2018. május 3., csütörtök

Hétköznapok

Sziasztok!

Nos, lassan itt a félév vége, már csak 2 hét és annyi. Sok vizsgám lesz és igyekszem a bánatomat a
tanulásba fojtani. Szeretem a magyar szakot, bár eleinte nehéz volt. Főleg, hogy később vettek át, így az év eleji anyagot is be kellett pótolnom, senkit nem ismertem eleinte és nem tudtam kitől elkérni a jegyzeteket. Szerencsére a magyarosok egy másik faj, nem olyanok, mint az informatikusok. Az infó szakon úgy kellett összekönyörögni a tananyagot, míg magyaron a többiek írnak rám, hogy miben segíthetnek?
A múlthéten és ezen is 2 beadandót írtam meg és ezen 3 nap alatt 2 ZH-t fogok írni. De már egészen belerázódtam a sok hiányzás ellenére is. Szerencsére a tanárok megértőek és nem buktattak meg azért, mert sokat hiányoztam az elmúlt időszakban. De nekem kellett szinte mindent elintézni. A bürokrácia melegágyában élünk, így nem elég a fájdalmat elviselni, de veszekedni kell a közművekkel is, mert egyszerűen olyan tételeket számláznak ki,hogy eszméletlen. Már megkezdték a hagyatéki eljárást is, leveleztünk egy párszor más közműves szervekkel is, vettem egy telefont, mert természetesen az is használhatatlanná vált. :"D Új számom lett, mivel nem tudtam átíratni anya nevéről az enyémre a régit, mert kellene hozzá a hagyatékiról valami igazolás, de még nem zajlott le az eljárás, majd 1-2 hónap múlva. Addig meg nem maradhattam telefon nélkül, mert messze járok iskolába és kell, hogy el tudjam érni apát és Lacit.
Elromlott a mosógépünk, szerencsére nagyanyámnak volt egy zsír új pluszba, így az megoldódott. Behalt a porszívó, de apa megcigányolta,csak néha nem működik. Igaz a mondás, hogy szegény embert még az ág is húzza.

De igyekszem nem beleőrülni ebbe az egészbe. Tegnap egész jó napom volt, ahhoz képest, hogy a szerdákat nehezen viselem. Szerdai napon volt a temetés, reggel a vasútállomáshoz menve a temető mellett kell elhaladnom, úgyhogy állandóan felszakad a seb. De a magyaros lányokkal elmentünk gyrosozni és tök jól éreztem velük magam. Remélem, hogy egyszer a barátaimnak nevezhetem majd őket.Ezután írtuk a ZH-t és szerintem egészen jól sikerült. 2 anyagból írtunk és a tanár annyit kért, hogy írjunk le mindent, amit tudunk. Én írtam neki majdnem 4 oldalt és remélem, hogy ötöst kapok.

A hosszú hétvége is viszonylag jól telt, vasárnap jött Laci és hozta magával Tomit is. Nem volt nagy majális, szinte semmi nem volt, de beültünk fagyizni, aztán elmentünk Debbe a Mekibe. Anya egyik magas talpú cipőjét húztam fel, mert egyelőre nincs másik tavaszi cipőm. Erre Debrecen kellős közepén szinte teljesen leszakadt a talpa. Nagy nehezen bebicegtem a Mekibe, ott leültem és vártam, hogy a fiúk megmentsenek. Már 6 óra is elmúlt és eleve ünnepnap volt, így semmilyen ruhás bolt nem volt nyitva a környéken, hogy vehessek egy cipőt. De megérkezett a felmentősereg: a két fiú vett nekem egy pillanat ragasztót. Nos, ez tényleg pillanat volt, mert csak 2 percre fogta össze a levált talpat a cipőmmel. :"D Vicces volt a Meki közepén ragasztgatni a cipőmet. ><"
Végül Laci ideadta a cipőfűzőjét és azzal felkötöttem a levált részt. Ez be is vált, haza tudtam vele tipegni. Laci meg szolidaritásból-és mert majd kiesett a lába a fűző nélküli cipőből- sántított velem. xD De azért beleléptem egy rágóba a fűző résszel, sehol máshol nem lett olyan, csak a cipőfűzőnél. Nem is én lennék. Annyira jellemző ez rám. Eleinte meg voltam ijedve, de utána már csak nevetni tudtam a bénaságomon.

Szóval így telnek a napjaim mostanában. Igyekszem megfelelni a suliban és vezetni a háztartást. Most nagyanyám főz ránk, mert a suli mellett elég nehézkes lenne ezt is megoldani. Este azért szoktam összeütni valami kis egyszerű vacsorát. Egyébként mosok, takarítok, virágot locsolok és gondozok-anya imádta a virágokat és rengeteg maradt rám-mosogatok, teraszt mosok és a napi gyűlölt meló: vásárolok. Anya is utált minden nap a boltba járni,én folytatom eme hagyományát.
Elég változékony a hangulatom, egyszer kicsit jobban vagyok, utána meg olyan mélyre kerülök, hogy megmozdulni sincs kedvem. És vasárnap jön az anyák napja. Előre rettegek az akkori állapotomtól...

Ennyi voltam mára.
Pá!

2 megjegyzés:

  1. Nincsenek arra szavak, ami Veletek történt. Végtelenül sajnálom és őszinte részvétemet tudom Nektek nyújtani. ❤️ Vigyázzatok magatokra ❤️.

    VálaszTörlés