Sziasztok!
Igaz, azt írtam, hogy beszámolok majd az első napomról, de nem sok mindenről tudtam volna. A múlt hétnek nem sok értelme volt. A tanárok még ilyenkor lusták órát tartani(kivéve azok, akikkel este van óránk xD) és 15 perc után elengednek minket. Ami nem is lenne baj, ha nem 1,5 óra lenne nálunk egy tanóra... Így aztán rengeteget ültünk a semmiért. Szerdán már okosabb voltam és a lényegtelenebbekre be se mentem. Már ezen a héten szétidegeskedtem magam, mert ütközött 2 kötelező tárgyunk és a rajz tanárral nem lehetett megbeszélni, hogy kezdjünk egy órával előbb és
akkor be tudunk járni. Teljesen felháborodott, hogy ő ezért keljen fel egy órával hamarabb?! Helyette inkább felajánlotta, hogy menjünk be pénteken az egyik órájára, amit 3-tól tart. A bökkenő csak az volt, hogy nekünk fél 12-ig van óránk pénteken. Én megmondtam neki, hogy nem fogok ott ülni 3,5 órát péntek délután, hogy aztán rajzolgassak valamit és este 7-re érjek haza. Eléggé rettenetes az órarendem. Hétfőn csak egy órám van, amire nem nagyon kell bejárni, de keddtől csütörtökig reggel 9-től este 8-ig vagyok. Anyuékat alig látom, Lacival pedig esélyem sincs találkozni. A péntekem elviselhető lett volna, ha a rajz tanár képes lemondani az 1 óra tovább alvásról... Végül megoldódott a dolog és az ütközés megszűnt.
Ezen a héten már minden órára bementem és kiderült, hogy múlt héten volt olyan tanár, aki be se jött a saját órájára. Na, igen. Másodikban az ember már bölcsebb, vagyis kitanultabb.
Most, hogy letudtam a 2 félév matekot eggyel nőtt az infós tárgyak listája: van programozásom, robotikám és alkalmazói rendszerek is. Az utóbbi kettő nem olyan vészes, de a programozáson múlik a jövőm. Ha most megint megbukom belőle, akkor 2 évet csúszom. De akkor biztosan átmegyek magyar szakra. Bár tegnap volt programozás, a tanárral 2 órát szenvedtünk a sulis gépekkel, hogy elinduljon rajta a Netbeans, amivel dolgoztunk volna... Remélem sikerül átmennem, mert most magyarázta a dolgokat és elég sok mindent sikerült megértenem.
A két hét iskolába járás tetőpontja mégis az eheti szerda és csütörtök volt. Szerdán mentem először tesire. Sajnos csak kosárlabdát sikerült felvennem, de 2 félév tesit meg kell csinálni, mert nem kapom meg a diplomámat. AGYRÉM.... Elég kevesen voltunk: 4 lány és 10 fiú. A tanár kijelentette, hogy ez csak általános tesi és tudja, hogy máshol csak lézengnek, de itt mi 1,5 órán keresztül dolgozni fogunk. Már akkor ott kellett volna hagynom ezt az egészet. Elmagyarázta a szabályokat, majd egész órán futkorásztunk labdával a kezünkben. A cica nadrágom fölé mindig szoknyát veszek fel, mert így érzem magam jól. Bele is hülyülnék, ha esetleg átlátszana a cicanadrágom alól bármim is. Így aztán tesin is rajtam volt egy kis fekete szoknya. A tanár meg kiszúrta. Odajött, hogy jaj, milyen jó ez a szoknya, megtapizta és hozzám simult. Én köpni nyelni nem tudtam hirtelen. Aztán kifejtette, hogy nem érti, a fiúk miért nem dicsérték még meg? Biztosan balf*szok(konkrétan ezt mondta). Én gyorsan elhadartam, hogy engem nem érdekel mit mondanak(és itt ki akartam térni arra, hogy csak
egyetlen fiú véleménye érdekel kerek e világon) de itt a szavamba vágott, hogy ne mondjak ilyet, stb. Inkább ott hagytam. De az óra további részében is voltak érdekes megnyilvánulásai. Kiabált nekem, hogy "hajrá szoknyás lány/"Kriszta". Utáááááálom ha Krisztának hívnak.
Aztán egy másik lánynak fekvőtámaszokat kellett csinálni. Egyszer csak megragadta a csípőjét és elkezdte lenyomogatni a földre. Nagyon bizarr volt. Egy 50 éves pali ne fogdosson és nyomogasson egy 20 éves lányt..
Az i-re a pontot azzal tette fel, amikor arról beszélt, hogy kosárlabda közben mindent lehet csak ezt nem; és itt egyszerűen átfogta a nyakamat, mintha meg akarna fojtani. Jót röhögött és ment tovább nagy boldogan.
Pedig olyan pofákat vágtam rá, hogy ebből minden értelmesebb férfi egyed arra következtet, hogy nem tetszik az, amit csinál. De ennek a nyomorultnak fel se tűnt.
De még ha csak ennyi lett volna... Egyszer csak érezni kezdtem, hogy fáj a talpam. Egyre jobban csípett és persze észre vettem, hogy egy vízhólyag nőtt a lábamra. Egész nap iszonyatosan fájt, ráadásul elestem és a térdemről is lement a bőr. Itthon pedig a biztonság kedvéért lehorzsoltam a könyökömről is a bőrt. xD
Az egyik csaj meg annyira komolyan vette a játékot, hogy könyökkel behúzott egyet az arcomba. Szép emlékeztetőt kaptam arról, hogy miért is utálok én kosarazni. De ennek ellenére is én szereztem pontot. Soha ne szállj szembe egy nálad 2 fejjel magasabb csajjal...
Szóval ez volt az első és utolsó tesi órám ennél a tanárnál. Majd jövőre felveszek valami mást valaki másnál. Nem fogom tűrni, hogy tapizzon meg kóstolgasson.
Mikor hazaértem rosszul lettem a lábam látványától. Egy kb. 3-4 cm-es seb van a talpamon, aminek a feléről lejött a bőr, de a még le nem szakadt rész alá gyűrődött a levált rész, mivel egész nap leápolatlanul mászkáltam rajta. Vérzett, tele volt zokni szösszel és borzalmasan fájt.
Csütörtök reggel elindultam gyalog a vonathoz, de miután 7 percbe került az, hogy elbicegtem az utcasarokig(úgy, hogy az utca közepén lakunk) úgy döntöttem, hogy visszafordulok segítségért.
Szerencsére apa és papa a szomszéd házát csinálják, így apa elvitt az állomásra papa kocsijával. Bár a vonatra alig bírtam felszállni. Éreztem, hogy húzódik a még megmaradt bőr a seben és szakad felfele. Sírni tudtam volna a fájdalomtól. Végül túléltem egy 3,5 órás programozást (4 óra lenne, de nem tartunk szünetet, így fél órával hamarabb elmehetünk :"D xD) és mentünk rajzra. Ott közölte a tanár, hogy fél óra múlva indulunk kiállítás megnyitóra. Kicsit sokkolt a hír, mert alig bírtam magamat vonszolni. Busszal mentünk ugyan, de elég sokat kellett sétálni és persze lépcsőzni, hogy még jobban fájjon a lábam. Hősiesen elviseltem és persze, hogy 2 külön épületben voltak kiállítva a munkák, így még többet kellett sétálni.
A tanár meg kitalálta, hogy miután vége a megnyitónak üljünk be valahova fröccsözni. Közöltük vele, hogy mi sietünk haza... -.- Így is lekéstük a vonatot és csak este 8-ra értünk haza.
Szerintem a tanár csak azért cibált el a megnyitóra, mert inni akart. Ugyanis volt ingyen bor. Legalább 2-3 pohárral ivott meg és mikor odajött hozzánk már elég szépen be volt állva.
Milyen jó tanáraim vannak. Nem?
Miután egy egész napi kínlódás után hazaestem és anya meglátta a lábamat, megtiltotta, hogy ma elmenjek suliba. xD Nem sokszor fordult elő, hogy anya ilyet mondott volna, de igaza volt. Már sokkal jobban vagyok és egyetlen éjszaka alatt rengeteget javult a lábam.
Na, ennyi lett volna tömören a 2 hét eseménye. Borzalmas volt, mint mindig és továbbra is gyűlölöm ezt az iskolát. :"D
Majd jelentkezem.
Pá!
Igaz, azt írtam, hogy beszámolok majd az első napomról, de nem sok mindenről tudtam volna. A múlt hétnek nem sok értelme volt. A tanárok még ilyenkor lusták órát tartani(kivéve azok, akikkel este van óránk xD) és 15 perc után elengednek minket. Ami nem is lenne baj, ha nem 1,5 óra lenne nálunk egy tanóra... Így aztán rengeteget ültünk a semmiért. Szerdán már okosabb voltam és a lényegtelenebbekre be se mentem. Már ezen a héten szétidegeskedtem magam, mert ütközött 2 kötelező tárgyunk és a rajz tanárral nem lehetett megbeszélni, hogy kezdjünk egy órával előbb és
akkor be tudunk járni. Teljesen felháborodott, hogy ő ezért keljen fel egy órával hamarabb?! Helyette inkább felajánlotta, hogy menjünk be pénteken az egyik órájára, amit 3-tól tart. A bökkenő csak az volt, hogy nekünk fél 12-ig van óránk pénteken. Én megmondtam neki, hogy nem fogok ott ülni 3,5 órát péntek délután, hogy aztán rajzolgassak valamit és este 7-re érjek haza. Eléggé rettenetes az órarendem. Hétfőn csak egy órám van, amire nem nagyon kell bejárni, de keddtől csütörtökig reggel 9-től este 8-ig vagyok. Anyuékat alig látom, Lacival pedig esélyem sincs találkozni. A péntekem elviselhető lett volna, ha a rajz tanár képes lemondani az 1 óra tovább alvásról... Végül megoldódott a dolog és az ütközés megszűnt.Ezen a héten már minden órára bementem és kiderült, hogy múlt héten volt olyan tanár, aki be se jött a saját órájára. Na, igen. Másodikban az ember már bölcsebb, vagyis kitanultabb.
Most, hogy letudtam a 2 félév matekot eggyel nőtt az infós tárgyak listája: van programozásom, robotikám és alkalmazói rendszerek is. Az utóbbi kettő nem olyan vészes, de a programozáson múlik a jövőm. Ha most megint megbukom belőle, akkor 2 évet csúszom. De akkor biztosan átmegyek magyar szakra. Bár tegnap volt programozás, a tanárral 2 órát szenvedtünk a sulis gépekkel, hogy elinduljon rajta a Netbeans, amivel dolgoztunk volna... Remélem sikerül átmennem, mert most magyarázta a dolgokat és elég sok mindent sikerült megértenem.
A két hét iskolába járás tetőpontja mégis az eheti szerda és csütörtök volt. Szerdán mentem először tesire. Sajnos csak kosárlabdát sikerült felvennem, de 2 félév tesit meg kell csinálni, mert nem kapom meg a diplomámat. AGYRÉM.... Elég kevesen voltunk: 4 lány és 10 fiú. A tanár kijelentette, hogy ez csak általános tesi és tudja, hogy máshol csak lézengnek, de itt mi 1,5 órán keresztül dolgozni fogunk. Már akkor ott kellett volna hagynom ezt az egészet. Elmagyarázta a szabályokat, majd egész órán futkorásztunk labdával a kezünkben. A cica nadrágom fölé mindig szoknyát veszek fel, mert így érzem magam jól. Bele is hülyülnék, ha esetleg átlátszana a cicanadrágom alól bármim is. Így aztán tesin is rajtam volt egy kis fekete szoknya. A tanár meg kiszúrta. Odajött, hogy jaj, milyen jó ez a szoknya, megtapizta és hozzám simult. Én köpni nyelni nem tudtam hirtelen. Aztán kifejtette, hogy nem érti, a fiúk miért nem dicsérték még meg? Biztosan balf*szok(konkrétan ezt mondta). Én gyorsan elhadartam, hogy engem nem érdekel mit mondanak(és itt ki akartam térni arra, hogy csak
egyetlen fiú véleménye érdekel kerek e világon) de itt a szavamba vágott, hogy ne mondjak ilyet, stb. Inkább ott hagytam. De az óra további részében is voltak érdekes megnyilvánulásai. Kiabált nekem, hogy "hajrá szoknyás lány/"Kriszta". Utáááááálom ha Krisztának hívnak.
Aztán egy másik lánynak fekvőtámaszokat kellett csinálni. Egyszer csak megragadta a csípőjét és elkezdte lenyomogatni a földre. Nagyon bizarr volt. Egy 50 éves pali ne fogdosson és nyomogasson egy 20 éves lányt..Az i-re a pontot azzal tette fel, amikor arról beszélt, hogy kosárlabda közben mindent lehet csak ezt nem; és itt egyszerűen átfogta a nyakamat, mintha meg akarna fojtani. Jót röhögött és ment tovább nagy boldogan.
Pedig olyan pofákat vágtam rá, hogy ebből minden értelmesebb férfi egyed arra következtet, hogy nem tetszik az, amit csinál. De ennek a nyomorultnak fel se tűnt.
De még ha csak ennyi lett volna... Egyszer csak érezni kezdtem, hogy fáj a talpam. Egyre jobban csípett és persze észre vettem, hogy egy vízhólyag nőtt a lábamra. Egész nap iszonyatosan fájt, ráadásul elestem és a térdemről is lement a bőr. Itthon pedig a biztonság kedvéért lehorzsoltam a könyökömről is a bőrt. xD
Az egyik csaj meg annyira komolyan vette a játékot, hogy könyökkel behúzott egyet az arcomba. Szép emlékeztetőt kaptam arról, hogy miért is utálok én kosarazni. De ennek ellenére is én szereztem pontot. Soha ne szállj szembe egy nálad 2 fejjel magasabb csajjal...
Szóval ez volt az első és utolsó tesi órám ennél a tanárnál. Majd jövőre felveszek valami mást valaki másnál. Nem fogom tűrni, hogy tapizzon meg kóstolgasson.
Mikor hazaértem rosszul lettem a lábam látványától. Egy kb. 3-4 cm-es seb van a talpamon, aminek a feléről lejött a bőr, de a még le nem szakadt rész alá gyűrődött a levált rész, mivel egész nap leápolatlanul mászkáltam rajta. Vérzett, tele volt zokni szösszel és borzalmasan fájt.
Csütörtök reggel elindultam gyalog a vonathoz, de miután 7 percbe került az, hogy elbicegtem az utcasarokig(úgy, hogy az utca közepén lakunk) úgy döntöttem, hogy visszafordulok segítségért.
Szerencsére apa és papa a szomszéd házát csinálják, így apa elvitt az állomásra papa kocsijával. Bár a vonatra alig bírtam felszállni. Éreztem, hogy húzódik a még megmaradt bőr a seben és szakad felfele. Sírni tudtam volna a fájdalomtól. Végül túléltem egy 3,5 órás programozást (4 óra lenne, de nem tartunk szünetet, így fél órával hamarabb elmehetünk :"D xD) és mentünk rajzra. Ott közölte a tanár, hogy fél óra múlva indulunk kiállítás megnyitóra. Kicsit sokkolt a hír, mert alig bírtam magamat vonszolni. Busszal mentünk ugyan, de elég sokat kellett sétálni és persze lépcsőzni, hogy még jobban fájjon a lábam. Hősiesen elviseltem és persze, hogy 2 külön épületben voltak kiállítva a munkák, így még többet kellett sétálni.
A tanár meg kitalálta, hogy miután vége a megnyitónak üljünk be valahova fröccsözni. Közöltük vele, hogy mi sietünk haza... -.- Így is lekéstük a vonatot és csak este 8-ra értünk haza.
Szerintem a tanár csak azért cibált el a megnyitóra, mert inni akart. Ugyanis volt ingyen bor. Legalább 2-3 pohárral ivott meg és mikor odajött hozzánk már elég szépen be volt állva.
Milyen jó tanáraim vannak. Nem?
Miután egy egész napi kínlódás után hazaestem és anya meglátta a lábamat, megtiltotta, hogy ma elmenjek suliba. xD Nem sokszor fordult elő, hogy anya ilyet mondott volna, de igaza volt. Már sokkal jobban vagyok és egyetlen éjszaka alatt rengeteget javult a lábam.
Na, ennyi lett volna tömören a 2 hét eseménye. Borzalmas volt, mint mindig és továbbra is gyűlölöm ezt az iskolát. :"D
Majd jelentkezem.
Pá!
