Sziasztok!
Utálatos hónap ez a november. Elveszi az embertől a szeretteit és csak bánatot és űrt hagy maga után.
Az előző bejegyzésemből láthatjátok, hogy egy szörnyű dolgon vagyok túl és csütörtökön volt 3 éve, hogy mama is elment. :( Valahogy a mai napig nem tudom megemészteni a dolgot.
A csütörtök egy elég borzalmas nap volt a számomra, mert a rajz tanár pont belém kötött, amit máskor letojok nagy ívben, de most eléggé ki voltam bukva. Addig csesztetett, hogy eltört nálam a mécses. Ő meg "férfi" módjára kiment a teremből...*tapstaps* Hát elég ciki helyzetbe hoztam mindenkit, de nem tehetek róla. Senkinek nem mondtam, hogy mi van velem mostanában és egyszerre mindenki megtudta. Hurrá. ._. Nos, igen. Sokat változtam de ha baj van, akkor bezárkózom a kis csigaházamba és nem mondok senkinek semmit. :"D
De mint minden nap, ez is elmúlt szerencsére. Pénteken csak egy 45 perces művtörire mentem be. Letudtam a kiselőadást, így ezen a héten nem megyek, mert tartogattam még egy hiányzást. Muhahaha. :D
A hétvégét megint Lacinál töltöttem. Szombaton eléggé rossz kedvvel mentem el, de aztán csak felvidított valahogy a nap végére. Gwenteztünk meg beszélgettünk. A vasárnap nyugisan telt, ebben a rossz időben csak a szobában lehet kuksolni és összebújva beszélgetni valami világmegváltó baromságról.
Este leültem Tomival matekozni és Laci kiakadt, hogy már most olyan vagyok, mint egy tanár... xD Aztán Gwenteztünk egészen éjfélig. Ma jöttem haza és gyorsan megcsináltam 2 beadandót meg egy hidegtűkarcot.
Ez a 12. hét a suliban és már csak 2 hét van. Szóval kezdenek gyűlni a beadandók, de a legjobban a jövő heti programozás zh-tól félek. Ha nem sikerül, akkor még egy lehetőségem lesz és ha az se fog menni... Áh, bele se merek gondolni. 2 évet csúsznék és akkor már jobban járnék, ha szakot váltanék, de akkor meg mi értelme volt ennyi időt és energiát elpazarolni az infós tárgyakra...? :/
Majdcsak lesz valami...
Szóval ez van mostanság velem. Nem túl vidámak most a dolgok, de sajnos az élet nem mindig móka és kacagás.
Majd még jelentkezem. Remélem már jobb hírekkel és nagyobb életkedvvel.
Pá!
Utálatos hónap ez a november. Elveszi az embertől a szeretteit és csak bánatot és űrt hagy maga után.
Az előző bejegyzésemből láthatjátok, hogy egy szörnyű dolgon vagyok túl és csütörtökön volt 3 éve, hogy mama is elment. :( Valahogy a mai napig nem tudom megemészteni a dolgot.A csütörtök egy elég borzalmas nap volt a számomra, mert a rajz tanár pont belém kötött, amit máskor letojok nagy ívben, de most eléggé ki voltam bukva. Addig csesztetett, hogy eltört nálam a mécses. Ő meg "férfi" módjára kiment a teremből...*tapstaps* Hát elég ciki helyzetbe hoztam mindenkit, de nem tehetek róla. Senkinek nem mondtam, hogy mi van velem mostanában és egyszerre mindenki megtudta. Hurrá. ._. Nos, igen. Sokat változtam de ha baj van, akkor bezárkózom a kis csigaházamba és nem mondok senkinek semmit. :"D
De mint minden nap, ez is elmúlt szerencsére. Pénteken csak egy 45 perces művtörire mentem be. Letudtam a kiselőadást, így ezen a héten nem megyek, mert tartogattam még egy hiányzást. Muhahaha. :D
A hétvégét megint Lacinál töltöttem. Szombaton eléggé rossz kedvvel mentem el, de aztán csak felvidított valahogy a nap végére. Gwenteztünk meg beszélgettünk. A vasárnap nyugisan telt, ebben a rossz időben csak a szobában lehet kuksolni és összebújva beszélgetni valami világmegváltó baromságról.
Este leültem Tomival matekozni és Laci kiakadt, hogy már most olyan vagyok, mint egy tanár... xD Aztán Gwenteztünk egészen éjfélig. Ma jöttem haza és gyorsan megcsináltam 2 beadandót meg egy hidegtűkarcot.
Ez a 12. hét a suliban és már csak 2 hét van. Szóval kezdenek gyűlni a beadandók, de a legjobban a jövő heti programozás zh-tól félek. Ha nem sikerül, akkor még egy lehetőségem lesz és ha az se fog menni... Áh, bele se merek gondolni. 2 évet csúsznék és akkor már jobban járnék, ha szakot váltanék, de akkor meg mi értelme volt ennyi időt és energiát elpazarolni az infós tárgyakra...? :/
Majdcsak lesz valami...
Szóval ez van mostanság velem. Nem túl vidámak most a dolgok, de sajnos az élet nem mindig móka és kacagás.
Majd még jelentkezem. Remélem már jobb hírekkel és nagyobb életkedvvel.
Pá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése