombaton itt aludjon, mert az egyik közeli cégnél, ahol anya dolgozik nagy buli szokott lenni ilyenkor és mivel nagyon közel van, ezért a tűzijáték tökéletesen látszódik a kertünkből. Így most Laci is szemtanúja lehetett neki, és be kell hogy valljam, eszméletlen szép volt. :O
Nagyon jó volt ez a pár nap vele. Csak azt bánom, h az amúgy is elhalasztott strandból megint nem lesz semmi.:( Jó lett volna így az utolsó szabad napomon egy kis pancsolás, de hát ha ilyen balfasz vagyok, akkor meg is érdemlem, h ne legyen... Igen ám, de Laci nem tett semmi rosszat és még is őt büntetem a hülyeségemmel... :(
Nem akarok holnap felkelni. xD Olyan jó volt megízlelni a nyarat és keddtől ismét csak a monotonitás, a korán kelés és a sok hülye vár rám. Tudom, tudom. Nem szabadna panaszkodom, de gyűlölöm ezt. Olyan jó lenne egy teljesen szabad nyár. *-* Mint kiskoromban. Csak akkor meg végig egyedül voltam. Most, mikor már lenne kivel eltölteni a nyarat, akkor minden szar közbejön. Ez annyira tipikus.. :"D Olyan jó lenne, ha megint minden gondtalan lenne, mint régen. Jó volt gyereknek lenni... :/

Úgyhogy ne is nagyon várjatok tőlem mostanában bejegyzést, túl fáradt leszek élni, nemhogy írni. Majd egyszer jelentkezem.
Jó nyarat a szerencséseknek!
Pá.

2015. június 9., kedd

11.C- A röpi ászok gyülekezete xD

Ahoy!
Rég nem írtam és nem volt okom arra, h ne tegyem, mivel jó sok dolog történt velem. Jók is, de főleg csak rossz. Rengeteg veszekedés Lacival és még rosszabb... Na, de erről nem akarok bővebben nyilatkozni. Ma a rossz ellenére is volt egy kis fénysugár az életembe.
Mert mit csinál a 11.C lusta lány csapata, -akik amúgy tesin csak röpizni hajlandóak- ha nincs kedvük már órán ülni? (főleg matekon meg fizikán XD) Természetesen benevez a Megyós hét nevében meghirdetett röpi versenyre. Olyan jól megy a röpi, h a tesi tanárunk be akart nevezni minket az olimpiára... Hát, na.. Képzelhetitek xDD De mivel nem a játék milyensége a lényeg, hanem maga a játék és amúgy már magunkhoz képest egész sokat fejlődtünk, így hát miért ne?! Eleinte még csak 2 db 6 fős csapat játszogatott 4. órában (megjegyezném, hogy 3. óránk tesi volt, ahol kitalálhatjátok, h mit csináltunk... xD) aztán egyre többen lettünk. Végül előkerült egy tesi tanár is, aki levezényelte az egészet. Mindenki mindenkivel játszott, összesen 6 csapat volt.Tök jól szórakoztunk az elején, egész
jól is álltunk. Aztán jöttek a döntők. A bronzért kellett játszani egy csapat fiúval. Nem is lett volna baj, csak ezek ilyen kigyúrt állatok voltak és ahogy hallottam, a suli egyik legjobb röpis csapata. Na, tessék. Már a kaka be is csúszott mindenkinek a bugyogójába. Nem szokásom megijedni a hímektől, de ezek között tényleg voltak szép nagy példányok. Nálam jóval magasabb (kb. 180 cm) és tényleg izmosak voltak. Főleg az egyikőjüktől nagyon berosáltam. Ott álltam vele szembe és jött a labda. Ő is és én is ugrottunk érte. Átdobta, de én nem hagytam magam és visszaütöttem. Igaz, a szívem majd kiesett a helyéről, amikor az a nagy benga állat közeledett teljes erőből felém és csak egy nyomi itt-ott lyukacsos háló választott el tőle. ._. A szervájába meg bele se mertem nyúlni. xD De még így is 13-15 -re vertek el bennünket, ami nem is rossz. Igazából ellazulták a dolgot és a szervákat úgy elütötték, h életveszély volt a lepattanása is. :"D Ezért szereztünk jó pár pontot. Meg na.. azért nem hagytuk magunkat. Bár még Faragó is remegett. >< Féltettük a testi épségünket, mert nem igazán hatotta meg őket, hogy lányokkal játszottak. :'D
De végül 4.-ek lettünk, ami szerintem kész csoda, főleg h cések vagyunk, ami egy külön antitesi állatfaj. xD

Aztán nem volt 6. óránk.
Felmentem Petráékhoz, mert menni kellett az üzemorvoshoz a meló miatt és az anyukája felajánlotta, hogy elvisz engem is. Megebédeltünk, beszélgettünk. Tök jó volt. Aztán ugye elmentünk a munkahelyere... A drága doktornő 20 perccel később kezdett és olyan szinten lassú volt az asszisztensével együtt, hogy egy ember legalább 15-20 perc volt. Pedig csak szemvizsgálat volt, vérnyomás mérés és meghallgatta a mellkasom. Meg beírta az adataimat és ezt 20 perc alatt... Omg. ._. Na mind1. Aztán felmentem anyuhoz és ott maradtam, mert elkezdett szakadni az eső. Nagy nehezen jöttek az emberek fel anyuhoz leadni a papírokat, erre egyszer csak 4 óra után megszakadt a lánc. Ott ültünk 4:45-ig, amikor is anyu egy telefonálás után megtudta, h a doktornő a hátralévő 5 embert elküldte, mert ő csak 2-től 4-ig van ott és nem akar túlórázni. Azt a semmire kellő, lusta mindenét az ilyennek... -.-
És ugye nem is egy olyan útba eső helyen van, szóval aki kibuszozott a 40 fokba Debrecenből és később jött, mert mondjuk 7 órája volt és nem jutott időben sorra, az megszívta. Nem tudom az ilyen mit érez. .__. Remélem ezek után hamarosan rosszat...

Szóval jó későn értünk haza, annak ellenére, h már 12:20-körül végeztem.
Aztán jött a sokkkkk.... Jól bedepiztem. Ekkor jöttek nagynénémék meggyet szedni, mert olyan sok van, h ránk rohad az egész termés. Eleinte nem voltam túl társalgós kedvemben, de egy kicsit feloldottak és aztán tök jókat nevettünk. Még pöszmétét meg ribizlit is szedtek.

Hát, ennyi lenne a mai nap.
Pá!

2015. május 23., szombat

Unalom ._.

Azt hiszem most illik ez a bejegyzés a blog alcímnéhez. Rettenetesen szörnyen borzasztóan UNATKOZOM! .___. Már 2. napja. Oké, tegnap egész délután olvastam és nagyon mély benyomást tett rám Varga-Körtvélyes Zsuzsanna -Krisztina bárónő című könyve, sokat filoztam rajta és egész bamba lettem estére. Mert természetesen ki is olvastam a vörös boszorkány, Radnay Kotnyeles Krisztina történetét. A múltkor láttam meg az Alexandrába és a borító meg persze a névrokonság xD egyből megragadott és persze gyorsan lopva bele is olvastam. Anya volt olyan cuki és később megvette nekem/magunknak, mert még anno kapott utalványt és ezt is megvette belőle. Hát megérte. :D Névnapomra kérem majd tőle ennek a regénysorozatnak a másik és szülinapomra a harmadik tagját. :3
Laci szerdán megbetegedett, szerencsére már jobban van. Azóta nem sokat beszélünk, kb. csak pár mondatot. Úgyhogy eléggé magányos is vagyok. Már várom a hnapot h végre találkozzunk (ha minden jól alakul) mert már megpusztulok egyedül ._. Jó, ma is jól esett lustálkodni, meg anyuval virágot ültetni, de már olvasni se volt kedvem. Tegnap éjszaka meg már annyira kínlódtam, h festettem, de arról inkább nem nyilatkoznék. :'D Aztán megtámadott egy piszok nagy barna pók. Ott szaladt el a lábam alatt hajnali fél 2-kor. Apa jött be a sikoltozásra és némi szidás kíséretében végül megmentett. ._. Ez aztán annyira felzaklatott, hogy sokáig nem mertem elmenni fürödni. Ilyenkor még a saját árnyékomra is azt hiszem, h pók és egyből halálosan megijedek. Szerintem egy szellemet jobban elviselnék, mint egy lábam alatt elfutó pókot. ._____. :'(
Végül nagy nehezen lenyugodtam, elmúlt a viszketés, a remegés és megfürödtem. Ez volt fél 3-kor. Elég rossz, nyugtalan álmaim voltak, amikből olyan fél 8 -körül fel is riadtam. Aztán miután anya kihasználta a lehetőséget, hogy gyorsan felporszívózzon a korai kelésem örömére, hullaként puffantam vissza az ágyba és fél 11-ig aludtam. Aztán reggeli, ebéd, alvás fél 5 -ig és tv-zés fél 10-ig. Igazán "izgalmas, érdekes" nap volt ez. Jó volt együtt lenni kicsit a családdal, de egyben nagyon
uncsi is minden. Olyan beszélgethetnékem van. Csak úgy, valamiről. Hogy foglaljon le vki egy kicsit, mert én magamat már nem tudom. :'D
Ritka az ilyen, hogy én ennyire látványosan szenvedjek, de sajnos előfordul és ilyenkor úgy érzem, hogy éveket öregszem és befásulok amiből nehéz kirángatni. :|

Megyek és szenvedek, unatkozom tovább csendes magányomban. Majd jelentkezem.
Ég veletek!

2015. május 2., szombat

Május 1 és állatkert

Üdv népek!
Végre eljött a hosszú hétvége ideje, bár még csütörtökön nyomattunk egy laza 1,5 órás teremdíszítést, amit kifejezetten élveztem, mert az osztály még soha nem mutatott ekkora csapatmunkát és ez az eredményen is meglátszott.
Pénteken jól kialudtam magam, már egész korán fent voltam. Aztán apuval mesét néztünk az ágyban pizsiben, átmentünk Kati mamáékhoz, aztán hazajöttünk és ebédeltünk. Ebéd után 2 órás szieszta xD Vagyis csak apa meg én, anya meg csak nevette, ahogy alszunk egymás mellett. :3
Aztán már készülődtem is, mert a 16:35-tel mentem be Debbe, onnan meg Laciékhoz. Tök jól elvoltunk. Megleptek. :D Laci kiment, utána Tomi is, de semmi nem volt gyanús, mert nem számítottam semmire, másrészt meg tök jól eltervezték. Aztán nagyban nézem a Szomszédnéni produkciós iroda videóját, amikor Tomi bejön, hogy mivel nem kaptam május fát, így ezt kapom cserébe. És ott állt mögötte Laci nyakig lufikkal meg színes krepp papírral bebugyolálva. Először tökre zavarba jöttem,  hogy jééé, meglepetés :OO utána majd megettem, hogy milyen cuki, aztán meg a nyakába ugrottam, hogy Szereteeeem :3 és mind ezt a perc tört része alatt tettem. xD De tényleg nagyon örültem. Kaptam egy szép gyöngyből készült virágot is. :) ♥

Aztán  3-asba néztünk egy filmet...öö... mit is néztünk..? Pedig most el sem aludtam rajta. Mindjárt eszembe jut... Ja, Argo-t xDDD Szeretem néha a memóriámat. :'D
Szóval 9-ig filmeztünk Laci Tomi meg jómagam, aztán meg Lacival átbeszélgettük az estét. 1 órakor eszünkbe jutott, hogy mi bizony most megrohanjuk a hűtőt és kegyetlenül megcsonkítottuk a gusztán feltálalt rakott kekszet. :'D Fini volt. Aztán fürdés, pihi. Bár még fél 3-kor már épp kómába merülve olyan monumentális dolgokról diskuráltunk, mint a "melyik állat nyerne, az oroszlán vagy a medve ?" . Aztán már nem is emlékszem semmire. xD Csak arra, hogy reggel Laci álmába úgy orron vágott könyökkel, hogy félálomban megsértődtem rá, elfordultam és aludtam tovább. xD Ő meg elvileg bocsánatot kért félig, csak elaludt közben. :'D

Fél 12-kor kimásztunk az ágyból, kajoltunk és készülődtünk. Bár a reggelünk nem volt túl fényes, a buszon is összekaptunk picit. Vagyis én haragudtam meg rá. Nem értem miért olyan óriási kérés az, hogy ha lehet és amikor velem van ne mutogassa a cigijét meg ne is legyen nála. Mert am minek?! Ha egész nap velem van nem tud rágyújtani... .__. Na, mind1. Ez tökre elkeserített. Amikor meglátom a kezében azt a sz*rt egyszerre leszek dühös, csalódott és szomorú. :(
És ennek tetejébe még az eső is esett így félő volt, hogy az oly rég várt és annyiszor elhalasztott állatkertezésből ismételten semmi nem lesz. De minket egy kis eső nem állíthat meg! :D
Végül elmentünk. Senki nem volt az állatkertben, de szerintem így jobb is volt, mert nem kellett nyomorogni és addig nézhettünk egy állatot, ameddig jól esett, mert nem lökdöstek arrébb.
Egyszerre volt vicces, szuper, romantikus, aranyos és hideeeg az egész. :D Nagyon jól éreztem magam. Volt egy csomó madárka :3 És Laci tök jól elvolt a majmokkal, míg én WC-n voltam. xD
Ettünk is, szerintem viszonylag olcsón. 1,5 óra alatt bejártuk az egészet. Rég nem voltam már itt és sokat változott minden jó értelemben. :) ♥
Azt hiszem 16 hónap után megérett már ez az állatkertezés.

Aztán átmentünk a "vidámparkba". Ott még jobban ki volt halva minden, mert az állatkertbe legalább állatok voltak. xD De itt... csak pár ott dolgozó figyelte azt, hogy a két hülye keresi az óriáskeréknél a pénztárost... De előtte voltunk az anno elvarázsolt kastélyba. Most valami Toldi cucc nyílt benne, elég kiábrándító volt. :'D
Szóval végül beüzemelték nekünk az óriás kereket, bár a gyártás számát megpillantva és a nyöszörgését hallva voltak fenntartásaim. Rólam tudni kell, hogy én imádom a földet. Én ide születtem, jó itt nekem elv szerint élek. Tehát  magyarul kurvára tériszonyom van. xD
Na, felültünk, én már az induláskor eldöntöttem, hogy biztos meghalunk, leesünk, leszakad, elgurul... nem éljük túl. Jól megijedtem. xD
3 perc volt csupán, de nekem 9-nek is tűnt. Kicsit sajnáltam Lacit, mert hát az óriáskeréken általában turbékolni szoktak, de én két kézzel kapaszkodtam és féltem. xD Nem tehetek róla, vannak dolgok, amikhez én túl félős vagyok. :'D
Aztán elmentünk a Tescoba, mert holnap anyák napja van. Kykky beindult, mert orchidea vadászatra kelt. Aztán megtalálta a tökéletest, egy mini orchideát, amire anya már régóta vágyott.
Laci is talált egy gyönyörű korall virágot az anyukájának és el is indultunk haza. Úgy vigyáztunk a virágokra, mint a szemünk fényére.


A buszvégen még ültünk egy fél órát, mert a busz ilyenkor nem jár olyan gyakran. Természetesen ismét egy belerondítás a napba, Laci cigije előkerült, bár ráültem és mikor ezt megtudtam, akkor párszor még ráhuppantam, csak mert cuki vagyok :D Muhahaha.
Végül hazajöttem és anyunak odaadtam a virágot, mert holnap temetőbe megyünk és nem hiszem, hogy örülni tudna akkor bárminek is... :(
De most... úgy a nyakamba ugrott. :D Annyira örültem, hogy ekkora örömet szereztem neki. :)
Tök jó kedvem lett tőle. :)

Hát ennyi lenne a 2 nap eseménye, jó kis sűrű hétvégém volt. Sajnos hamar elmúlt, pedig 85-90%-a nagyon klasszul telt. :) ♥

Nyah, pá! :)